Megváltam a könyveimtől | Miért? Mikor? Hogyan?

Márciusban drasztikusan lecsökkentettem a könyvespolcon található példányok számát. Összesen 187 könyvtől váltam meg.

Miért?: 
Pont ezt a könyvet olvastam, ahol a kiváló egyéniség 50 jellemvonása közül az egyiket az író így nevezte meg: Rendszeresen megszabadul a felesleges dolgoktól. Ez a kis szöveg ráébresztett arra, hogy mennyire nincs értelme, hogy minden szombaton leporolom a könyveimet, hogy utána egy hétig rájuk se nézzek. Mert:

1.  Eddig maximum egyszer olvastam el őket. 
2. Soha nem fogom őket újraolvasni.
3. Ha mégis újraolvasnék egy történetet, akkor azt már az ebookon tenném.
4. Lehet, hogy mások örülnének nekik.
5. Sohasem lesz olyan szép a könyvespolcom, mint ez itt: 

Mit csináltam velük?:

1. A kötelezőket odaadtam az öcsémnek, úgyis szüksége lesz rájuk. 
2. A maradék kötelezőt, amit öcsém is olvasott már azt a szomszéd kislányoknak passzoltam át.
3. A maradék régi könyvemet az antikváriumnak adtam. 
4. Nagyon sok újabb kiadású gyerekkönyvet felvittem a padlásra. Jó tudom, nem teljesen szabadultam meg tőlük, de ezekhez érzelmileg kapcsolódok, ezért oda nem adnám senkinek sem. 
5. Az újabb kiadásokat, amiket már olvastam, azokat eladtam.
6. Amiket nem tudtam eladni odaadtam a könyvtárnak. 

Mik azok, amik megmaradtak?

1. Az olyan régi könyvek, amiket még nem olvastam. Gondolok itt Mikszáth, Rejtő Jenő vagy Arany János köteteire, akiket szeretek. 
2. Azok, amiket még nem olvastam. Nagyon durva, hogy az Outlandert majdnem egy évvel ezelőtt vettem, és még mindig a csomagolásában van. 
3. 10 könyv, amit újra akarok olvasni és nincs meg elektronikus változatban. 
4. A szótárak, mert azokat használom. 

A felszabadult polcokat (mert, hogy volt ilyen is) pedig szintén felvitettem apummal a padlásra. És tök boldog vagyok, mert sokkal több helyem lett a szobámba.