Fülszöveg:
A 12 éves Jonas olyan világban él, melyben nincs igazságtalanság, éhezés, erőszak, nincsenek kábítószerek, a családok életében is teljes a harmónia. Ezt a tökéletesnek tűnő világot a bölcsek tanácsa vezeti. Ők azok is, akik a tizenkettedik évüket betöltött fiúk és lányok egész életre szóló pályáját kijelölik egy évente megrendezett ceremónián. Történetünk hősét valami egészen egyedi feladatra tartják alkalmasnak. Miközben egy különös öregember felkészíti őt hivatása betöltésére, Jonas előtt feltárul, milyen titkok lapulnak az őt körülvevő világ békéje mögött. A fiú vakmerő tettre szánja el magát…
Véleményem:
Be kell vallanom valamit: amikor megláttam, hogy a Mini-könyvklub keretein belül megint sci-fi-t és disztópiát fogunk olvasni, kisebb szívrohamot kaptam. Ugyanis ebből a két műfajból az elmúlt időben sikerült olyan sok könyvet elolvasnom, hogy finoman szólva: torkig vagyok a "jobbnál jobb" ötletekkel és az önjelölt írópalántákkal.
Nehezen vettem rá magamat, hogy belekezdjek a májusi könyvükben, de annál gyorsabban kiolvastam. Összesen fél éjszakát vett igénybe, ami már magában elegendő, hogy igazoljam: rendkívül izgalmas!
Én már megszoktam, hogy furcsa esetleg bizarr világban találom magamat, de ez egészen máshogy alakult, ahogyan én azt eredetileg elképzeltem. Először egy teljesen átlagos képpel kezdődik, majd folyamatosan mélyülünk bele a világába. Kiderül, hogy ebben az antiutópiában minden ellentéte a hétköznapinak. Nincsenek színek, domborzatok és komolyabb kapcsolatok az emberek között.
Majd eljön az a pont, amikor felmerül a kérdés: Vajon tényleg annyira különbözik ez a világ a miénktől? Valójában hol van a határ a mi és a könyv béli élet között?
Valami mégis hiányzott. És itt nem arra a pár oldalra gondolok, ami teljes egésszé tenné ezt a történetet. Nem, szerintem ez a történet itt és most így tökéletesen lezárt. Én arról beszélek, hogy egyáltalán nem sikerült meglepnie. Pedig jók a szereplők, jó a történet, a kitalált világ és rendkívüli a mondanivalója. Azonban nekem nem teljesen jött át az üzenet, nem okozott nagyobb megdöbbenést.
Többen felvetették, hogy akár kötelezőnek is ajánlanák ezt a könyvet a fiatal iskolások számára. Ezzel teljes mértékben egyetértek! 14-15 éves kor felé közeledve minden gyereknek jót tenne egy kis Lois Lowry. Ennek nagyon egyszerű oka van: általános érvényű kérdéseket fogalmaz meg. Szerintem azonban mindenki saját dolga, hogy eldöntse: kapott e megfelelő és elegendő választ vagy tovább kell kutatnia.
Rövid? Igen, nagyon rövid. Viszont! Van folytatása. Amit én nagy valószínűséggel nem fogok olvasni. Szerintem ebben a 240 oldalban benne volt minden, amit kérhettünk: megragadó, elgondolkoztató, érdekfeszítő és az ember lelkét érinti meg.
Nehezen vettem rá magamat, hogy belekezdjek a májusi könyvükben, de annál gyorsabban kiolvastam. Összesen fél éjszakát vett igénybe, ami már magában elegendő, hogy igazoljam: rendkívül izgalmas!
Én már megszoktam, hogy furcsa esetleg bizarr világban találom magamat, de ez egészen máshogy alakult, ahogyan én azt eredetileg elképzeltem. Először egy teljesen átlagos képpel kezdődik, majd folyamatosan mélyülünk bele a világába. Kiderül, hogy ebben az antiutópiában minden ellentéte a hétköznapinak. Nincsenek színek, domborzatok és komolyabb kapcsolatok az emberek között.
Majd eljön az a pont, amikor felmerül a kérdés: Vajon tényleg annyira különbözik ez a világ a miénktől? Valójában hol van a határ a mi és a könyv béli élet között?
Valami mégis hiányzott. És itt nem arra a pár oldalra gondolok, ami teljes egésszé tenné ezt a történetet. Nem, szerintem ez a történet itt és most így tökéletesen lezárt. Én arról beszélek, hogy egyáltalán nem sikerült meglepnie. Pedig jók a szereplők, jó a történet, a kitalált világ és rendkívüli a mondanivalója. Azonban nekem nem teljesen jött át az üzenet, nem okozott nagyobb megdöbbenést.
Többen felvetették, hogy akár kötelezőnek is ajánlanák ezt a könyvet a fiatal iskolások számára. Ezzel teljes mértékben egyetértek! 14-15 éves kor felé közeledve minden gyereknek jót tenne egy kis Lois Lowry. Ennek nagyon egyszerű oka van: általános érvényű kérdéseket fogalmaz meg. Szerintem azonban mindenki saját dolga, hogy eldöntse: kapott e megfelelő és elegendő választ vagy tovább kell kutatnia.
Rövid? Igen, nagyon rövid. Viszont! Van folytatása. Amit én nagy valószínűséggel nem fogok olvasni. Szerintem ebben a 240 oldalban benne volt minden, amit kérhettünk: megragadó, elgondolkoztató, érdekfeszítő és az ember lelkét érinti meg.
Értékelés:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése