Szakács Eszter: Babilon

Fülszöveg:
Egy felejthetetlen fantasy, ami még a Percy Jackson-rajongókat is meg fogja lepni!
A Korfu szigetén élő León régi grifflovas családból származik, és minden vágya, hogy ő is hős grifflovassá váljon. Ám amikor a Moirák nem őt, hanem az unokatestvérét választják egy olümposzi griff párjául, León nem törődik bele a görög sorsistennők döntésébe: az első váratlan lehetőségre lecsap, hogy kezébe vegye és újraírja a sorsát! Ehhez át kell kelnie egy másik világba, a Babilonra, hogy egy vad griffet keressen magának, ám az új világ váratlan meglepetéseket tartogat számára. A megpróbáltatások során Leónnak rá kell ébrednie, hogy rajta kívül talán senki nem képes megállítani Ahrimánt, az emberiség ősi ellenségét, aki alig egy évvel a Második Kapuháború után ismét megpróbálja elpusztítani a Földet és a zsebuniverzumokat.
Kapcsolódj be a grifflovas hősök világába egy teljesen új kalanddal és új szereplőkkel, kísérd el Leónt a Babilonra!

Könyvadatok:
Téma: gyermek -és ifjúsági, fantasy
Kiadó: Tilos az Á Könyvek
Kiadás éve: 2018
Sorozat: A Szelek Tornya
Oldalszám: 502 oldal
Megrendelhető: BOOK24

             

Miért pont ez?: 
Már előző évben a felét elolvastam, de sajnos nem értem végére mielőtt vissza kellett volna vinni a könyvtárba. Most újra bent volt, ezért ki is hoztam. Sajnos nem igazán emlékeztem a történtekre, így elölről kellett kezdenem. Egyébként ez a könyv is esélyes a Merítés-díjra az ifjúsági kategóriában. 

Véleményem:

Már az első pillanatban beleszerettem ebbe a mitológiai elemekkel átitatott regénybe. A Szelek Tornya csak a kezdett volt, a folytatásban jó mélyen elmerülünk több világban (Zsebuniverzumban) is. Az írónő nem sok időt hagy a gondolkozásra, rögtön beledob minket a mélyvízbe, és onnantól kezdve nincs megállás. 

Jól megírt, pörgős és olvasmányos történetet olvashatunk egész végig. A főszereplőnk is jelentős változásokon megy át a regény végére. Eleinte kicsit szeleburdi, álomvilágban élő kisgyerek, aki a sok megpróbáltatás ellenére sohasem veszíti el a hitét. Az események és a megpróbáltatások hatására felnő és képes lesz éretten megoldást találni a problémákra. 

A többi szereplő is mind nagyon érdekes, bár sajnos közel sem tudunk meg róluk annyi dolgot, amennyi elegendő lenne. Mindez azért van, mert az egész történetet León szemszögéből látjuk, kizárólag az ő tapasztalataira, benyomásaira tudunk támaszkodni. Nem is csoda, hogy a hozzá közelállókat részesíti előnyben. A griffekről is egyre többet tudunk meg, ami teljesen meglepett. Azt eddig is tudtam, hogy Szakács Eszternek van fantáziája, de nem hittem volna, hogy ennyire sokrétegű világo(ka)t tud teremteni. 

Nagyon örültem neki, hogy nem csak a görög és római istenségek kerülnek előtérbe (alig vannak jelen), hanem más kultúrákat is megismerhetünk. Az ismereteim abszolút hiányosak voltak, de kedvet kaptam arra, hogy kicsit jobban tanulmányozzam az ókori Mezopotámiai és az Egyiptomi hitvilágot is. kedvenc szereplőm Quintus volt, aki kisisten lévén nagyon is halad a korral és olyan szlengkészlettel rendelkezik ami engem is meglepett. 

A történetben keverednek a mesés elemek az eposz kellékeivel. Sok mindenből három van: három próba, három dolgot kell megszerezni, a legfiatalabb indul útnak és így tovább. Ugyanakkor a közösség egész életére kihat az esemény, a főszereplő nem egy átlagos fiú (még ha először annak is tűnik), van benne deus ex machina (isteni beavatkozás), anticipáció (jóslat). Késleltetésben és plusz epizódok bevágásában sem szenved hiányt a könyv. 

A könyv közepén bekövetkező események mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Itt főleg a kínzásra gondolok, melyet Leónnak kellett elszenvednie. Szerintem kicsit durva volt ebbe a környezetbe, ugyanakkor remek húzás is. Hiszen mi érzékeltetné jobban a küldetés komolyságát? Ez volt az a pont, ahol elgondolkoztam azon, hogy a világ megmentése nem biztos, hogy hálás feladat. Hőseinket többször is megölik, még az alvilágban is járnak, ahol szomjazó szellemekkel találkoznak. 

A könyv közepe olyan mély nyomott hagyott bennem, hogy eléggé nehezen vettem rá magamat a folytatására. Az utolsó pár száz oldalt nem tudtam annyira élvezni, mint az első részt. Elnyújtottnak és vontatottnak éreztem, közben pedig végig szurkoltam a csapatnak, hogy sikerüljön legyőzni a gonoszt. 

Összegzés:

Idézetek:

" - Mit vétettél a hatalmas XIII. Sarrukín, a Mindenség Ura ellen?
- Jobb, ha nem gúnyolódsz rajta! - figyelmeztetett. - Még meghallja valaki. 
- És akkor mi van? Még egyszer kivégeztet?
Meg mernék esküdni, hogy a griff elmosolyodik, de ez egy sasfej esetében kissé nehezen megállapítható.
- Mondjuk úgy, hogy azért zárt be, mert láttam valamit - folytatta habozva Amarusza.
- Mégis mit?
- Jobb, ha nem tudod. Te is veszélybe kerülhetsz miatta.
- Éljen! - kukorékolom, és diadalmasan a magasba dobom a karjaimat. - Egyetlen nap alatt akár háromszor is lefejezhetnek. Világrekord!"

"Az igazság felismeréséhez néha inkább bátorság kell, mint bölcsesség"

"- Hősök nem születnek, hanem azzá válnak - feleli Kronosz kicsit kioktatóan. - Arról ismerni fel őket, hogy nem várnak egy nálunk erősebb és okosabb eljövetelére, aki majd megoldja helyettük a problémákat. Megértik a feladatot, és magukra vállalják a terhet, a bukás kockázatát. Ez különbözteti meg őket az átlagemberektől. "

" Neked nem a sors irányítja a tetteidet, hanem a tetteiden keresztül te irányítod a sorsodat."