Bárcsak elmondhatnám magamról, hogy felejthetetlen 3 napot töltöttem az olasz városban, de a családi ügyek most is közbe szóltak. Fele annyi helyet sem tudtunk megnézni anyukámmal, mint amennyit terveztünk, de ez csak azt jelenti, hogy újra vissza kell mennünk majd valamikor.
A repülőnk február nyolcadikán (pénteken) 6:10-kor indult, ami azt jelentette, hogy 3:30-kor kellett kelnünk. Valójában le sem sikerült feküdnünk, mert a fél éjszakát a baleseti sebészeten töltöttük, majd jött a pakolás és készülődés az útra. Még jó, hogy a 4:20-as közvetlen buszjáratot (100E) elértük, mert ha eggyel későbbivel megyünk, ahogy terveztünk, a biztonsági ellenőrzésen sem jutunk át. Úgy, hogy 4:50-kor már a Liszt Ferenc repülőtéren voltunk! Előző nyáron szinte fél perc alatt bejutottunk a 13 órakor induló gépre, de ezek szerint a korai járatokra hamarabb kell érkezni.
Kicsivel több, mint fél óra utazás után a vasútállomány mellett reggeliztünk, majd birtokba vettük a szállást, amely a város másik végén volt. Ami a tömegközlekedést illeti: mi napi jegyet vettünk, de a metróban az automatákban lehetett volna két napos, 3 napos stb. ticketet is vásárolni. Az utazás előtt meg voltam róla győződve, hogy csak a metrót fogjuk használni, de egyetlen egy útra sem kellett lemennünk a föld alá, a busz és a villamos mindenhova elvitt. Villamosozni pedig külön élmény volt Milánóban. Ugyanis rendkívül régi és ócska járgányaik vannak. Csináltunk pár képet is róluk, mert egyszerűen erre nem voltak szavak.
Az első nevezetesség (a villamos után), melyet megcsodáltunk az a Milánói dóm volt. DUOMO PASS jegyet vettünk, így fejenként 13 euróért megnézhettük a katedrálist, a teraszra gyalog mehettünk ki, lementünk a Scurolo di san Carlo-hoz és a régészeti részhez, és a múzeumba is bemehettünk. Ha mindezt megszeretnétek nézni, akkor oda kell figyelni, mert a különböző részek különböző időpontokban látogathatóak, plusz a napokkal is változnak ezek az időpontok. A dóm csodálatos kívülről, és belül is vannak benne szép dolgok, de összességében nekem kicsit csalódás volt. A Firenzei dómmal ellentétben azonban ezt nagyon szépen renden tarják, és szép tiszta kívülről, így a teraszra mindenképpen érdemes felmenni akár gyalog (250 lépcső), akár lifttel teszi azt az ember.
Következő állomásunk a Galleria Vittorio Emanuele II volt, ahol drágábbnál drágább üzletek sorakoznak. Az épület igazi műalkotás és nem csak építészeti szempontból lenyűgöző. A dómtól egyenes út vezet az árkádok alatt a Teatro alla Scala-ba, ahol szintén borsos árat kértek a belépőért. Kettőnknek 18 €-ba került az, hogy belessünk a nézőtéren keresztül a színházba, és végig sétáljunk egy kicsike múzeumon. Azonban ez olyan élmény volt, amiért nem sajnáltam a pénz annyira, még jobb lett volna, ha az esti előadásra is van jegyünk.
Ezután kis kajálás következett a Scala mellett, egy finom pizzát faltunk be anyummal. Az étel elfogyasztása után pedig elmentünk megnézni a romantika kiállítást a Gallerie d’Italia-ban. Anyukám kevésbé élvezte, de számomra kielégítő volt. A belépő itt is teljes áron kész horror, de 8 eurót spóroltunk azzal, hogy bemutattuk a Scala múzeumába szóló jegyeinket. Plusz itt 25 éves korig extra kedvezmény is van, így összesen 1 €- ba fájt a kiruccanás.
Ugyanabban az utcában, ahol megebédeltünk, vettünk két iszonyatosan finom sütit is. Anyum canollit evett, míg én csokis-barackos linzer tésztát. A helyet Luini-nak hívják, ha arra felé jártok, próbáljátok ki. Rengetegen vannak, de megéri sorban állni, mert gyorsan halad a sor és viszonylag olcsón egy halom finomság közül válogathatsz. Minden nagyon édes, így azoknak nem ajánlom, akik ezt nem szeretik.
Este megnéztük még párszor a dómot, és sétálgattunk a Via Torinon, amelyen mindenféle ruházati üzlet foglal helyett.
Ez volt az első napunk, a többit egy következő bejegyzésben fogom elmesélni. :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése