Jojo Moyes: Mielőtt ​megismertelek *Mini-könyvklub 6*

Könyvadatok:

Kiadó: Cartaphilus

Oldalszám: 488 oldal

Téma: romantikus

Sorozat: Mielőtt ​megismertelek 1. része

Kiadás éve: 2012

Megrendelhető: Agave könyvek

Fülszöveg:
Louisa ​​Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait… 
Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes… 
Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?

Véleményem:

Ez nehéz lesz....

TETSZETT!

Jól van Orsi, ügyes vagy! Kisajtoltál magadból egy értelmes mondatot! Na, gyerünk!...

Igazság szerint számomra azért nehéz erről a könyvről írni, mert megfogott, szórakoztató és mellesleg szívmelengető volt. Nem tudok egyetlen negatív dolgot sem említeni. Számomra úgy kerek, ahogy van. Lehet, hogy némely ember szerint vannak hiányosságai, de nekem ezek nem igazán tűntek fel. SŐT! Annyira megkedveltem a Mielőtt megismertelek-et, hogy elhatároztam: muszáj saját példányt is beszereznem belőle. Nem azért, mert olyan rengetegszer újra fogom olvasni. Hanem azért, mert a szereplők, a történet és maga az egész szinte hozzámnőtt. 

Sokan úgy tartják, hogy ez egy romantikus regény, mégis szerintem nagyobb hangsúlyt kapnak az kérdések, amik Will és Lou története során felmerülnek. Itt nem csak az erkölcsi kérdésekre gondolok, hanem arra a fajta életút keresésre, ami Louban megy keresztül. Az ő igazi élete épp hogy elkezdődik, miközben azzal kell szembenéznie, hogy Willé hogyan ment tönkre. Hihetetlen az, amin ők ketten keresztülmennek. Bámulatos maga a történet. 

És egy kicsit én is Lou vagyok, na meg persze egy csipetnyi Will. Igen, olyan vagyok, mint az a lány, aki bár 7 éve él egy párkapcsolatban, nem látja annak a jövőjét. Olyannyira nem tudom, hogy mit kezdjek az élettel, nem találtam még fel magamat. A legtöbb pillanatban elveszett vagyok, csak sodródom az árral. Azonban belőlem is néha kitör egy kis Will, aki szereti az élet minden egyes percét, aki többre vágyik, és aki az adrenalin megszállottja. És belepusztulnék, ha ez a rész kiveszne belőlem.

Úgy mentem neki ennek a könyvnek, hogy tavaly már láttam a belőle készült filmet. Aminek a végén természetesen én is bőgtem. Elmondhatatlanul mélyen érintett maga a fő kérdés, amire Will megadta a saját válaszát. A könyvnél nem igazán jött át az a nagy dráma, a katarzis. Egyszerűen csak sajnáltam, hogy így alakult a vége.

Nem rég megjelent a kötet második része is, ami egy egyszerű chick lit Patrícia, a SZEMBETŰNŐ bloggerinája szerint.Én ezt a könyvet nem igazán tervezem elolvasni. Ahogy már említettem: számomra így lett kerek a történet. 

Visszatérve a romantikus részhez. Nem tudtam eldönteni, hogy Will végső soron szerelmes volt -e Lou-ba vagy csak jót akart neki. Én inkább a második variáció felé hajlok. A film egészen ól eltolja az arányokat, és azt érezteti velünk mintha... Azonban szerintem még az írónő sem akarta eldönteni ezt a kérdést. Inkább ránk és a fantáziánkra bízta ezt a dolgot.

Összegzés: