A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Athenaeum. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Athenaeum. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. november 5., csütörtök

A szabadság és a gyermekvállalás ellentétéről | Sophie Mackintosh: Kék ​sorsjegy


Fülszöveg: 
Életed lottója: ha egyszer húztál, nincs visszaút 
Borzongató regény az anyaságról, az egyéniségről, a szabad akaratról, a sorsról, az emberi vágyakozásról és az állati ösztönről.
Calla tudja, hogy működik a sorslottó. Mindenki tudja. Amikor először megjön egy lány havivérzése, jelentkezik a lottózóban, hogy megtudja, miféle nő lesz belőle. A fehér sorsjegy gyermekekre jogosít. A kék sorsjegy szabadságra. 
Leveszik a válladról a döntés rettentő terhét. És ha egyszer húztál, nincs visszaút. 
De mi van, ha tévedés a neked jutott élet? 
A Kék sorsjegy felkavaróan beszél a szabad akaratról, az anyaság problémáiról, emberi mivoltunk és állatias ösztöneink széles határmezsgyéjéről.

Könyvadatok: 
Téma:
Kiadó
: Athenaeum
M
egjelenés: 2020
Oldalszám: 272 oldal
Megrendelhető: Új könyvek


Miért pont ez?:
Az instagram oldalamon kérdeztem meg a követőimet, hogy milyen könyveket ajánlanak nekem. Melyik az a történet, ami nekik tetszett és miért? Akkor kaptam válaszként Sophie Mackinstosh könyvét, a Kék sorsjegyet, ami nem rég jelent meg hazánkban. A könyvesboltban beleolvasva első, ami szemet szúrt az Margaret Atwood neve volt. Az írónőtől A szolgálólány meséjét még 2017-ben olvastam (értékelésért kattints ide), ami a Kék sorsjegyhez hasonlóan disztópikus világban játszódik, és mindkettőben fontos szerepet kap az anyaság kérdése.

Véleményem:

Mostanában sok olyan történetet olvastam az anyaságról és a gyermekvállalásról, melyek nem feltétlenül pozitívan álltak hozzá a család kérdéséhez. A Kék sorsjegy viszont pont arról szól, hogy az anyák mennyi áldozatot képesek hozni a születendő gyermekükért. Ráadásul ezt egy olyan környezetbe helyezi az író, ami szándékosan botránkoztatja meg az olvasót. 

A történet főszereplője Calla, aki tinédzser kora elején kék sorsjegyet húzott, ami egyet jelent a szabadsággal. Ugyanis a világban, amibe Calla él, egy dolog határozza meg a sorsodat: Az, hogy kék vagy fehér sorsjegyet húzol -e egy gépből. Ha kék, akkor szabad életet élhetsz. Ha túléled a sorsjegy húzását követő próbát, akkor azt kezdesz az életeddel, amit csak szeretnél. Bármi lehet belőled, éppen egy dolog tilos: az anyaság

Mi történik azokkal akik fehér sorsjegyet húznak? A próbát nekik is ki kell állniuk, de ők kizárólag csak anyák lehetnek. A társadalom tenyészállatként tekint ezekre a nőkre, azonban a megszületett gyerekeket (a dajka időszak leteltével) már az apák egyedül nevelik fel. 

Valójában ennél többet nem igazán tudunk meg a világról. Viszont A szolgálólány meséjével ellentétben itt a vége felé sem tisztul ki a kép. Sajnos engem ez kellőképpen frusztrált. Annyira idegesített a környezet leírásának hiánya, hogy ez rányomta a bélyegét arra, hogy hogyan vélekedek az egész könyvről. Pontosan 3 hónap kellett ahhoz, hogy minden frusztráltságomat félretéve leüljek és megírjam ezt az értékelést. 

Calla egyszerű életet él egészen addig, amíg úgy nem dönt, hogy gyermeket vállal. Nem azonnal érik meg benne ez a döntés, hanem szépen lassan. Először csak elfelejti bevenni a fogamzásgátlót, aztán szépen lassan elkezdi titkolni a környezete elől, hogy mire készül. A társadalom őrei azonban nem restek: elkergetik őt a házából és látszólag mindent megtesznek annak érdekében, hogy elfogják az illegalitásban élő nőt. 

Nem mondom, hogy a könyv pozitív képet fest Callaról vagy a többi anyáról, akikkel menekülése során találkozik. Azonban kellőképpen átadja azt az elkeseredett érzést, amit egy nő érez, akinek nem lehet gyereke. Pontos mintája annak a makacs küzdelemnek amit egy nő képes vívni egy babáért. Ha pedig a nagyobb képet nézzük, akkor bemutat még egy nagyon fontos dolgot a könyv: a félelem, az elszabaduló szorongás és az agresszió érdekes keverékét láthatjuk megjelenni ezekben a nőkben. Ezek kéz a kézben járnak és a mi világunkban is hatnak ránk, a kapcsolatainkra, a társadalomra és a közösségünkre; és ezek a hatások erősítik egymást. 

A történet vége számomra felért egy pofoncsapással, ami miatt ismét el kellett gondolkoznom azon, hogy végeredményben mennyi pontot adjak a könyvnek. Úgy gondolom, hogy sajnos sokan nem fognak eddig eljutni. Sokan a felénél félbe fogják hagyni a történetet, mert botrányos a nyelvezete és a szerkesztése is. Azonban higgyétek el: az átadott üzenete miatt érdemes végig rágni magatokat rajta. Calla története valójában a jól körülhatárolt világból való keserves kitörési kísérletek egyike csak. Rengeteg érzelemmel és felkavaró gondolatokkal.  

Összegzés:

2018. december 29., szombat

Cecelia Ahern: Ahol ​a szivárvány véget ér

Fülszöveg:
Rosie és Alex jóban-rosszban kitartanak egymás mellett, és életre szóló szövetséget kötnek az iskola és a felnőttek zord világa ellen. Az izgalmas órai levelezések alatt még nem sejtik, hogy életük következő jó néhány évét is így fogják eltölteni: egymással levelezve… A sors újra és újra elválasztja őket egymástól, hogy próbára tegye barátságukat, kitartásukat és őszinteségüket. A gyerekek komoly felnőtté cseperednek: mindketten dolgoznak, házasodnak, gyereket nevelnek, válnak, de a varázslatos kötelék, amely összeköti őket, életük minden öröme és bánata közepette is megmarad.
Több van-e köztük puszta barátságnál? Ha kapnának egy utolsó lehetőséget, kockára tennének-e mindent az igaz szerelemért?


Könyvadatok:
Téma
Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2004

Oldalszám: 446 oldal
Megrendelhető: BOOKLINE



               

Miért pont ez?:
Nem vagyok nagy rajongója az írónőnek, de vannak könyvei amik nagyon is jól sikerültek. Az Ui.: Szeretlek! mai napig nagy kedvencem, de a Vétkes című könyve sem volt semmi. ((Igaz az utóbbit később olvastam, mint ezt. Mivel már lassan egy éve próbálom megírni ezt az értékelést.))

Véleményem:
Rosie és Alex története némiképp már ismert volt számomra, hiszen szinte lehetetlen úgy az esti tv műsorok között lavírozni, hogy ne ütköznénk bele az adaptációjába. Egy dologban azonban biztos vagyok: soha többé nem fogom tudni megnézni. Önmagában nem egy rémes adaptáció, de a könyv sokkal többet adott nekem. 



A történetnek nincs külön narrátora, az egész sztorit levelezések sokaságából ismerjük meg. Eleinte kicsit furcsa volt, hogy az író ezt a fajta megközelítést alkalmazta, de azt kell, hogy mondjam: nagyon jól működött a dolog. Tulajdonképpen egy klasszikus elemet emelt ki és ültette át egy kicsit modernebb környezetbe, ezáltal közelebb hozta hozzánk a szereplőket. 

Nálam ez a módszer be is vált, és szinte egytől egyig az összes karaktert megkedveltem. Rosie és a lánya nagyon a szívemhez nőttek, alig akartam őket elengedni, amikor végére értünk a történetnek. Érdekes, hogy Katie apját is megkedveltem a végére (a filmben teljesen ellenséges volt, de lehet csak azért, mert összemosták egy nem túl szimpatikus szereplővel). Alex történetét kevésbé ismerhetjük meg, de számomra ő is egy pozitív szereplő. A két főszereplő igazán idióta, de ezért is imádom őket. Néhol szívesen belemásztam volna a könyv lapjai közé és teli torokból üvöltöttem volna nekik: Térjetek már észhez! 

A könyv több évtized történetét öleli fel, mely alatt mindenkinek van lehetősége a változásra, és bár nem ugyanazokat az utakat járják, Rosie és Alex kapcsolata mindvégig megmarad. Kettejük mellett kiemelném még Rubyt, aki egy igazán belevaló csaj mind a könyvben, mind a filmben. Néhol irigykedtem rá, amiért ennyire bátor és elszánt tud lenni. 

Nem egy tipikus szerelmi történet, úgyhogy bátorítom azokat is, akik eddig ódzkodtak a romantikus száltól, hogy dobják el a kételyeiket és merjenek beleolvasni a könyvbe. Rengeteg olyan része van, ahol a szereplőknek a mindennapokban lévő nehézségekkel kell megküzdeniük. A nem várt terhesség csak egy dolog, számtalan más hasznos dolgot tanulhatunk meg tőlük. Ez a könyv az életről, a nem várt eseményekről, a kitartó munkáról és a kapcsolatainkról szól


Összegzés:



Idézetek:
"...mindannyiunknak szüksége van álmokra. Mindannyiunknak szüksége van a reményre, hogy többet is elérhetünk annál, amink van."

"A házasságunk nem egy tündérmese, nem hint rám rózsaszirmokat, és hétvégenként nem repít el Párizsba, de ha levágatom a hajam, észre veszi. Ha felöltözöm, hogy elmenjek valahová, megdicséri a ruhámat. Ha sírok, letörli a könnyeimet. És mikor magányos vagyok, szeretettel vesz körül. Ugyan kinek kell Párizs, ha megölelik helyette?"

"RUBY: (…) És mit vegyek a tinilánynak, aki a világot akarja?
ROSIE: Szabályos fogsort, varázserejű pattanáselleni krémet, Colin Farrellt és egy összeszedettebb édesanyát."

"Olyan állásra jelentkezz, amit tényleg szeretsz. Meg lennél lepve, ha tudnád, milyen könnyű fölkelni az ágyból reggel, ha aznap olyasvalamit fogsz csinálni, amitől nem akarsz leugrani az emeletes busz felső emeletéről."

2018. július 8., vasárnap

Patik László: Anna, édes

Fülszöveg:
Anna ​csak élni szeretné az életét. Arról nem tehet, hogy beleszeret egy nála harminc évvel idősebb férfiba. Legalább lenne gazdag! A mama persze tudja, mitől döglik a légy. Lánya már rég magazinok címlapján viríthatna, jómódú pasikkal flörtölhetne, és ehhez természetesen az ő tanácsait kérhetné ki. A fitt ötvenes hölgy saját kispolgári miliőjében a legnagyobb úriasszony. Különlegeseket főz, és érdekes módon egyengeti lánya karrierjét. Így aztán a család kapcsolatba kerül felsőbb körökkel, majd belekeveredik egy kis hamisítási ügyletbe. Mindezt végigkíséri Márta néni, aki egy érintés alapján tudja, kinek mennyi az adótartozása, és ki ül majd kinek a bűnéért. Anna egy igen jól sikerült kalandja után titokban világsztár lesz, a papája egy másik véletlen folytán magas pozícióba kerül. Aztán hirtelen mindenkinek fenekestül felfordul az élete.

Patik László nagyon is aktuális őrült meséje pillanatról pillanatra más és más szituációba sodorja az olvasót. Mintha egy szürreális, tragikomikus magyar rémálom kellős közepébe csöppentünk volna: szorongunk, miközben folyamatosan röhögünk magunkon, a kisszerűségünkön, és azon, hogy nálunk ez az egész nem is annyira abszurd.


Könyvadatok:
Téma: társadalomkritika
Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 240
Megrendelhető: LÍRA

Miért pont ez?:

Először a borító keltette fel az érdeklődésemet, még januárban, amikor még meg sem jelent a könyv. Végül nem vettem meg, de pár napja sétálgattam a könyvtárban és szembe jött velem a könyv. Gondoltam a sok ifjúsági regény mellett kellemes kikapcsolódás lesz olvasni valami mást is. 


          

Véleményem:

A fülszövegnek teljesen igazat kell adnom: őrült egy mese. Ugyanakkor nagyon valóságízű, ismerős és felkavarja az érzelmeket.

Anna 18 évesen, épp csak kikerülve az iskolából, egyből hozzámegy egy nála jóval idősebb férfihoz. Az apja emiatt infarktust kap, az anyja szinte ujjongva fogadja a bejelentést. A drága mama szeme előtt már egy egész életpálya van, amivel híres lesz, persze nem ő, hanem a lánya. Mindent megtesz, hogy a társadalmi ranglétrán egyre feljebb kerüljenek.

Telnek a hónapok, az évek és Annácska beleszeret valaki másba és férjhez megy hozzá. Az egész család belép a poititikai elit krémjébe és megtapasztalja, hogy egy jó házassággal milyen státuszt lehet szerezni. Hirtelen mindenkinek jó fizető állása és sok pénze lesz.
Azonban innen lehet a legnagyobbat esni, és bizony esünk is. 


Számomra a legmegdöbbentőbb ebben az volt, hogy a karakterek nem állnak messze a mai valóságtól. Mindenki azt hiszi, hogy körülötte forog a Föld, nem vállal felelősséget a saját tetteiért. Anna csak sodródik az árral, anyukája pedig mindenáron híressé akarja tenni. Tipikus középosztálybeli család. 



A történet közepén ott van Márta néni, aki nálam abszolút elvette az egész történetet Annától. Az idős, kotnyeles néninél nincs viccesebb karakter. Ráadásul olyan szituációkba keveredik (illetve keveri a családot), ami teljesen abszurd és bizarr. Az olvasó azt sem tudja, hogy nevessen vagy sírjon. Én az előbbit választottam. 

A könyv vége nem igazán nevezhető végnek. Bár mindenesetre meg kell hagyni, egészen érdekes egy jelenet.


Van egy téma, amit eléggé lazán kezel az író és kicsit túlzásba is esik. Többnyire ez mindenre igaz, de volt egy dolog, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Ez az abortusz. Nem hiszem el, hogy Annának nem okozott nagyobb lelki sokkot ez a beavatkozás.


Az egész regény nagyon pörgős, gyorsan olvasható és szerethető történet. Olyan társadalomkritika, mely elég egyértelműen elénk tárja az összes tényt és nem nekünk kell bogarászni a szövegben megbúvó gondolatokat. Más szavakkal: szépen képen töröl a tényekkel, amikkel utána azt csinálsz, amit akarsz. 


Összegzés:


2018. március 22., csütörtök

Cecelia Ahern: A ​Vétkes

Fülszöveg:
A skarlát betű és A beavatott izgalmas és gondolatébresztő ötvözete a bestsellerszerző, Cecelia Ahern lélegzetelállító regényében.

Celestine North minden szempontból tökéletes életet él. Példás testvér és gyermek, osztálytársai és tanárai kedvelik, és a barátja is lenyűgöző pasi. Egy nap azonban váratlan helyzetben találja magát, és ösztönösen dönt. Szabályt szeg, ez pedig hatással lehet egész életére. Akár börtönbe is kerülhet. Kiközösíthetik, megbélyegezhetik, billogot süthetnek rá. Lehet, hogy Vétkessé nyilvánítják.


Az ismert sikerszerző, Cecelia Ahern fiatal felnőtteknek írt első regényének társadalmában csak az engedelmeseknek van helye, a lázadást csírájában elfojtják. Egy fiatal lány, aki kiáll magáért, mindent elveszíthet. 

A Vétkes és folytatása, a Perfect hamarosan a mozivásznon is látható lesz, filmes jogaikat nemrégiben megvásárolta a Warner Bros.

Könyvadatok:
Téma:
Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 382 oldal
Megrendelhető: Libri

Miért pont ez?:
Cecelia Ahern-tól eddig még csak két könyvet olvastam. A holnap titkai és az U.i.: Szeretlek című könyvet. Az előbbivel azóta sem sikerült megbarátkoznom, míg az utóbbi azóta is nagy kedvencem. Az írónő stílusa könyvről könyvre jobb lesz, tanul a hibáiból és fejlődik is. Úgy gondoltam, hogy érdekes lenne tőle valamit olvasni, ami a közelmúltban jelent meg.

            


Véleményem:
Nem nagyon kedvelem a Young Adult disztópiákat. Szerintem túlértékelik őket és túl sok is van belőlük a piacon. Bár megvan az előnyük, mert így legalább a fiatalokhoz is eljut az a gondolkodás mód, ami egy 1984-ben megjelenik. A piac Az éhezők viadala óta mégis túlzsúfolttá vált, és nap mint nap jelennek meg hasonló tartalmú, de semmi újat nem mutató jelentéktelen regények.

Ebből a nagy sokaságból egyszer csak kiemelkedett A Vétkes és világ körüli útra indult.

A könyv első pár oldala egy utópista világot mutat be nekünk, ahol a társadalom tökéletesen működik. Az emberek nem követnek el bűncselekményeket, aki pedig nem tartja be az alapvető szabályokat azt nem börtönbe csukják, hanem Vétkesnek nyilvánítják, megbillogozzák és kisebb változtatásokkal, de élheti tovább az életét.

A főszereplőnk, Celestine egészen addig tökéletesnek gondolja ezt világát, amíg ellene nem fordul a rendszer. Rádöbben, hogy a rendszer által a legtöbben embertelenné váltak, még akkor sem segítenének egymásnak, ha a másik mellettük haldokolna.

Imádtam, hogy Celestine nem csak egy megszeppent lányka ebben a történetben. Az elején ő volt a tökéletesség, a legjobb állampolgár, majd mikor a rendszer ezért megbünteti, összekapja magát és kiáll az igazáért. Nem csak véletlenül keveredett bele az ellenállásba, hanem ő maga volt az ellenállás. Néha megverték, megszégyenítették és igazságtalanok voltak vele, de őt ez csak erősebbé tette. Ő lett a rendszer elleni lázadás ikonja, de nem hagyta, hogy kirakat bábút csináljanak belőle. Még akkor is ment és harcolt.

A többi szereplő mind külön-külön eszmét képvisel. Mindegyik ugyanannak a rendszernek a szülöttje, de más szerepeket töltenek be benne. Nincs két egyforma karakter, mindegyik másmilyen módon fontos. Ha Celestine nem lenne, akkor ők is simán elvinnék a hátukon az egész sztorit. 

A cselekményeket illetően: mindig történik valami, de nem annyira az a harcos történet, mint a Beavatott, amit én cseppet sem bántam. Ugyanakkor vannak benne jelenetek, amik gyomor forgatóak olyan emberek számára, akik nem bírják azt ha egy másik ember kínzásáról kell olvasniuk.

Összegzés: