2020. október 30., péntek

Mozaik történetek és amnéziások földjén | Szaszkó Gabriella: Kora ​február

Fülszöveg:
Anna és Josh nem ismerik egymást. Mindennek ellenére egy ágyban ébrednek fel egy ismeretlen, elszigetelt helyen, miközben odakint hóvihar tombol. A házban kutakodva hamarosan ráébrednek, hogy öt év kiesett az életükből, hiába próbálnak visszaemlékezni, sehogy sem sikerül. Öt év alatt azonban rengeteg minden történhet egy ember életében. Vajon Joshnak sikerült kiszabadulnia az egyetemi időszak fojtogatásából, és valóra váltotta az álmát, hogy menő rockzenész legyen? Vajon Anna hozzáment feleségül egyetemista szerelméhez, és megtalálta mellette a boldogságot? Mind a ketten előre tervezték az életüket, megálmodták, hová is akarnak jutni harmincas éveik elejére. De ha minden a terv szerint alakult, hogyan lehetséges, hogy egymás mellett ébredtek egy ismeretlen helyen?
A világukat már csak az borítja fel még jobban, amikor felfedezik, hogy álmaikban lassan visszapárolognak az elmúlt évek emlékei. Hamarosan kiderül, hogy a kiesett öt év elképesztő meglepetéseket tartogat.
Könyvadatok: 
Téma:  romantikus
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 384 oldal
Megrendelhető: OLVAS.HU

Miért pont ez?:
A Mini-könyvklub 17. fordulójának második könyve a Kora február lett, aminek nem csak azért örültem, mert magyar író művéről van szó, hanem, mert a fülszöveg alapján könnyed olvasmánynak tűnt. Ráadásul egy Dream könyvről van szó, amelyeket általában kedvelni szoktam, így már vártam, hogy mikor ülhetek le olvasni. 
A többiek értékelését ide kattintva érhetitek el. 
Vélemény:
Már az első idézettel megfogott a könyv magának. Érdekesnek tartottam, és kedvet adott ahhoz, hogy eltöprengjek: vajon miről is fog szólni ez a történet? A fülszöveg alapján jogosan számítottam két bemindenezett, de normális szereplőre, azonban a dalrészlet teljesen mást sejtetett.
Aztán megismerkedtem a két szereplővel, Annaval és Josh-sal (OFF: Miért van az, hogy mostanában minden romantikus regényhőst így hívnak?). Mindent összevetve: érdekes benyomást tettek rám. Tudtam, hogy az általam látott személyiségük és gondolataik igazából az 5 évvel ezelőtti énjük. Azt nem tudtam vajon hogyan alakult az életük, de azt sejtettem, hogy mind a kettőjüknek nagy traumát kellett átélniük ahhoz, hogy egy házban találják magukat amnéziásan, ráadásul egy idegennel összezárva. Végig izgatta a fantáziámat, hogy mi történhetett kettejükkel. 
Annyira, hogy elmeséltem lakótársamnak a történetet, amire ő szemforgatással és azzal a mondattal reagált: "Tudod ez nagyon úgy hangzik, mintha számtalan romantikus történetből összeollózták volna az érdekes részeket". Jobban belegondolva, igen: kicsit érződött rajta ez is. De ha a lakótársam nem világít rá, valószínűleg nekem fel sem tűnt volna, annyira magával ragadott a cselekmény és a gondolat, hogy én mit csinálnék ilyen helyzetben. 
A könyvben tetszett, hogy szépen lassan, kis adagokban ismerhettem meg az elmúlt 5 év történéseit. Abban az iramban, ahogyan a két szereplőknek lassan, de biztosan visszatért az emlékezete. Ahogyan rájöttek, hogy honnan ismerik egymást, és ahogyan újra átélték az elmúlt 5 év eseményeit. Velük együtt tisztult nálam is a kép. A csattanó érzés viszont nálam sajnos elmaradt. Annyira vártam valami nagy fináléra. Konkrétan ki voltam éhezve valami thrilleres csavarra. Sajnos ezt most ettől a könyvtől nem kaptam meg. 
Nagyon élveztem a sok idézetet, a rengeteg dalszöveget és azt, hogy 2025-ben nem volt semmi disztópikus. Azonban jobban megismerve a szereplőket rá kellett jönnöm, hogy végtelenül idegesítenek. Nem a szenvedéseiktől voltam elalélva, hanem a mérhetetlen alkohol mennyiségtől és a depressziótól, amiben magukat üldözték. Sajnáltam, hogy a mellékszereplőkre csak kis részek jutnak, mert őket is érdekesnek tartottam. Emellett szívesen olvastam volna még egy kicsit Patrick és Anna kapcsolatáról. Kicsit ambivalens volt azt látni, hogy Anna az egyik percben tulajdonképpen oda és vissza van a férfiért, a következő percben pedig már utálja. 
Én is elgondolkoztam azon, hogy mi lenne, ha hirtelen 2025-ben ébrednék egy idegen házban egy idegen emberrel. Most tele vagyok reménnyel, építem a karrierem, tanulok, szórakozok. Azonban a velem egyidősek elkezdtek családod alapítani, sorra mindenki megházasodik. Attól függetlenül, hogy én hol tartok az életben, biztos vagyok benne, hogy 5 év múlva a kapcsolatrendszerem nagy része meg fog változni. Az is lehet, hogy minden marad a régiben, és visszatekintve nem fogok emlékezni rá, hogy ez egy kiugróan jó vagy rossz időszakja volt -e az életemnek. A koronavírus járvány mindenképpen rányomta a bélyegét az évemre, de nem tudhatom, hogy mit hoz a jövő. Ellenben azt tudom, hogy 5 évvel ezelőtt, 16 évesen teljes naivitással tekintettem a világra, és bár az alapvető dolgok most sem változtak, de sokkal hálásabb vagyok azért, amim van és a mindennapok egyszerűségéért. Azóta a saját utamat járom, ahogyan Anna is megpróbálkozik ezzel a regény végére. 
Összegzés:

Plusz: 
Szoktam nektek írni, hogy mennyire érdemes a Facebookot is használni a mindennapokban. Szívből ajánlom nektek a DREAM VÁLOGATÁS oldalát (elérésért katt ide vagy a szövegre). Ugyanis az írónő állandóan új kulisszatitkokat árul el a nem sokára megjelenő könyvéről, a Késő márciusról. Plusz állandó nyereményjátékok is várnak rátok. ;) 

2 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy tetszett a regény!

    Lenne egy kérdésem... bocsi, de ezt nem ismerem. Mit jelent az, hogy "bemindenezett"?

    Vicces, hogy kiemeled, hogy nincs disztópia 2025-ben, mert én meg épp azon rágódtam olvasás közben, hogy lám-lám, a koronavírus sehol nincs említve a könyvben, semelyik idősíkon, mert ezt ugye nem láthatta előre az író. :) Senki nincs szájmaszkban, szabadon mászkálnak mindenhova, koncerteznek, stb. Nekem emiatt kevésbé volt életszerű a regény, ami persze nem róható fel, nem várom el senkitől, hogy a jövőbe lásson, de sokszor eszembe jutott olvasás közben. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy írtál. :) Úgy értettem, hogy bedrogozott állapotban voltak. Nem gondoltam azt, hogy valaki leütötte őket és vidékre cincálta a testüket.

      Érdekes, hogy ezt említed és teljes mértékben igazad van! Amikor azt írtam, hogy nincs benne semmi disztópikus, akkor én arra gondoltam, hogy nincsenek benne repülő autók, olyan diktatórikus rendszerek, mint pl.: a Vissza a jövőbe 2. szerinti világban. Hanem minden megy tovább a saját medrében.
      + Nekem a mindennapi életembe nem szólt bele annyira a kötelező szájmaszk viselés, mint amennyire másnak új dolog volt (munkába muszáj volt hordanom már a járvány előtt is). Azonban a karantén időszak engem is megviselt, ahogyan a gazdasági válság is. Szeretném azt hinni, hogy 2025-re ha nem is áll vissza minden a régi kerékvágásba, de képesek leszünk valahogy alkalmazkodni.

      Törlés