Vélemény:
Az az igazság, hogy az egyik szemem sír a másik nevet. Szomorú vagyok, mert egy remek sorozat véget ért. Emellett ebben az utolsó részben rengeteg olyan embert elveszítettem, aki a szívemhez nőtt. Boldog vagyok, mert szerintem méltóan sikerült lezárni az 5 kötetet.
"A világvége az autóm motorháztetején landoló pegazussal kezdődött."
Annyi minden történt ebben az egy kötetben! Az összes résszel az volt eddig a bajom, hogy nagyon lassan indultak be az események, itt bezzeg! Bele csaptunk a lecsó közepébe és már pörögtek is az események!
Be kell valljam: rengeteg olyan dolog volt, amire nem emlékeztem az előző részekből. Lehet, nem ártott volna egy gyors újraolvasás. Mert így olyan apró részletek teljesen kiestek, de mégis fontosabb dolgokra, mint például Daidalosz remek terveire, Riskára vagy éppen a 100 karú "szörnyetegre". Sőt, hogy az igazat megvalljam először az sem esett le, hogy ki és mi az a Rachel. Akinek persze rengeteg szerepe lesz a történetben, tehát én mindenkinek azt javasolnám, hogy amennyiben sokat kihagyott az előző részből és nem emlékezne kapásból a fent említett dolgokra, minimum a 4. részt olvassa újra!
Nehéz erről a könyvről spoiler mentesen írni. Aki bármilyen kapcsolatba is került olyan oldallal/bloggal, ahol csak említik ezt a sorozatot, akkor tudhatja, hogy mi fog történni a szerelmi 3-4 (?) szöggel, Luccal, Annabeth-tel, Rachellel és Percy-vel. Ezzel kapcsolatban azt kell mondjam: egyetértek a többséggel. Túl sokáig húzta-vonta a szerző ezt a szálat. Mégis az olvasó igazán meg lehet elégedve a végső eredménnyel. Megkaptuk azt, amire az első könyv óta vártunk!
Amit sajnáltam, hogy Tyson és Grover itt egyáltalán nem kapott kiemelt szerepet. Persze a csatát nézve nagyon sokat köszönhetünk nekik, Ők is rendesen kivették a részüket a szörnyek aprításából. Így jobban belegondolva egy csomó szereplőnek csak pár párbeszéd/oldal jutott. Ezt meg lehet érteni, hiszen a 4 könyv alatt felsorakoztatott személyek hirtelen egy helyen és túl sokan lettek ahhoz, hogy rendesen sok időt lehessen rájuk szánni.
Megdöbbentő. Fordulatos és újból megdöbbentő. Nem volt olyan rész, ahol ne lett volna valami új, valami váratlan, valami olyan amiről eddig csak halvány sejtelmünk volt. Kis kedvcsinálónak:
- Kiderül a teljes prófécia
- Megtudjuk, hogy honnan és miért kapta a nevét ez a rész
- Luke régi életébe nyerhetünk bepillantást
- Láthatjuk Poszeidón palotáját
- Kiderül, hogy a padláson porosodó Orákulum hogyan és miért jutott az elátkozott sorsára
- Bár sok főisten nem kap szerepet benne, de Hádészról az én szemeben kicsit átformálódott. Illetőleg rengeteg kis istenről kaptam információt a görög mitológiából
- Új profécia születik, ami előre utal a folytatásra. ((Amit természetesen nagyon el szeretnék olvasni!))
Cselekmény: 10*/10
Szereplők: 5/5
Borító: 5/5
Nem, kicsit sem vagyok elfogult :D
A sorozat margójára:
Az első könyv után nem hittem, hogy bármelyik részt is szeretni fogom. Azonban utólag újra kellett értékelnem a sorozathoz való hozzáállásomat. Szinte az összes rész kedvencemmé vált. Az Én szememben Rick Riordan bevonult a legjobb írók közé. Kilóra megvett, és ezzel szerintem sokan mások is így vannak. Butaság azt mondani, hogy a könyvei csak tizenévesek számára íródtak. A Percy Jackson és az Olimposziak minden korosztály számára íródott. Igaz, az utolsó rész kicsit kilóg a sorból, sokkal "erőszakosabb" és "véresebb".
A sorozat többi része:
1, Rick Riordan: A villámtolvaj
2, Rick Riordan: A szörnyek tengere
5, Rick Riordan: Az utolsó olimposzi
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése