Abbi Glines: Ha az enyém lennél

Fülszöveg:„Volt Beau-ban valami rossz, ami vonzott. Mi ütött belém? Miért akartam annyira vétkezni?” Ashton kezd belefáradni, hogy folyton a jó kislányt kell adnia; alkalmazkodni szülei és barátja, Sawyer Vincent elvárásaihoz. A fiú maga is a tökéletesség élő szobra, a gimnázium bálványozott élsportolója, minden lány álma. Ám amikor elmegy nyaralni a családjával, Ashton szeme megakad udvarlója unokafivérén, Beau-n. Nála szexisebb srácot életében nem látott, és bár a fiú, a kisváros rossz hírű fekete báránya, végzetesen vonzódik hozzá. Beau a testvéreként szereti Sawyert, ezért százszor is meggondolja, mielőtt nyitni merne a tabunak számító Ashton felé. Igyekszik is távol tartani magát tőle, noha kislánykora óta szereti. Mikor azonban Ashton fel akarja eleveníteni a gyerekkori barátságot Sawyer távollétében, Beau tudja, hogy nemet kellene mondania. Egyikük sem szeretne fájdalmat okozni Sawyernek, ám minél inkább igyekeznek kerülni egymást, annál hevesebb lesz a vonzalmuk. Aminek egyre nehezebb ellenállni…

Vélemény:

Nagyon haragszom erre a könyvre. Egyrészt mert semmi újat nem tudott nekem mutatni. Másrészt ezt mind úgy tette, hogy a hajamat téptem az idegességtől. Egyszerűen sírhatnékom támad, amikor arra gondolok, hogy mennyi pénzembe és időmbe telt, mire végre odajutottam, hogy most már én is jogosan háborodhatok fel és mondhatom el: ez a könyv úgy rossz ahogy van.

Van, hogy én is teljesen magyartalan mondatokat hozok össze, de a fordító szerintem annyira sem beszéli a magyar nyelvet, mint az 5 éves szerb szomszédunk. A betettem az ajtót még elmegy, tájszólásban előfordul, más könyvekben is olvastam már igaz azok nem kortárs könyvek voltak, de nincs vele nagyobb probléma.

Amivel bajom volt: sikerítettem, nem veszítettelek össze...

Senki se próbálja elhitetni velem, hogy ez az angol nyelv kacifántos útvesztői miatt van! Ez a könyv nagyon egyszerűen és gyerekesen lett megírva. Nincsenek benne szakszavak, amik lefordítása nagyobb gondokat okozhatna. A fordítás mégis elrontja az egészet.

Komolyan, én még azt is megértem, hogy a főszereplők nem tökéletesek. Azonban mindannyian komoly fejtörést okoztak nekem. A szerelmi háromszög nem is zavart volna, ha ezt normális kereteken belül történik. Mondjuk Ashton nem csalja meg a barátját vagy a fiúk nem ugranak ennyire csúnyán egymásnak vagy csak egyszerűen normálisan reagálnak bármilyen más egyéb jellegű problémára. A legnagyobb bökkenő az, hogy  kilométeres listát tudnék arról írni, hogy mi nem tetszett a szereplőkben, de végtelen egyszerű módon is meg tudom fogalmazni: MINDEN! 
Amit végképp nem értettem az a szülők hozzáállása a saját gyerekéhez, a történtekhez és egymáshoz. Szinte rosszabbak voltak, mint a tinédzserek. 

Leírhatatlan boldogságot éreztem akkor, amikor vége lett a szenvedésnek és becsukhattam a könyvet. Nem, ne kérdezzétek! Nincs az a pénz amiért én ennek a következő részét is elolvassam...normális körülmények között.
Sajnos egy kihívásra mégis szükségem lesz rá, aminek most kifejezetten nem örülök... 

Összegzés:

Tudom, ezért az értékelésért sokan meg fognak kövezni, de nem tehetek semmit... nekem ez a könyv most nem igazán jött be.

Cselekmény: 4/10

Borító: 2/5 - egyszerűen csak ronda...

Szereplők: 2/5