Sarah Dessen: Altatódal

Fülszöveg:

A szakítás tudománya… Remy mindig tudja, mikor kell megtartania A Beszéd-et egy srácnak – rögtön azután, hogy az első romantikus roham lecseng, de még mielőtt a dolgok túl komolyra fordulnának. Számtalan fiúval járt már, és rengeteget tanult az anyjától is, aki éppen az ötödik férjét fogyasztja. De akkor miért van az, hogy valahogy sehogy sem akarja ejteni Dextert? Pedig a srác olyan esetlen. És rendetlen. És szétszórt. Ráadásul zenész – épp úgy, mint Remy apja, akit a lány sohasem ismert, mert a férfi lelépett, még mielőtt ő megszületett volna. Lehetséges volna, hogy Remy kapcsolatokra vonatkozó szabályai egyszerre érvényüket vesztik? A regény az elismert szerző, Sarah Dessen magával ragadó története egy kőkemény fiatal lányról és egy fiúról, aki arra hivatott, hogy megpuhítsa.

Vélemény:

Régóta a polcomon van ez a könyv. Az utóbbi 4 évben összesen kétszer futottam neki, de mindig abbahagytam, mert egyszerűen beleuntam. Már akkor láttam a végkifejletet és a történet apró buktatóit. Most is sikerült előre kitalálnom azt, amit nem lett volna szabad. Türelmetlenül vártam, hogy mikor jön már el az a rész, amikor a szerző megadja az utolsó döfést a karaktereinek és végre eljutunk A-ból B-be.

Volt egy mélypont a történetben, amin alig tudtam átvergődni magamat. Már majdnem ott voltam, hogy újra  félbehagyom a könyvet, amikor újra beindultak az események és elkezdett egy kicsit izgalmassá válni az egész. A sok fantasy, disztópia és egyéb más agyszülemények után nekem kifejezetten jól esett, hogy egy egyszerű kis majdhogynem strandregényt olvashattam.

A két főszereplő, Remy és Dexter kapcsolata lassan indul és mielőtt igazán kiteljesedhetne vége is lesz. Persze itt nem ér véget a sztori és kettejük története sem, de nem akarom lelőni a poént. Mivel csak az egyik szemszögéből látjuk a történetet eléggé  nehéz pártatlannak maradnunk. Remy a történet közben nagyon sokat változott, teljesen pozitív csalódást okozott nekem. Igazából Sarah Dessentől nem vártam mást, neki mindig sikerült ezzel megfognia engem. Dexter pedig... belőle eléggé keveset kaptam, amiért dühös vagyok.

Nem volt olyan jó, mint a Figyelj rám! Nem sírtam rajta, nem volt megrázó és elgondolkodtató végkifejlete sem. Egyszerűen azt kaptam amire számítottam. Viszont a végében csalódtam. Kicsit összecsapottnak éreztem.  EGYSZER ELMEGY. 

Értékelés: