2017. március 28., kedd

Fiona Barton: Az özvegy

Könyvadatok:
Kiadó: XXI. Század
Oldalszám: 320 oldal
Téma: pszicho-thriller
Sorozat: -
Kiadás éve: 2016
Megvehető: Olvasók Boltja
Fülszöveg:
Mind láttuk őt. Glent, a férfit, a szörnyet, ahogy – egy borzalmas bűnügy vádlottjaként – az újságok címoldaláról bámul ránk. 
De mi lehet az asszonnyal, aki a bíróság lépcsőjén vár? Az asszonnyal, aki a férfi mögött áll?
Jean Taylor élete szerencsésen és átlagosan alakult. Szép ház, kedves férj, Glen, aki minden volt, amire valaha vágyott: az ő sármos hercege. Egészen addig, míg az újságokból bárki megtudhatta: a férje minden gaztettre képes szörnyeteg, maga az ördög…
De Glen most halott. Jean pedig elmond mindent, amit tud.

Miért pont ez?:
Akkor találkoztam vele először, amikor láttam az egyik osztálytársam kezében. Aztán megnéztem a fülszövegét is és elhatároztam: én ezt soha nem fogom elolvasni. 
Aztán persze ügyesen elfelejtettem bepakolni a tabletemet a táskámba és a telefonomon keresztül próbáltam vásárolgatni miközben műtétre vártam. És ez volt az első normálisnak tűnő könyv, ami szembejött velem. Szóval bexanaxozva, félig már öntudatlanul megvásároltam a könyvet és másnap eléggé gyorsan el is olvastam. 


Véleményem:
Tetszett, hogy az író nem csak egy szemszögből mutatta be a történéseket. Volt olyan, ahol E/1,, volt ahol E/3. használt, ami adott egy kis pluszt hozzá. A fejezetek elején mindig ki volt írva, hogy kinek a nézőpontjára tevődik nagyobb hangsúly.

Sokan krimiként tekintenek erre a könyvre, pedig nem kellene. Nyomozásból nincs benne hiány, de az olvasó számára az első pillanattól kezdve ismert az áldozat, a tettes és a mód is. Szerintem inkább passzol bele a pszicho-thriller kategóriába.

Nagyobb lajstrom esik az özvegy bemutatására. Sokkal több és hosszabb részt szentelünk neki. Maga a könyv címe is már arról árulkodik, hogy az ő gondolatai lesznek meghatározók.

Véleményem szerint ebben a történetben nincs olyan karakter, aki személyiségileg jobban kiemelkedne. Mindegyike hétköznapi ember, akiknek vannak rossz és jó tulajdonságaik és követnek el hibákat. Fiona Barton igazán valós karaktereket használ. Még a stílusa is elfogadható. Egyáltalán ne használ kirívó szavakat, minden klappol.




Akkor jöjjön a hideg zuhany, azaz nekem mindezek ellenére miért nem tetszett?

Szörnyen nyomasztónak találtam. Rengeteg olyan típusú könyvet olvastam már, ahol előkerül a gyermek bántalmazás és a családon belüli erőszak. Úgy érzem, hogy ezekre a problémákra kellőképpen fel kell hívni a figyelmet.

Az író sajnos túl sokat akart egyszerre mondani ezzel a könyvvel. 

Túl sok mindent akart egyszerre leszuszakolni az olvasók torkán. 
A gondatlan anyát, a perverz alakok armadát, a rossz nyomozói munkát, a riporterek álságosságát, a pszichológiai hadviselést, a chatszobákat, az elromlott házasságot, a megfélemlítést, a meddőséget és sorolhatnám itt a végtelenig a dolgokat. Mindenre fel akarta hívni a figyelmet, holott a kevesebb több lett volna.

Összegzés:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése