Sarah Dessen: Along for the Ride – Álom két keréken

Könyvadatok:

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 392 oldal

Téma: ifjúsági, romantikus

Sorozat: -

Kiadás éve: 2014

Megrendelhető: Könyvmolyképző

Fülszöveg:
Mióta a szülei elváltak, Auden képtelen aludni. Olyan rutint alakított ki, aminek a segítségével átvészeli az éjszakákat. De amikor úgy dönt, hogy a nyarat a tengerparton tölti apjával és új családjával, megpróbál felhagyni régi életmódjával.

A nyaralás több kihívást tartogat a számára, mint képzelte. Nemcsak apja új családjába kell beilleszkednie, de a környékbeli pletykás lányokkal is meg kell találnia a közös hangot. És ott van még Eli is, aki szintén álmatlanságtól szenved, és aki állandó éjszakai partnere lesz. A hosszúra nyúlt nyáréjszakákon szinte bármi megtörténhet…

Miért pont ez?:

Júliusban, amikor újranyitott a Somogyi könyvtár beugortam megnézni mi a helyzet. Igazából a Mini-könyvklub júniusi könyvét kerestem, de azt nem találtam meg. Mégsem tudtam könyv nélkül távozni. Az Álom két keréken is a hatalmas kupacban szerepelt. Főleg azért, mert a két regény, amit eddig olvastam Sarah Dessentől nagyon tetszett. 

Véleményem:

Lényegében azt kaptam, amire számítottam. Nem jártam utána semminek sem, még a fülszövegét sem olvastam a könyvnek, de az írónőnek nem nagyon sikerült meglepnie. Újra egy nyarat kaptam. Pár tinivel, akik mindennapi életüket élik, próbálnak megfelelni a környezetük elvárásainak és boldogok akarnak lenni. A főszereplő itt sem különleges. Csak ő hiszi magát annak. Természetesen a környezetében élő, vele egykorú emberekkel neki sincs kapcsolata, akárcsak Sarah bármely másik regényének főszereplőjének. 

Igazából 400 oldalon keresztül azt írja le, hogy nem történik semmi. 
Mégis miért tudott ez engem lekötni?
#1: Nyár van, napozni kizárólag egy jó kis könyv társaságában ülök ki a teraszra. 
#2: Olyan dolgokról szól, amik örök érvényűek és, amiken minden tini átesik egyszer. 
#3: Nem csapongott a stílusok és hangulatok között. Megmaradt ugyanolyannak. Nem voltak nagy meglepetések benne, sem hatalmas nagy csavarok.
#4: Egyszerű volt olvasni. Nem éreztem azt, hogy félre kellene tennem, hogy gondolkodni tudjak a történteken.
#5: Igazi strandkönyv.

A karaktereket illetően vegyes érzéseim vannak. 
Először utáltam a főszereplő Auden-t, aki állandóan csak panaszkodni tudott arról mennyire egysíkú az élete. Legszívesebben felpofoztam volna, hogy lássa: ezt magának köszönheti! Sajnálnom kellett volna azért, mert nem járt el bulizni? Mert jobbnak gondolta magát mindennél és mindenkinél? Hogy nem voltak barátai? 
Azonban a sztori előrehaladtával megkedveltem a csajt.  Végül pedig láthattam, ahogyan kinövi magát, képes az előrehaladásra és a változásra. 


Aztán ott volt a másik fontos szereplőnk: Eli, akinek a nevéről ne is beszéljünk (fiúról van szó)...Ő egyből a szívembe lopta magát. Neki is meg voltak a saját rigolyái, ahogyan mindenki másnak, de ez a többiek mellett szinte fel sem tűnt. Úgy érzem kicsit kevés időt szántunk rá, de legyen.

Auden szüleivel sem voltam kibékülve. Egyedül a mostohaanyja volt az, akit meg tudtam érteni. A csajszi többi új barátjáról nem sok szó esett, szerintem nekik is kijárt volna még pár oldal. Pláne azután, hogy képes voltam fejezeteken keresztül azt olvasni, hogy a főszereplőnk éppen mennyi kávét dönt magába, hogy dolgozni tudjon.

A végét kidolgozatlannak éreztem. Az apró részek, amik izgalmassá tették volna kicsit a történetet, eltűntek a könyvből. Érdekelt volna, hogy mi történt a tengerparton első éjszaka. Szerettem volna többet megtudni a bálról. Előbbire halvány utalásokat tettek, utóbbiról nem is beszéltek.

Amit megtanultam olvasás közben: Mindenkinek kell egy második esélyt adni. Ezért eltekintek ettől a könyvtől, a sok felesleges részétől és fogok még Sarah Dessentől olvasni.

Értékelés:

Read More

Sarah Dessen: Altatódal

Fülszöveg:

A szakítás tudománya… Remy mindig tudja, mikor kell megtartania A Beszéd-et egy srácnak – rögtön azután, hogy az első romantikus roham lecseng, de még mielőtt a dolgok túl komolyra fordulnának. Számtalan fiúval járt már, és rengeteget tanult az anyjától is, aki éppen az ötödik férjét fogyasztja. De akkor miért van az, hogy valahogy sehogy sem akarja ejteni Dextert? Pedig a srác olyan esetlen. És rendetlen. És szétszórt. Ráadásul zenész – épp úgy, mint Remy apja, akit a lány sohasem ismert, mert a férfi lelépett, még mielőtt ő megszületett volna. Lehetséges volna, hogy Remy kapcsolatokra vonatkozó szabályai egyszerre érvényüket vesztik? A regény az elismert szerző, Sarah Dessen magával ragadó története egy kőkemény fiatal lányról és egy fiúról, aki arra hivatott, hogy megpuhítsa.

Vélemény:

Régóta a polcomon van ez a könyv. Az utóbbi 4 évben összesen kétszer futottam neki, de mindig abbahagytam, mert egyszerűen beleuntam. Már akkor láttam a végkifejletet és a történet apró buktatóit. Most is sikerült előre kitalálnom azt, amit nem lett volna szabad. Türelmetlenül vártam, hogy mikor jön már el az a rész, amikor a szerző megadja az utolsó döfést a karaktereinek és végre eljutunk A-ból B-be.

Volt egy mélypont a történetben, amin alig tudtam átvergődni magamat. Már majdnem ott voltam, hogy újra  félbehagyom a könyvet, amikor újra beindultak az események és elkezdett egy kicsit izgalmassá válni az egész. A sok fantasy, disztópia és egyéb más agyszülemények után nekem kifejezetten jól esett, hogy egy egyszerű kis majdhogynem strandregényt olvashattam.

A két főszereplő, Remy és Dexter kapcsolata lassan indul és mielőtt igazán kiteljesedhetne vége is lesz. Persze itt nem ér véget a sztori és kettejük története sem, de nem akarom lelőni a poént. Mivel csak az egyik szemszögéből látjuk a történetet eléggé  nehéz pártatlannak maradnunk. Remy a történet közben nagyon sokat változott, teljesen pozitív csalódást okozott nekem. Igazából Sarah Dessentől nem vártam mást, neki mindig sikerült ezzel megfognia engem. Dexter pedig... belőle eléggé keveset kaptam, amiért dühös vagyok.

Nem volt olyan jó, mint a Figyelj rám! Nem sírtam rajta, nem volt megrázó és elgondolkodtató végkifejlete sem. Egyszerűen azt kaptam amire számítottam. Viszont a végében csalódtam. Kicsit összecsapottnak éreztem.  EGYSZER ELMEGY. 

Értékelés:

Read More

Sarah Dessen: Figyelj rám!

Fülszöveg:"Annabel Greene harmadikos gimnazista, és megvan mindene, amiről csak egy lány álmodhat: divatos ruhák, menő barátnők, jó jegyek és a suli leghelyesebb sráca… 
Mindez azonban csak abban a tévéreklámban igaz, melyet nyáron forgatott vele egy áruházlánc. Annabel valódi élete már kevésbé irigylésre méltó. Elege van a modellkedésből, legjobb barátnője ellene fordult, az iskolában magányos, és otthon sem érzi jól magát igazán. Egyik nővére, a nagyszájú, életvidám Kirsten, New Yorkba költözött, míg Whitney, a középső nővér, egész nap otthon gubbaszt és súlyos anorexiával küzd. Szülői szeretetben elvileg nincs hiány, csakhogy az apja nem az a lelkizős fajta, anyja pedig annyira élvezi lánya modellkedését, hogy észre sem veszi, Annabelnek mennyire elege van mindebből. A lány már meg sem próbál beszélni családjával a problémáiról, inkább hazudik vagy egyszerűen csak hallgat, hogy elkerülje a veszekedéseket, megkímélje egykor súlyos depresszióval küzdő anyját a csalódástól és az újabb megrázkódtatásoktól. 
Aztán egy új barátság jelentős változást hoz: Annabel megismerkedik fura, magányos iskolatársával, Owen Armstronggal, akinek a fülében mindig ott az iPod. Owent már olyan sokszor sodorta bajba agresszív viselkedése, hogy dühterápiára ítélték. Az ott tanultakat és a zenét segítségül hívva, a fiú lassan rávezeti Annabelt, hogyan lépjen ki a hazugságok világából. 
De vajon lesz-e elég bátorsága, hogy elmondja, mi történt valójában a nyáron, miért lett vége legjobb barátnőjéhez fűződő barátságának? "

Read More