Fülszöveg:
Amerika keleti partvidékén egy tipikus kertvárosi házban él egy tipikusnak korántsem mondható háromgyermekes család.
A legidősebb testvér, Jesse már a „sötét oldalon” jár, a középső lány súlyos leukémiás, akinek életben maradásáért a két szülő ádáz küzdelmet vív; a húg, Anna pedig – a tudomány jóvoltából – eleve azért született, hogy genetikailag megfelelő donor legyen nővére számára. Amikor a beteg Kate körül forgó családi élet ellen lázadó tizenhárom éves Anna beperli szüleit, hogy önrendelkezési jogot nyerjen a saját teste fölött, minden megbolydul.
A lelki örvények egyre lejjebb húzzák a jogászból lett főállású anyát, a tűzoltó-mentős-amatőr csillagász apát, a kényszerűen koraérett gyereket, sőt még az Annát képviselő fiatal ügyvédet és annak elveszettnek hitt kedvesét is.
Befejezve, azt kell mondjam: nem csalódtam. Minden megvolt benne, amire vártam. Sőt!, sok minden olyan eseményszál volt benne, amiket nem igazán láttam előre, de megérte várni erre a regényre.
A történet több szálon és időben játszódik. Először is ott van az anya, aki az előzményeket meséli el; az apa; a két gyerek, akik "egészségesek"; Kate, aki leukémiában szenved; az ügyvéd, aki elvállalta a lehetetlen ügyet és egy hetedik szereplő, aki a filmből teljes egészében kimaradt.
Szinte elkerülhetetlen volt, hogy a szereplők ne nőjenek a szívemhez. Jó volt, hogy mindenkiből kaptam egy keveset, bár erkölcsileg nem tudtam volna állást foglalni az ügyben.
Szerintem Annanak és Katenek is ugyanúgy joga volt az élethez. Sarah helyzetébe nem igazán tudtam magamat beleélni. Eléggé hihetetlen volt a sztori, de becsülöm, hogy ilyen erős tudott maradt. Azzal már nem értek egyet, hogy kihasználta a lányát. Az is igaz, hogy a beteg gyereket már rég el kellett volna engednie, bár ezt egy anyának felesleges mondani.
A könyv komoly témákat feszeget. Van itt egyenlőség kérdés, ami az egyik fő témája a könyvnek. Gyerek-szülő kapcsolatból is láthatunk sokfélét, ahogyan a házastársak közötti feszültségről és nehézségekről is olvashatunk. Belepillanthatunk abba, hogy milyen az, ha állandóan a legrosszabbra kell gondolni. Mi történhet akkor, ha valaki beteg a családban? Az eutanázia is szóba került, igaz nem éppen megszokott módon.
Kicsit hosszúkás volt, de megérte végigolvasni. Mivel azt hittem tudom a végkifejletet, ezért már az elején hátralapoztam. Nos, akkora meglepetés még sohasem ért engem egy könyv kapcsán. Jóformán szétbőgtem a fejemet, míg anyum meg nem jelent éjjel 3 órakor és meg nem nyugtatott. SOHA!, de SOHA ne lapozzatok előre, ha nem vagytok készen rá! Ezek után hátra volt még a könyv nagy része, ami szintén könnyeket csalt a szemembe.
Amerika keleti partvidékén egy tipikus kertvárosi házban él egy tipikusnak korántsem mondható háromgyermekes család.
A legidősebb testvér, Jesse már a „sötét oldalon” jár, a középső lány súlyos leukémiás, akinek életben maradásáért a két szülő ádáz küzdelmet vív; a húg, Anna pedig – a tudomány jóvoltából – eleve azért született, hogy genetikailag megfelelő donor legyen nővére számára. Amikor a beteg Kate körül forgó családi élet ellen lázadó tizenhárom éves Anna beperli szüleit, hogy önrendelkezési jogot nyerjen a saját teste fölött, minden megbolydul.
A lelki örvények egyre lejjebb húzzák a jogászból lett főállású anyát, a tűzoltó-mentős-amatőr csillagász apát, a kényszerűen koraérett gyereket, sőt még az Annát képviselő fiatal ügyvédet és annak elveszettnek hitt kedvesét is.
A film:
Be kell vallanom valamit: A filmet évekkel azelőtt láttam, minthogy olvastam volna a könyvet. Ami teljesen rányomta a bélyegét arra ahogyan kezeltem ezt a történetet. Azt hittem, hogy egy remek adaptációval van dolgom, ami számtalanszor megrígatott már, ám egy valamire azonnal rá kellett jönnöm: A film zseniális, de cseppet sem jó adaptáció. Ennek ellenére is melegen ajánlom annak, aki nem riad vissza érzelgős, sírós és megható részektől.
Véleményem:
Hangsúlyozom: rengeteg időt vártam már arra, hogy végre a kezem közé vehessem Jodi Picoult könyvét. Először ismerősöktől próbáltam beszerezni, majd szülinapomra kértem, de mivel nem kaptam ezért máshol kellett utánajárnom. Nem rég vettem csak észre, hogy az író összes eddig magyarul megjelent könyve fellelhető a városi könyvtárban, így végre alkalmam nyílt, hogy elolvashassam. Befejezve, azt kell mondjam: nem csalódtam. Minden megvolt benne, amire vártam. Sőt!, sok minden olyan eseményszál volt benne, amiket nem igazán láttam előre, de megérte várni erre a regényre.
A történet több szálon és időben játszódik. Először is ott van az anya, aki az előzményeket meséli el; az apa; a két gyerek, akik "egészségesek"; Kate, aki leukémiában szenved; az ügyvéd, aki elvállalta a lehetetlen ügyet és egy hetedik szereplő, aki a filmből teljes egészében kimaradt.
Szinte elkerülhetetlen volt, hogy a szereplők ne nőjenek a szívemhez. Jó volt, hogy mindenkiből kaptam egy keveset, bár erkölcsileg nem tudtam volna állást foglalni az ügyben.
Szerintem Annanak és Katenek is ugyanúgy joga volt az élethez. Sarah helyzetébe nem igazán tudtam magamat beleélni. Eléggé hihetetlen volt a sztori, de becsülöm, hogy ilyen erős tudott maradt. Azzal már nem értek egyet, hogy kihasználta a lányát. Az is igaz, hogy a beteg gyereket már rég el kellett volna engednie, bár ezt egy anyának felesleges mondani.
A könyv komoly témákat feszeget. Van itt egyenlőség kérdés, ami az egyik fő témája a könyvnek. Gyerek-szülő kapcsolatból is láthatunk sokfélét, ahogyan a házastársak közötti feszültségről és nehézségekről is olvashatunk. Belepillanthatunk abba, hogy milyen az, ha állandóan a legrosszabbra kell gondolni. Mi történhet akkor, ha valaki beteg a családban? Az eutanázia is szóba került, igaz nem éppen megszokott módon.
Kicsit hosszúkás volt, de megérte végigolvasni. Mivel azt hittem tudom a végkifejletet, ezért már az elején hátralapoztam. Nos, akkora meglepetés még sohasem ért engem egy könyv kapcsán. Jóformán szétbőgtem a fejemet, míg anyum meg nem jelent éjjel 3 órakor és meg nem nyugtatott. SOHA!, de SOHA ne lapozzatok előre, ha nem vagytok készen rá! Ezek után hátra volt még a könyv nagy része, ami szintén könnyeket csalt a szemembe.
Értékelés:
Most én is kedvet kaptam egy jó kis Jodie Picoult-könyvhöz. A nővérem húgát még nem olvastam, de annyi jót hallottam róla, hogy lehet, az lesz a következő :)
VálaszTörlésEddig a legjobb könyv volt, amit olvastam tőle :) Eléggé szívbe markoló történet, de mindenképpen megéri. Én csak ajánlani tudom. Láttad a belőle készült filmet?
TörlésNem, tudatosan távol tartottam magam a filmtől :D Szigorúan csak a könyv után szoktam megnézni a filmeket. Na, de majd ha végzek a vizsgákkal és lesz időm, elolvasom (aztán pedig jöhet a film is :D)
TörlésAkkor "szerencsés" vagy, én a filmet láttam előbb és azt nagyon megszerettem. Így eléggé nehéz volt tőle elvonatkoztatnom, pedig jó lett volna. Ugyanis a könyvbéli karakterek teljesen másmilyenek. De vannak benne igazán jó részek is!
TörlésSok sikert a vizsgáidhoz! :)