A párválasztó kezdetekor a lányok még harmincöten voltak, de közülük csak egy nyerhet.
Eljött az idő, hogy a korona végre a győztes fejére kerüljön.
Amikor beválogatták a Párválasztóba, America még csak nem is álmodott arról, hogy valaha eljuthat a korona közelébe – vagy Maxon herceg szívéhez. Ahogy azonban egyre közeleg a versengés vége, és a palota falain túl fokozódik a fenyegető veszély, America rádöbben arra, hogy mennyi mindent veszíthet – és hogy milyen keményen kell küzdenie a vágyott jövőért.
"Egyik kezem Maxonéban pihent, arcomat a mellkasára fektettem. Ő a fejem tetején nyugtatta az állát, így forogtunk az eső zenéjére.
Abban a pillanatban biztosra vettem, hogy van közös jövőnk. Ha ilyen érzés, amikor együtt vagyunk, akkor valahogy rá fogunk találni az útra, amely visszavezet bennünket egymáshoz."
Könyvadatok:
Téma: disztópia, young adult (YA)
Kiadó: GABO
Megjelenés éve: 2014
Oldalszám: 346 oldal
Megrendelhető: Bookline
Pro:
Ha a sorozatot a disztópia részéről vizsgáljuk, akkor elismerhetjük, hogy ebben bizony remekel. Nem csak a rossz, de a jó rendszert is kifigurázza, gúnyt űz belőle.
Ez a rész már kevésbé szól a szép, színes báli ruhákról. Inkább a rendszer elleni küzdés, a lázadás kap nagyobb szerepet. Az utolsó nagy jelenet igazán kaotikus és erőszakos ahhoz, hogy azt mondjam: igen, ez aztán egy jó könyv!
Ugyanakkor ezzel a jelenettel az író mindazt a jót, amit felépített, le is rombolt. Ez egy igen merész vállalkozás volt. Addig az ember elhiszi, hogy (majdnem) minden szép és jó és, hogy a demokrácia egyszer győzni fog. ÉS BUMM! A legelcsépeltebb és egyben a legzseniálisabb jelenetet kapjuk, amit a sorozat a 3 kötet alatt fel tudott mutatni. A többi olvasónak csak azt tanácsolnám: Tessék szépen a falak mögé látni és ezt a történetet nem a szerelmi szálak, a bálok, a párválasztó vagy a YA szemszögéből megközelíteni! Gondolkozzatok, és lássátok meg azt, ami részben kimondatlanul, de benne van ebben a könyven! ((Irodalom óra vége.))
Kontra:
A szereplők többsége továbbra is kidolgozatlan, az író kénye-kedve szerint változtatja őket aszerint, hogy mire van szüksége. Kell egy jó baráti kör? Oké, akkor a tökéletes főszereplőnket hagyjuk meg olyannak amilyen, a többiek meg menjenek át egy nagy jellemfejlődésen (de most azonnal!).
A baj csak az, hogy a főszereplőnk korán sem tökéletes. Az első részben még láttam valamennyi fantáziát Americában, de mostanra az már teljesen kikopott.
Egy állandóan nyavalygó, elkényesztetett fruska lett belőle. Mást sem csinál, mint epekedik, várakozik és nyafog. A lázadó America a múlté. A legjobban az viselt meg, amikor kimondta, hogy őt Aspen csak tartalék lett volna neki. Akkor szertefoszlott minden, amit az első kötetben az író szépen felépített. A többi könyvhöz inzulin adagot kellene osztogatni, ehhez pedig valamilyen olyan szert, ami segít, hogy kisebb elmebaj nélkül túléljük a főszereplő stílusát.
A másik baj az, hogy más szereplő nem igazán tud érvényesülni. Akárcsak a kirakat bábuk: csak arra jók, hogy a vevőt becsábítsák a boltba.
Sajnálom, hogy ezt a könyvet a média és a kiadó ennyire megszépítette nekünk. A borító és a köré épített reklám azonban nem tett jót neki. Amíg ezeken a szép ruhában mászkáló, törékeny porcelán babákat látjuk, sokan nem fogják felfogni az igazi értékét a könyvnek.
Pedig hemzsegnek benne a jobbnál jobb ötletek.
A folytatásról:
Már el is olvastam a Párválasztó következő részét, amiről még ebben a hónapban megpróbálok valami értelmeset összekaparni. Nagyon meglepett, mind jó és mind rossz értelemben is.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése