Jennifer E. Smith: Milyen lesz a búcsú után?

Fülszöveg:Főiskolás éveik utolsó estéjén Clare-nek és Aidannek egyetlen egy elintézetlen dolga maradt: ki kell találniuk, hogy együtt maradjanak-e, vagy szakítsanak. A 12 órás beszélgetés során felidézik kapcsolatuk minden egyes lépését, hátha találnak valamit a múltjukban, ami meghatározza a jövőjüket. Az este barátokhoz, a családhoz, kötelékekhez, váratlan helyekre vezeti őket, ahol kemény igazságokkal és meglepő felfedezésekkel néznek szembe. Ahogy az óra jár és eléri őket a reggel, úgy közeleg elkerülhetetlen búcsújuk is. A kérdés csak az, hogy a búcsú csak a reggelre szól, avagy örökre? Bájos, édesen keserű, bölcsességgel és szeretettel teli új, ellenállhatatlan regény a döntéseink nehézségeiről abban az esetben, ha a szívünk és az élet más-más irányt diktál.

Miért pont ez?:

Nagyon sokszor próbálkoztam az írónő más könyveivel is, de ez volt az első amit
sikerült végigolvasnom. Aminek több oka is van: saját könyv, ajándékba kaptam és úgy döntöttem nem növelem az elolvasatlan példányokat a polcomon. Másrészt pedig tényleg legalább egy könyvet el akartam olvasni Jennifer E. Smith-től.

Véleményem:

Mostanában egyre jobban divatba jöttek azok a könyvek, aminek a fő cselekmény szála rövid idő alatt (24 órán belül) játszódik, azonban ebben az időközben rengeteg olyan dolgot is megtudunk, ami a könyvbéli jelen előtt történt.  Jennifer E. Smith új könyve is egy ilyen történet. Aminek az angol címe ezt meg is erősíti: Hello, Goodbye, and Everything in Between.

Forrás: itt

A két főszereplő Clare és Aidan, akik ugyanakkor utaznak el az egyetemre, de több 100 km-re lesznek egymástól, így ez az utolsó estéjük együtt. Bár szeretik egymást, de a távkapcsolattal nem akarnak megpróbálkozni, így főleg a lány nyomására szakítanak. Előtte azonban végigjárják azokat a helyeket, amik kapcsolatuk mérföldköveiként szolgáltak. Az este nem igazán úgy alakul, ahogyan az Clare eltervezte, de így is sikerül újra egymásra találniuk mielőtt végleg elvesznének.  

A szereplők nagy részét legszívesebben felpofoztam volna. Mindegyikük egy-egy álláspontot képvisel a főtéma kapcsán, de egyik szándékát és indítékával sem voltam kibékülve. Az érzelmi háttér nagyon klappol csak nem teljesen értem. Clare fekete-fehérben látja a dolgokat, míg Aidan megpróbálja rávezetni a lányt, hogy ez nem teljesen így van. Végül fordul a kocka és mindketten megértik a másikat, azonban (!) teljesen elhatárolódnak addigi elképzelésüktől. Létezik egyáltalán ilyen? 

A történet eleje semmi érdekeset nem ígér és nem is tud felhozni. Itt még nem is tudjuk igazán megismerni a szereplőket és a gondolataikat sem. Ezek után vártam arra, hogy legyen valami mögöttes mondanivalója az egész történetnek. Amit én is magammal vihetek az életben, amit majd megjegyzek és évek múlva is emlegetni fogom a történetet csak emiatt a dolog miatt. Nem kaptam meg azt amire vágytam. 10 napja olvastam a könyvet és mintha kitörölték volna az egészet. Mintha nem 312 oldalból állt volna, csak ennek a töredékéből.

Az egyik helyszín: bowling pálya
Forrás: itt

Ennek ellenére a vége nagyon ütős lett. Igazán szívmelengető, vicces és reális képet fest. Ugyanakkor nincs lezárva sem a történet, az olvasó fantáziájára van bízva, hogy mit képzel bele. Így legalább nincs rossz szájízem és azt mondom: ezért talán nem volt hiába olvastam el. 

Kicsit több humort is elbírt volna a könyv. Tudom, hogy ez egy komoly téma, de ha már sikerült elpoénkodnunk oda nem illő jelenetekkel az egész fejezete, akkor lehetett volna olyan részeket is kitalálni, amin tényleg jóízűen nevetek. Mondok egy példát: nagy ölelkezés és búcsúzkodás van, erre egy szereplő benyögi: egyszer télen nyitva hagyta a kocsi tetejét és beesett a hó. Ez hol vicces? 

Hát gyerekek, biztos lesz olyan akinek ez elnyeri a tetszését. Lesz olyan is, aki imádni fogja, az égig magasztalja; és lesz olyan, aki meglátja a hibáit. 

Értékelés: