Szirmay Ágnes: Titkok ​árnyékában

Fülszöveg:
Emlékszel ​még, hogyan lett Viru és Dé az Ész és szerelem című szappanopera szereplője? És arra, hogy ez mekkora felfordulást okozott a barátságukban?
A folytatásban betekinthetsz a kulisszák mögé: vajon milyen lehet, amikor az ország legnépszerűbb sorozatában szerepelsz? Például néhány nap alatt fel kell nőnöd, hogy betartsd azokat az írott és íratlan szabályokat, amelyeknek addig a létezéséről sem tudtál. Az is világos, hogy színészként nem életed szerelmével csókolózol először. De azért azon te is biztos meglepődnél, ha az a csók mégsem a kamerák előtt, hanem a színfalak mögött csattanna el… Ám hamarosan kiderül, hogy Virunak bőven nem ez a furcsa csók volt a legbonyolultabb helyzet az életében…
„Egy nagy szerelemnek vagyunk a tanúi, vagy csak egy olyan fiú érkezett kedvenc sorozatunkba, aki minden virágra rárepül? Az bizonyos, hogy mi, nézők, mindkét történet folytatását izgalommal várjuk, azét is, amelyet a forgatókönyvírók írnak, és azét is, amelyet az élet…”

Könyvadatok:

Téma: ifjúsági

Sorozat: Szappanopera 2. része
Kiadó: Tilos az Á Könyvek
Oldalszám: 314 oldal
Megrendelhető: BOOK24

 

Miért pont ez?:
A sorozat első része nagyon tetszett, így kétség sem fért hozzá, hogy a második részt is olvasni fogom. Az írói stílus és a történetvezetés volt, ami igazán megfogott a Szerelemre ​castingolva című könyvben. 

Véleményem:

Végig úgy éreztem, hogy a cselekmény kicsit megfeneklett. Nagyjából nem történik semmi, még mindig várunk arra, hogy a főszereplő híres legyen, addig is pedig sorra járjuk a forgatási napokat. Ami néhol laposra és unalmasra sikeredik. Túl sok izgalmat nem tartogat, de ez egy ilyen rész. A sorozat két főszereplőjét még mindig nem mutatták be a nagyközönségnek, így ez egy paparazziktól mentes boldog időszak(nak kellene, hogy legyen). 

A tiniszerelemnél nincs is édesebb, pláne ha viszonzásra is talál. Ebben a részben kapunk egy kis rózsaszín felhőt, amiben az írónő hagy minket lebegni egy ideig. Persze itt is vannak kisebb drámák és konfliktusok, de erről a szálról összességében el lehet mondani, hogy semmi újat nem mutat, amit eddig nem ismertünk volna. Az igazi dráma és a tetőpont a könyv végén következik be, ami miatt azt kell mondjam: én a következő részt is el fogom olvasni. 

Mindezek ellenére van pár igen mély mondanivalója a könyvnek. Láthatjuk, hogy mégis gyerekekről van szó, akik roppant érzékenyek, nem tudnak a tetteikért felelőséget vállalni, és a felnőtteknek hatalmuk van felettük. Az egyik színészpalántát például kipaterolják addigi lakóhelyéről, amire a gyerekek próbálnak megoldást találni, de végül a problémát a szülők tudják orvosolni.

A legutolsó jelenet bennem igazán mély nyomot hagyott. Az egész történet alatt olyan iszonyatosan nagy nyomásnak teszik ki a még érőben lévő fiatalokat, aminek nem szabadna. Lehet, hogy már nem kisgyerekek, hogy csak az iskolaudvaron fogócskázzanak szabadidejükben, de az ami a színfalak mögött folyik egyszerűen felháborító. 
A valóságban is ezt látjuk: sokan túlterhelik gyermekeiket, mindenféle különórákra járatják és versenyekre viszik. Ezek után pedig csodálkoznak rajta, hogy világtalan huszonévesekké válnak, mert semmiben nem találnak igazán örömöt. A pihenésnek is meg van a saját ideje, a szereplőknek és néhány embernek is kijárna egy kis szabadság. 

A felnőtt színészek úgy tesznek, mintha az egész életük attól függene, hogy mennek vagy maradnak a sorozatban, amiben játszanak. Még ha így is van, nem helyes, hogy a saját aggodalmaikat rávetítik a gyerekekre, akik rossz megítélőképességükkel és befolyásolhatóságuk miatt igenis komolyan veszik, hogy az ő életük is egyetlen embertől függ. Holott ez nem így van. 

Azt mondanám, hogy ha az első rész tetszett, akkor adjatok egy esélyt a második részének is. Sok rejtett mondanivalója van a történetnek, és reménykedjünk, hogy a következő rész sokkal jobb lesz.

Összegzés:

Idézetek: 

"Talán ez úgy van, hogy egyik pillanatban még azt hiszed valakiről, hogy ő az igazi, aztán egy másikban rájössz, hogy nem. Vagy csak belesodródsz valamibe valakivel, aztán megint és megint, és aztán egyszer csak azt veszed észre, hogy kettőt szeretsz egyszerre."

"...és csak feküdtünk egymás mellett kéz a kézben szó nélkül egy jó darabig. Na ez volt a boldogság."

"…kicsit irigyeltem is a fiúkat, mert nekik például könnyebb elhitetni magukról, hogy okosak, és hogy a véleményük számít, mint a lányoknak. És azt is, hogy az osztálykiránduláson nekik simán lehet nyilvánosan pisilni, nem kell árkon-bokron átmászniuk, míg találnak egy helyet, ahová nem lát oda mindenki, és nem pisilik le nagyjából hatvanszázalékos biztonsággal a nadrágjukat és a cipőjüket. De ezeken kívül jó nekem, hogy lány vagyok. "

"De ha a hazugság és az őszinteség épp ugyanúgy megbántja a másikat, akkor mi értelme van hazudni?"