A Húsvéti szünetben nem terveztem túl sok dolgot. Takarítok, kidíszítem a házat, főzök, olvasok és tévét nézek. Így nem csoda, hogy hétvégén megint volt időm bekapcsolni a Videotékát és filmeket keresgélni. Ugyan előre kinéztem magamnak 4 olasz filmet, de végül a többiek is csatlakoztak, így kénytelen voltam kicsit változtatni az elképzeléseimen.
Az élet szép
A meghatározás szerint ez a film dráma és komédiai is egyben. Tudom, most a szemöldökötöket ráncoljátok. Hiszen ez a két műfaj nem fér meg egymás mellett!
Hát ez a film bebizonyítja, hogy de igenis! Ráadásul, ha ez nem lenne elég, elárulom, hogy a témája a holokausztról szól.A történet meglepően izgalmas. Még úgy is, hogy tudtam mi fog történni drukkoltam, hogy máshogy alakuljanak a történések, a szereplők élete és a film vége. Az elején nevettem rajta, a közepén összeszorult a torkom és a végén sírtam. Mert szívszorító látni, hogy mi történik egy eredetileg boldog és békés családdal a koncentrációs táborban.
A színészek egytől egyig remekelnek. Nicoletta Braschi, Roberto Benigni, és a kisfiút alakító Giorgio Cantarini mind beleélik magukat a szerepbe és ezáltal sokkal jobban megkedveltem a szereplőket.
Cinema Paradiso
Ezt filmet nagyon élesen két részre lehet szedni: az egyik a múltban játszódik és egy fiú férfivá érését mutatja be, a második pedig a jelenben, ahol a fiú már felnőtt, szakmájában elismert férfi. Őszintén bevallom, hogy az előző részek nekem sokkal jobban tetszettek. Itt szinte minden karaktert megkedveltem, még akkor is, ha a sok elrejtett jelet koromból fakadóan sem megérteni sem átérezni nem tudtam. ((Itt arra gondolok, hogy a filmben nagyon sok filmnek az elejét/közepét/végét levetítik, azonban én ezeket a műveket nem ismerem)) Szerintem nagyjából a 3/4-énél simán abba lehetett volna hagyni a filmet, így viszont kaptunk még nagyjából 45 percet a nagy semmiről. Egyedül a legvége az amire azt mondom, hogy jogosan került bele az egész történetbe.
A film bemutatja a mozi fejlődését és az aranykorát. Azt az időszakot, amikor az egyetlen szórakozási lehetőséget ez a hely jelentette és az emberek élet-halál harcot vívtak a jegyekért. Szerintem ez azoknak való, akik egy kicsivel idősebbek mint én, rajonganak a filmekért és nagyjából ismerik azokat a filmeket, amiket a múltszázadban vetítettek.
A színészek közül nekem a főszereplő fiatal énjét játszó Salvatore Cacio lett a kedvencem, egyszerűen halálian viccesen hozza a szerepét.
A film bemutatja a mozi fejlődését és az aranykorát. Azt az időszakot, amikor az egyetlen szórakozási lehetőséget ez a hely jelentette és az emberek élet-halál harcot vívtak a jegyekért. Szerintem ez azoknak való, akik egy kicsivel idősebbek mint én, rajonganak a filmekért és nagyjából ismerik azokat a filmeket, amiket a múltszázadban vetítettek.
A színészek közül nekem a főszereplő fiatal énjét játszó Salvatore Cacio lett a kedvencem, egyszerűen halálian viccesen hozza a szerepét.
Mindenki szereti a bálnákat
Szerintem ez tényleg egy kedves családi film. Az igazság az, hogy évekkel ezelőtt barátnőmmel néztük meg még DVD-n és akkor is nagyon tetszett. Az öcsémnek ezen a héten a bálnákról kellett prezentációt készítenie és nekem jutott eszembe az ötlet, hogy ezzel a történettel kicsit közelebb kerülhetne a témához.
Én nem bántam meg, hogy újra végig néztem, kicsit elpityeredtem a végére, de ez a könyv erről szól: megringatja az olvasót, de közben reménnyel is tölti el, hogy léteznek a világon jó emberek.
Marley meg én
Az összes ujjam nem lenne elég hozzá, ha össze szeretném számolni, hogy hányszor láttam már ezt a filmet. Legelőször 7 éve találkoztam vele és akkor az egyik kedvenc filmem lett. Ezt mutattam be angolórán prezentációba, ezt hoztam fel angol felvételinél és erről magyaráztam nyelvvizsgán is.
Ez egy remek kutyás-családi film. Az ember rengeteget nevet, ugyanakkor sír is rajta. Állatkedvelőknek mindenképpen ajánlom, de még akkor is ha nem szereti valaki annyira a kutyákat ez a történet biztosan az ő szívét is megérinti.
Ez egy remek kutyás-családi film. Az ember rengeteget nevet, ugyanakkor sír is rajta. Állatkedvelőknek mindenképpen ajánlom, de még akkor is ha nem szereti valaki annyira a kutyákat ez a történet biztosan az ő szívét is megérinti.
A film nem csak azért nagyszerű, mert egy ember és egy kutya kapcsolatát mutatja be, hanem ennél sokkal pontosabb képet fest rólunk és a mindennapjainkról. Realitásával megdöbbenti a nézőt. Szerintem nem csak azért kell látni a Marley meg én-t, mert hihetetlen humoros és szórakoztató, hanem azért mert a mi valóságunkat mutatja be, azt a világot, amiben élünk. Igen, néhol szívszorító, de ezt mindenkinek látnia kell.
"Egy kutyának nem kell luxusautó, se hatalmas ház, se drága ruhák. Beéri egy útszéli talált bottal. Lehetsz gazdag vagy szegény, buta vagy okos, agyafúrt vagy tökkelütött, a kutyádnak mindegy. Ő csak szeretetet kér és ad. Hány emberről mondhatod el ezt? Hány ember szeret feltétlen és olthatatlan szeretettel?"
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése