Kimberly Derting: Eskü (Eskü 1.)

Fülszöveg:

A távoli jövőben a világ államain korlátlan hatalmú királynők uralkodnak. Ludaniában, a kegyetlen Sabara királynő országában az emberek szigorú kasztrendszerben élnek. Minden kasztnak saját nyelve van, az emberek nem használhatják, sőt, még csak nem is érthetik a másik osztály nyelvét. Ha valaki megszegi a törvényt, a büntetése halál… az elnyomás ellen lázadók száma napról napra nő. 
Sabara királynő mágikus képessége révén hosszú ideje ül Ludania trónján, de hatalma most veszélyben van. 
A Kereskedők Osztályában élő tizenhét éves Charlaina (Charlie) különleges adománnyal született: tökéletesen megért bármilyen nyelvet. Pontosan tudja, mekkora veszélyben van emiatt, így féltve őrzi titkát, mígnem egy klubban találkozik a vonzó Maxszel és barátaival, akik egy sosem hallott nyelven beszélnek…és a titka csaknem lelepleződik. 
Charlie igyekszik távol tartani magát a fiútól, de Max mindent elkövet, hogy közelebb 
kerüljön a lányhoz. Vajon miért? Ki ő valójában? Charlie lassan rájön, hogy gondosan megtervezett világában korántsem ő az egyetlen, aki titkokat rejteget… 
A rendkívül sikeres amerikai írónő, Kimberly Derting ezzel a világszerte népszerű regényével mutatkozik be a magyar olvasóközönségnek.

Miért pont ez?:

Gyönyörű borítóval és izgalmas fülszöveggel rendelkezik. Először az angol kiadással szemezgettem, ugyanis magyarul a sorozat többi része nem jelent meg. Ráadásul úgy gondoltam, hogy nyelvtanulásnak is remek lesz. Végül @Panna-tól megkaptam a magyar fordítást és nagyon boldog voltam :)

Véleményem:

A történet félig disztópia, félig fantasy, ami már magában kételkedésre ad okot. Ez a két műfaj gyakran üti egymást, azonban nagyon jól is meglehet írni egy ilyen történetet. Kimberly Dertingnek azonban még a minimálisat sem sikerült kihoznia ebből, a maximumot még meg sem közelítette. Ennek oka a szereplők, a cselekmények és a világ kidolgozatlansága.
A kialakított világ nem áll túl stabil lábakon. A társadalmat különböző kasztokra osztja, ahol az összes réteghez saját nyelvet rendel. Persze a megértés végett ad nekik egy közös nyelvet is, amin kommunikálhatnak. Ehhez egyetlen egy szabály tartozik: ha nálad feljebbvaló kasztba tartozókat hallod a saját nyelvükön beszélni, le kell hajtanod a fejedet. Nagyjából ennyi, amit a könyvbéli rendszerről megtudunk. Továbbá azt is, hogy van egy uralkodó, aki mindent és mindenkit elnyom. 
Az alap konfliktust már a fülszövegből is ki lehet szűrni: a királynő, aki kegyetlenül elnyomja a népét szemben áll a néppel, amely fellázad. A lázadóknak vezetőre és ikonra van szüksége (akárcsak az Éhezők viadalában), aki rendelkezik egyfajta plusszal. Tőle várják a segítséget és a nagy világmegváltást. Az ellenállók tudják kit keresnek, tudják hol keressék és már meg is van az illető.

A főszereplő Charlie, aki a mindennapjait az iskolapadban vagy a szülei éttermében tengeti. Teljesen átlagos életet él, míg egy nap ki nem derül a nagy titka (szintén már a borítós szövegben benne van). Olyan akár egy tizenéves: szeret bulizni, titkolózik a szülei előtt és szörnyen hisztis. Az egyik buliban hirtelen beleszeret egy fiúba, akiről semmit sem tud. Konkrétan azt sem sejti, hogy miért vonzódik hozzá, de a gondolatai csak Max körül járnak. A karaktere egy szerethető tulajdonsággal rendelkezik: akár az élete árán is megvédené a húgát. Aki annak ellenére, hogy nem szól egy szót sem, mégis sokkal izgalmasabb személyiség, mint a nővére.

Már a prológus lelövi nekünk az igazán nagy poént. Amire csak a legeslegvégén kellett volna rájönnünk! Az író egyetlen egy mozzanatot sem hagy az olvasó fantáziájára. Röhejes kiszámíthatóságával szinte agyalágyultnak nézi szegény olvasót. Az első perctől kezdve mindent nyilvánvaló tényként kezel, csak a szereplőivel játszik macska-egér játékot.

A cselekmények sora innentől kezdve végtelenül elhúzott, a sok elem ismétlésébe (minden dolog legalább kétszer megtörténik csak más a kifejlete) pedig hamar bele lehet unni. A szerelmi szál nagyon vékony rétegen táncolt, viszont voltak itt izgalmas kapcsolatok, amikre megérte volna több időt is fordítani. Például a két egymással szemben álló testvér története. Ezt azonban az írónő két mondattal lerendezi és slussz, kész. Szerintem ennél sokkal fontosabbak a mellékszereplők! Nekik is van életük, céljaik és vágyaik. Nem lehet csak úgy elmenni mellettük, mintha ott sem lennének!

A legnagyobb baj, hogy egyáltalán nincs benne karakterfejlődés. Egyik emberkénk sem jut el A-ból B-be, nem hogy Z-be. Charlie rendkívül egyszerű karakter, aki leírására elég négy szót használni: primitív, buta, kis liba. Elméletileg nagy szegénységben él, de közben egy olyan étterem tulajdonosa, ami dúskál a jóban; mesébe illő ruhákban jár mégis sopánkodik. Nem mondható naivnak, de könnyen félre lehet vezetni és ez a történet végéig így is marad.

Értékelés: