Gabriella Eld: Talpig ​feketében

Fülszöveg:
Az Impérium legfőbb alapszabálya: az Adottsághasználókat el kell távolítani a társadalomból.
Amikor Igor Blankenschwiftet a katonai rendőrök elkapják az utcán, bilincsbe verik és megkínozzák, tudja, hogy óriási bajban van. Akár a rábízott, titkos küldemény, akár az addig sikeresen rejtegetett adottsága az ok, menekülnie kell, erre pedig az egyetlen esélye egy öngyilkos akció.
Alaska Jones tizennégy napja ki sem lépett a lakásából, amikor egy feketébe öltözött idegen beesik az ablakán. Egyvalamit biztosan tud: ha a katonai rendőrség utoléri, Igor halott ember lesz, és őt is gondolkodás nélkül magával rántja.
Mindezek tetejébe érkezik a fenyegetés, amely rengeteg ember pusztulását ígéri, és veszélyesebb, mint ahogy azt a két Adottsághasználó fiú a legmerészebb álmaiban gondolta volna…

Könyvadatok:
Téma: urban fantasy
Kiadó: Főnix Nova
Kiadás éve: 2018
Sorozat: Legendák a Bagolyvárosból
Oldalszám: 144 oldal
Megrendelhető: Rocky

        

Miért pont ez?: 
Az írónőről olvastam és hallottam is már az Ikercsavar Krónikák című sorozata kapcsán. Ugyan nagyon szeretném majd valamikor a sorozathoz tartozó köteteket is elolvasni, most azonban egy másik irományára, a Talpig feketében című könyvét kölcsönöztem ki a könyvtárból és olvastam el. 


Véleményem:
Ebben a könyvben minden megvan, ami egy jó sztorihoz kell. Van benne üldözés és hajsza egy bűnbanda után, remek szereplők, gyermekkori traumák és szuper képességek. Van benne románc, barátság és családi civódás. Lehet, hogy rövidnek tűnik a könyv, de abban teljesen biztos vagyok, hogy ebben a 144 oldalban minden benne van, amit más írónak 1000 oldalon sem sikerül összehoznia. 

Kezdjük a főszereplőkkel, akik nehéz természetük ellenére igazán klassz srácok. Igor és Alaska nem csak két adottsággal rendelkező fiú, hanem elkötelezett, néhol vicces ugyanakkor rendkívül bátor karakterek. Főleg Alaska az, akinek nagyobb szerep jut, de ez teljesen érthető ha valaki ismeri a képességét és a családi hátterét. Ha már családi kötelékekről van szó, akkor érdemes megemlíteni Igor testvérét, Kashat. Aki egy igazán karakán személyiség ,és akit én szinte egyből megkedveltem. Van még pár szereplője a könyvnek, akikről most nem fogok írni, de ők is színvonalasan kidolgozott karakterek. 

Tekintsünk el attól, hogy Alaskára nem tudtam fiúként gondolni, beszéljünk egy kicsit arról, hogy mennyire Mary Suenak hoppá, Gary Stunak találtam. Meg nem értett személyiség, motivációi a legelején vetekszenek a semmivel és tragikus gyermekkora rányomta a bélyegét mindenre. Sokkal jobban használható képességekkel van megáldva, mint a többi szereplő, de ez a történet legelején még nem igazán derül ki. Ugyanakkor még így is különleges és egyedi tud lenni, főleg a munkája miatt illetve az által, hogy rengeteget fejlődik a személyisége. 

A világról nem sok mindent tudunk meg, nincsenek hosszú és unalmas leírások amiket böngészni lehetne. A történet végére azonban így is a fő részeket és a lényeget megismerjük. Bagolyváros fő irányítója az Impérium, akik szentül hisznek abban, hogy az adottság inkább átok mint áldás, és minden képességgel rendelkezőt meg kell szabadítani ettől az átoktól. A poént itt sem fogom lelőni, mert el kell ismernem, hogy a pörgősége mellett ez a regény igenis jó pár csavarral rendelkezik. 

A humoros részekből és aranyköpésekből is akad pár, amik  még szórakoztatóbbá teszik az egész sztorit. Különösen Igor pólófeliratait és menekülését az Impérium elől, tartottam viccesnek. A szereplők pedig vagy talpig feketében vagy talpig kivarrva nyomják. 

Ami a könyv végét illeti, én teljesen meglepődtem. Valami egyszerűbb feladványra számítottam, de az írónő itt is tudott csavarni egy kicsit a történeten. Voltak olyan részek, melyeket az elejétől sejteni lehetett, de összességében szerintem nincs okunk a panaszra. Hiszen egy jól kidolgozott befejezést és értelmezést kaptunk. 

Összegzés:

Beleolvasó:
Mivel én az első pár oldalon már beleszerettem, ezért elhoztam nektek pár oldalt belőle. 

Idézetek:

"Két hete embert sem láttam, a tükörképemet kivéve, és most itt térdepelt egy a nappalimban, kilökve engem a komfortzónámból. Nem éppen kedvemre való cselekedet az illetéktelen behatolás az otthonomba, Mint említettem, az embereket sem kedvelem. A komfortzónámat ellenben nagyon is.”

"Egy nyitott szemet varrtak a kulcscsontja fölé, míg a nyaka jobb oldalán apró felirat tudatta: ITT NYALJ MEG!

    Ekkor jöttem rá, hogy ez a gyerek, ezzel a nyomoronc tetoválással a nyakán, egyszerűen nem lehet bűnözőzseni."

"Odalent az utca szinten minden úgy festett, mintha mindig éjszaka uralkodna, és az emberek, akár a baglyok, folyamatosan ébren lennének. Igazi bagolyváros."

"Legnagyobb bánatomra én emberből voltam: törékeny csontból és sérülékeny bőrből."

Extra:
Találtam az írónő facebook oldalán egy playbuzz kvízt.