Rosie és Alex jóban-rosszban kitartanak egymás mellett, és életre szóló szövetséget kötnek az iskola és a felnőttek zord világa ellen. Az izgalmas órai levelezések alatt még nem sejtik, hogy életük következő jó néhány évét is így fogják eltölteni: egymással levelezve… A sors újra és újra elválasztja őket egymástól, hogy próbára tegye barátságukat, kitartásukat és őszinteségüket. A gyerekek komoly felnőtté cseperednek: mindketten dolgoznak, házasodnak, gyereket nevelnek, válnak, de a varázslatos kötelék, amely összeköti őket, életük minden öröme és bánata közepette is megmarad.
Több van-e köztük puszta barátságnál? Ha kapnának egy utolsó lehetőséget, kockára tennének-e mindent az igaz szerelemért?
Könyvadatok:
Téma: romantikus
Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2004
Oldalszám: 446 oldal
Megrendelhető: BOOKLINE
Miért pont ez?:
Nem vagyok nagy rajongója az írónőnek, de vannak könyvei amik nagyon is jól sikerültek. Az Ui.: Szeretlek! mai napig nagy kedvencem, de a Vétkes című könyve sem volt semmi. ((Igaz az utóbbit később olvastam, mint ezt. Mivel már lassan egy éve próbálom megírni ezt az értékelést.))
Véleményem:
Rosie és Alex története némiképp már ismert volt számomra, hiszen szinte lehetetlen úgy az esti tv műsorok között lavírozni, hogy ne ütköznénk bele az adaptációjába. Egy dologban azonban biztos vagyok: soha többé nem fogom tudni megnézni. Önmagában nem egy rémes adaptáció, de a könyv sokkal többet adott nekem.
A történetnek nincs külön narrátora, az egész sztorit levelezések sokaságából ismerjük meg. Eleinte kicsit furcsa volt, hogy az író ezt a fajta megközelítést alkalmazta, de azt kell, hogy mondjam: nagyon jól működött a dolog. Tulajdonképpen egy klasszikus elemet emelt ki és ültette át egy kicsit modernebb környezetbe, ezáltal közelebb hozta hozzánk a szereplőket.
Nálam ez a módszer be is vált, és szinte egytől egyig az összes karaktert megkedveltem. Rosie és a lánya nagyon a szívemhez nőttek, alig akartam őket elengedni, amikor végére értünk a történetnek. Érdekes, hogy Katie apját is megkedveltem a végére (a filmben teljesen ellenséges volt, de lehet csak azért, mert összemosták egy nem túl szimpatikus szereplővel). Alex történetét kevésbé ismerhetjük meg, de számomra ő is egy pozitív szereplő. A két főszereplő igazán idióta, de ezért is imádom őket. Néhol szívesen belemásztam volna a könyv lapjai közé és teli torokból üvöltöttem volna nekik: Térjetek már észhez!
Nem egy tipikus szerelmi történet, úgyhogy bátorítom azokat is, akik eddig ódzkodtak a romantikus száltól, hogy dobják el a kételyeiket és merjenek beleolvasni a könyvbe. Rengeteg olyan része van, ahol a szereplőknek a mindennapokban lévő nehézségekkel kell megküzdeniük. A nem várt terhesség csak egy dolog, számtalan más hasznos dolgot tanulhatunk meg tőlük. Ez a könyv az életről, a nem várt eseményekről, a kitartó munkáról és a kapcsolatainkról szól.
Összegzés:
Idézetek:
"...mindannyiunknak szüksége van álmokra. Mindannyiunknak szüksége van a reményre, hogy többet is elérhetünk annál, amink van."
"A házasságunk nem egy tündérmese, nem hint rám rózsaszirmokat, és hétvégenként nem repít el Párizsba, de ha levágatom a hajam, észre veszi. Ha felöltözöm, hogy elmenjek valahová, megdicséri a ruhámat. Ha sírok, letörli a könnyeimet. És mikor magányos vagyok, szeretettel vesz körül. Ugyan kinek kell Párizs, ha megölelik helyette?"
"RUBY: (…) És mit vegyek a tinilánynak, aki a világot akarja?
ROSIE: Szabályos fogsort, varázserejű pattanáselleni krémet, Colin Farrellt és egy összeszedettebb édesanyát."
"Olyan állásra jelentkezz, amit tényleg szeretsz. Meg lennél lepve, ha tudnád, milyen könnyű fölkelni az ágyból reggel, ha aznap olyasvalamit fogsz csinálni, amitől nem akarsz leugrani az emeletes busz felső emeletéről."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése