Aldous Huxley: Szép ​új világ

Fülszöveg:
Századunk ​egyik legjelentősebb angol regényírója, Aldous Huxley (1894-1963) 1932-ben jelentette meg a Szép új világot, azt a művet, amely mindmáig bestseller maradt, s meg-megújuló viták bizonyítják mondandója frisseségét, kritikája, figyelmeztetése érvényességét. A hírneves angol családból származó, filozófusként és esszéistaként is kiváló Huxley minden művében merészen kísérletező, intellektuális alkotó; a Szép új világ antiutópiája a Morus és Swift nyomán haladó keserű társadalmi kritikát a tudományos-fantasztikus irodalom eszközeivel adja elő. Huxley ironikus és pesszimista látomása az un. fogyasztói társadalom jövőjéről ma is elgondolkodtató, hiszen a könyv megjelenése óta eltelt fél évszázad alatt sok tudományos és fiktív elem valósággá vált, ami a harmincas években még tiszta science fiction volt. Az író az elgépiesedett, manipulált és elembertelenedett modern világba csöppent, Shakespeare-t olvasgató Vadember szemével láttatja ezt a korántsem egyértelműen „szép új világot”. 

Könyvadatok:
Téma: disztópia, sci-fi
Eredeti megjelenési éve: 1932
Oldalszám: 320 oldal
Megrendelhető: BOOK24

  

Miért pont ez?:  
Gimnáziumi éveim alatt szinte az összes évben az ajánlott kötelezők listáján szerepelt. Főleg az utópisztikus elemei és a társadalomkritika miatt. Így lassan 2 év múlva az után, hogy leérettségiztem, nekem is sikerült elolvasnom, bár eléggé megszenvedtem vele.

Véleményem:

Az elején majdnem abbahagytam a könyv olvasását, mert egyáltalán nem láttam benne fantáziát. Mégis a biológus énem kíváncsi volt, hogy hogyan lehet egy olyan világban létezni, ahol nincsenek szülő anyák, nincsenek betegségek és kíváncsi voltam az emberek sorsát befolyásoló Pavlovi kondicionálásra is. 

Az utóbbira azért is, mert a kutatásaim fő kérdése az, hogy az emberi agyra milyen hatással van a gyermekkori elhanyagoltság. Mint tudjuk igen sok baj, többek között agresszió származik belőle, így érdekesnek tartottam, hogy az író pont az ennek ellenkezőjét írja le: egy társadalmat melyben nem csak az agressziót, de minden más egyéb szélsőséges érzelem kifejezését elfojtottak.

A regény mégsem a fenti témában volt izgalmas és elgondolkodtató. Amiben ez a mű igazán nagy tud lenni az maga a vége. Ahol a vadembernek elmagyarázzák a szép új világ működését. Az emberek ebben az új társadalomban feláldoztak minden - a mai társadalomban - boldogságot jelentő dolgot, hogy boldogok legyenek. A családot, a művészetet, a kultúrát, a gondolkodást, a tudományt, a vallást és mindazt amiről a francia forradalom szólt: egyenlőséget, testvériséget és szabadságot. A társadalom teljesen hedonisztikus, ahol a mámor, az öröm és a szexualitás minden. 

Aldous Huxley az 1930-as években írta a regényt, amikor Henry Ford és Sigmund Freud nagy hatást gyakoroltak az ipari fejlősédre és a gondolkodásmódra is. Nem is csoda, hogy e két történelmi személyt állítja mindennek a közepébe. A szereplői úgy néznek fel eme férfiakra, mintha valami istenségek lennének. A két úriember egyébként remek választás volt, hiszen előbbi a tömeggyártást vezette be világszerte, utóbbi a szexuális élet fontosságát is kiemelte. A könyvben az embriók gördülnek le a futószalagról úgy, mint a Ford gyárban a T-modellek, és a felnőttek azok akik a szóma mámoros bódulata nélkül nem tudnak élni.

A vallás eleinte csak burkoltan szerepel a lapok között, a könyv végére viszont az író nyíltan felvállalta a véleményét. Kicsúfolja a bigott hívőket, ugyanakkor a regény egészével rámutat arra is, hogy a vallás nélküliség nem megoldás a problémára. Ez önmagában egy nagyon erős társadalomkritika, ami aktuális volt 1932-ben is, de még nagyobb jelentősége van a mai világban. 

Úgy vélem, hogy Orwellt senki sem szárnyalhatja túl klasszikus disztópiák terén, de ha valami újra vágytok, érdemes a Szép új világot is elolvasni annak ellenére, hogy az eleje kicsit döcögős. 

Orwell főleg arra világít rá, hogy a gyűlölet tönkretesz minket, míg Huxley azt mondja, hogy az tesz minket tönkre, amit szeretünk. Az 1984-ben a társadalmat a fájdalom irányítja, míg a Szép új világban az öröm az ami a középpontba kerül. 

Ezek mellett ajánlott megfontolni azt a kérdést, amit a könyv felvet: Mi mindent áldoznánk be a teljes boldogság érdekében? Nem lehet az, hogy már rég mindent feladtunk? Akkor hogyan lehet, hogy mégsem vagyunk boldogok? 

Összegzés: