A következő címkéjű bejegyzések mutatása: drámai cselekmény. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: drámai cselekmény. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. március 28., kedd

Fiona Barton: Az özvegy

Könyvadatok:
Kiadó: XXI. Század
Oldalszám: 320 oldal
Téma: pszicho-thriller
Sorozat: -
Kiadás éve: 2016
Megvehető: Olvasók Boltja
Fülszöveg:
Mind láttuk őt. Glent, a férfit, a szörnyet, ahogy – egy borzalmas bűnügy vádlottjaként – az újságok címoldaláról bámul ránk. 
De mi lehet az asszonnyal, aki a bíróság lépcsőjén vár? Az asszonnyal, aki a férfi mögött áll?
Jean Taylor élete szerencsésen és átlagosan alakult. Szép ház, kedves férj, Glen, aki minden volt, amire valaha vágyott: az ő sármos hercege. Egészen addig, míg az újságokból bárki megtudhatta: a férje minden gaztettre képes szörnyeteg, maga az ördög…
De Glen most halott. Jean pedig elmond mindent, amit tud.

Miért pont ez?:
Akkor találkoztam vele először, amikor láttam az egyik osztálytársam kezében. Aztán megnéztem a fülszövegét is és elhatároztam: én ezt soha nem fogom elolvasni. 
Aztán persze ügyesen elfelejtettem bepakolni a tabletemet a táskámba és a telefonomon keresztül próbáltam vásárolgatni miközben műtétre vártam. És ez volt az első normálisnak tűnő könyv, ami szembejött velem. Szóval bexanaxozva, félig már öntudatlanul megvásároltam a könyvet és másnap eléggé gyorsan el is olvastam. 


Véleményem:
Tetszett, hogy az író nem csak egy szemszögből mutatta be a történéseket. Volt olyan, ahol E/1,, volt ahol E/3. használt, ami adott egy kis pluszt hozzá. A fejezetek elején mindig ki volt írva, hogy kinek a nézőpontjára tevődik nagyobb hangsúly.

Sokan krimiként tekintenek erre a könyvre, pedig nem kellene. Nyomozásból nincs benne hiány, de az olvasó számára az első pillanattól kezdve ismert az áldozat, a tettes és a mód is. Szerintem inkább passzol bele a pszicho-thriller kategóriába.

Nagyobb lajstrom esik az özvegy bemutatására. Sokkal több és hosszabb részt szentelünk neki. Maga a könyv címe is már arról árulkodik, hogy az ő gondolatai lesznek meghatározók.

Véleményem szerint ebben a történetben nincs olyan karakter, aki személyiségileg jobban kiemelkedne. Mindegyike hétköznapi ember, akiknek vannak rossz és jó tulajdonságaik és követnek el hibákat. Fiona Barton igazán valós karaktereket használ. Még a stílusa is elfogadható. Egyáltalán ne használ kirívó szavakat, minden klappol.




Akkor jöjjön a hideg zuhany, azaz nekem mindezek ellenére miért nem tetszett?

Szörnyen nyomasztónak találtam. Rengeteg olyan típusú könyvet olvastam már, ahol előkerül a gyermek bántalmazás és a családon belüli erőszak. Úgy érzem, hogy ezekre a problémákra kellőképpen fel kell hívni a figyelmet.

Az író sajnos túl sokat akart egyszerre mondani ezzel a könyvvel. 

Túl sok mindent akart egyszerre leszuszakolni az olvasók torkán. 
A gondatlan anyát, a perverz alakok armadát, a rossz nyomozói munkát, a riporterek álságosságát, a pszichológiai hadviselést, a chatszobákat, az elromlott házasságot, a megfélemlítést, a meddőséget és sorolhatnám itt a végtelenig a dolgokat. Mindenre fel akarta hívni a figyelmet, holott a kevesebb több lett volna.

Összegzés:

2017. január 22., vasárnap

Jojo Moyes: Mielőtt ​megismertelek *Mini-könyvklub 6*

Könyvadatok:
Kiadó: Cartaphilus
Oldalszám: 488 oldal
Téma: romantikus
Sorozat: Mielőtt ​megismertelek 1. része
Kiadás éve: 2012
Megrendelhető: Agave könyvek
Fülszöveg:
Louisa ​​Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait… 
Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes… 
Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?

Véleményem:
Ez nehéz lesz....

TETSZETT!

Jól van Orsi, ügyes vagy! Kisajtoltál magadból egy értelmes mondatot! Na, gyerünk!...

Igazság szerint számomra azért nehéz erről a könyvről írni, mert megfogott, szórakoztató és mellesleg szívmelengető volt. Nem tudok egyetlen negatív dolgot sem említeni. Számomra úgy kerek, ahogy van. Lehet, hogy némely ember szerint vannak hiányosságai, de nekem ezek nem igazán tűntek fel. SŐT! Annyira megkedveltem a Mielőtt megismertelek-et, hogy elhatároztam: muszáj saját példányt is beszereznem belőle. Nem azért, mert olyan rengetegszer újra fogom olvasni. Hanem azért, mert a szereplők, a történet és maga az egész szinte hozzámnőtt. 

Sokan úgy tartják, hogy ez egy romantikus regény, mégis szerintem nagyobb hangsúlyt kapnak az kérdések, amik Will és Lou története során felmerülnek. Itt nem csak az erkölcsi kérdésekre gondolok, hanem arra a fajta életút keresésre, ami Louban megy keresztül. Az ő igazi élete épp hogy elkezdődik, miközben azzal kell szembenéznie, hogy Willé hogyan ment tönkre. Hihetetlen az, amin ők ketten keresztülmennek. Bámulatos maga a történet. 

És egy kicsit én is Lou vagyok, na meg persze egy csipetnyi Will. Igen, olyan vagyok, mint az a lány, aki bár 7 éve él egy párkapcsolatban, nem látja annak a jövőjét. Olyannyira nem tudom, hogy mit kezdjek az élettel, nem találtam még fel magamat. A legtöbb pillanatban elveszett vagyok, csak sodródom az árral. Azonban belőlem is néha kitör egy kis Will, aki szereti az élet minden egyes percét, aki többre vágyik, és aki az adrenalin megszállottja. És belepusztulnék, ha ez a rész kiveszne belőlem.

Úgy mentem neki ennek a könyvnek, hogy tavaly már láttam a belőle készült filmet. Aminek a végén természetesen én is bőgtem. Elmondhatatlanul mélyen érintett maga a fő kérdés, amire Will megadta a saját válaszát. A könyvnél nem igazán jött át az a nagy dráma, a katarzis. Egyszerűen csak sajnáltam, hogy így alakult a vége.
Nem rég megjelent a kötet második része is, ami egy egyszerű chick lit Patrícia, a SZEMBETŰNŐ bloggerinája szerint.Én ezt a könyvet nem igazán tervezem elolvasni. Ahogy már említettem: számomra így lett kerek a történet. 

Visszatérve a romantikus részhez. Nem tudtam eldönteni, hogy Will végső soron szerelmes volt -e Lou-ba vagy csak jót akart neki. Én inkább a második variáció felé hajlok. A film egészen ól eltolja az arányokat, és azt érezteti velünk mintha... Azonban szerintem még az írónő sem akarta eldönteni ezt a kérdést. Inkább ránk és a fantáziánkra bízta ezt a dolgot.

Összegzés:

2016. június 15., szerda

Jodi Picoult: A nővérem húga


Fülszöveg:
Amerika keleti partvidékén egy tipikus kertvárosi házban él egy tipikusnak korántsem mondható háromgyermekes család. 
A legidősebb testvér, Jesse már a „sötét oldalon” jár, a középső lány súlyos leukémiás, akinek életben maradásáért a két szülő ádáz küzdelmet vív; a húg, Anna pedig – a tudomány jóvoltából – eleve azért született, hogy genetikailag megfelelő donor legyen nővére számára. Amikor a beteg Kate körül forgó családi élet ellen lázadó tizenhárom éves Anna beperli szüleit, hogy önrendelkezési jogot nyerjen a saját teste fölött, minden megbolydul. 
A lelki örvények egyre lejjebb húzzák a jogászból lett főállású anyát, a tűzoltó-mentős-amatőr csillagász apát, a kényszerűen koraérett gyereket, sőt még az Annát képviselő fiatal ügyvédet és annak elveszettnek hitt kedvesét is.



A film:
Be kell vallanom valamit: A filmet évekkel azelőtt láttam, minthogy olvastam volna a könyvet. Ami teljesen rányomta a bélyegét arra ahogyan kezeltem ezt a történetet. Azt hittem, hogy egy remek adaptációval van dolgom, ami számtalanszor megrígatott már, ám egy valamire azonnal rá kellett jönnöm: A film zseniális, de cseppet sem jó adaptáció. Ennek ellenére is melegen ajánlom annak, aki nem riad vissza érzelgős, sírós és megható részektől. 


Véleményem:
Hangsúlyozom: rengeteg időt vártam már arra, hogy végre a kezem közé vehessem Jodi Picoult könyvét. Először ismerősöktől próbáltam beszerezni, majd szülinapomra kértem, de mivel nem kaptam ezért máshol kellett utánajárnom. Nem rég vettem csak észre, hogy az író összes eddig magyarul megjelent könyve fellelhető a városi könyvtárban, így végre alkalmam nyílt, hogy elolvashassam. 
Befejezve, azt kell mondjam: nem csalódtam. Minden megvolt benne, amire vártam. Sőt!, sok minden olyan eseményszál volt benne, amiket nem igazán láttam előre, de megérte várni erre a regényre. 


A történet több szálon és időben játszódik. Először is ott van az anya, aki az előzményeket meséli el; az apa; a két gyerek, akik "egészségesek"; Kate, aki leukémiában szenved; az ügyvéd, aki elvállalta a lehetetlen ügyet és egy hetedik szereplő, aki a filmből teljes egészében kimaradt.
Szinte elkerülhetetlen volt, hogy a szereplők ne nőjenek a szívemhez. Jó volt, hogy mindenkiből kaptam egy keveset, bár erkölcsileg nem tudtam volna állást foglalni az ügyben.

Szerintem Annanak és Katenek is ugyanúgy joga volt az élethez. Sarah helyzetébe nem igazán tudtam magamat beleélni. Eléggé hihetetlen volt a sztori, de becsülöm, hogy ilyen erős tudott maradt. Azzal már nem értek egyet, hogy kihasználta a lányát. Az is igaz, hogy a beteg gyereket már rég el kellett volna engednie, bár ezt egy anyának felesleges mondani.

A könyv komoly témákat feszeget. Van itt egyenlőség kérdés, ami az egyik fő témája a könyvnek. Gyerek-szülő kapcsolatból is láthatunk sokfélét, ahogyan a házastársak közötti feszültségről és nehézségekről is olvashatunk. Belepillanthatunk abba, hogy milyen az, ha állandóan a legrosszabbra kell gondolni. Mi történhet akkor, ha valaki beteg a családban? Az eutanázia is szóba került, igaz nem éppen megszokott módon. 


Kicsit hosszúkás volt, de megérte végigolvasni. Mivel azt hittem tudom a végkifejletet, ezért már az elején hátralapoztam. Nos, akkora meglepetés még sohasem ért engem egy könyv kapcsán. Jóformán szétbőgtem a fejemet, míg anyum meg nem jelent éjjel 3 órakor és meg nem nyugtatott. SOHA!, de SOHA ne lapozzatok előre, ha nem vagytok készen rá! Ezek után hátra volt még a könyv nagy része, ami szintén könnyeket csalt a szemembe. 

Értékelés:


2016. május 2., hétfő

Jodi Picoult: Szívtől szívig


Fülszöveg:

"E bravúros fordulatokkal tarkított, megindító regény egy gyilkosságért halálra ítélt férfi történetét dolgozza fel, aki azért küzd, hogy felajánlhassa szívét egykori áldozata szívbeteg kislányának. A kisvárosias New Hampshire államban e szándéka, és a személye körül kialakuló legendák alaposan felborzolják a kedélyeket. Egy talpraesett jogásznő és egy fiatal katolikus pap mégis a férfi ügye mellé áll – miközben az események hatására mindkettejük élete gyökeresen megváltozik."


Véleményem:

Ez volt az első könyvem az írónőtől, de biztosan nem az utolsó. Nagyon tetszett az írásmódja, a témaválasztással sem volt gondom, hiszen előre tudtam és pont ezért döntöttem ez mellett. Mégis nagyon sok ismerősöm meglepődött rajta, hogy pont ezt vettem a kezembe, szerintünk ugyanis nem éppen ez a legjobb könyve Jodi Picoult-nak. 
Az elejét szerettem, gyorsan is haladtam vele, de utána sorban értek a csalódások. Ennek egyik fő oka, hogy a komoly témát nagyon szárazon dolgozta fel. Másrészt pedig...tudom, hogy ezt mindenki elmondta már előttem, de borzasztóan hasonlít egy Stephen King könyvre, amiből filmet is készítettek. Ez pedig a Halálsoron.  Nem is beszélve arról, hogy több elemet is kivett egy másik ugyancsak sikeres író gondolataiból és munkáiból, ami számomra unalmas és erőltetett volt. 


 Itt belehallgathattok a könyvbe angolul :) 


Betekintést kaptam az amerikai jogrendszerbe. Amit teljesen pozitívan fogtam fel, mert az iskolában is ezzel nyúznak minket angol lektorin és történelmen is. Rengeteg kérdésemre kaptam választ, új fogalmakat tanultam és meglepő módon arra is rádöbbentem, hogy a világ sok országában miért törölték el a halálbüntetést. Mégis nagyon sok kérdésemre nem kaptam választ, ami teljesen érthető mivel ez nem egy ismeretterjesztő könyv. 

Ráadásul szintén a javára írható, hogy rengeteg fontos és az átlag embert is érintő kérdéseket boncolgat. És itt jött el annak az ideje, hogy kitegyem a SPOILER jelet. A következő sorokat NE jelöld ki, ha nem szeretnéd elrontani magadnak az olvasás élményeit! Nem csak az amerikai jogrendszerről, a rabok életéről, a vallásról, a szerv adományozásról szól ez a történet. Ugyanúgy benne van a családon belüli erőszak, a közösség összetartásának ereje és a csodákra való "reagálás művészete" is. Mindegyik komoly téma, amikről a mai világban többet kellene beszélnünk, mégsem tesszük.  SPOILER vége.
A végével nem tudtam mit kezdeni. A befejezés előtt van egy kis csavar, amire nem igazán számítottam. Felkeltette az érdeklődésemet és olvastam volna róla még egy kicsit. Sajnálatomra azonban rá kellett jönnöm, hogy az írónő ezzel a függő cselekménnyel nem tett semmit. Úgy hagyta az egészet és konkrétan itt be is fejeződött az egész történet miután kapunk még egy utolsó lökést a végső mondattal. Ez nálam igencsak levont az értékéből. 

Értékelés: