Huszti Gergely: Mesteralvók hajnala (Mesteralvók-duológia 1.)Ez a történet a kreativitásával és megnyerő stílusával azonnal beszippantott. A középkori jegyekkel felruházott világban egy csodalények utáni időszakban vagyunk. Amikor az emberekre az istenek és a mesteralvók is elhagyták már, megjelenik két mágikus képességgel rendelkező személy. Akiknek képességeiket titkolni kell, azonban a váratlan események arra sarkalják őket, hogy felkutassák erejük eredetét és annak titkára épülő szekta tagjait. Az erejük egyre csak felemészti őket és a legvégén ellenségekkel körülvéve, teljesen kifáradva egy csapdákkal körülvett kastélyban találják magukat.
A történetben erőssége a végtelen mennyiségű és színes karakter. A teljesség igénye nélkül: megjelenik egy desszertőr, egy bérgyilkos, egy kisstílű rabló és segédje, egy gyíkember valamint egy farkasemberekből álló horda is. Történetük hol összefonódik, hol külön válik a két főszereplő csatározásával. Tehát izgalmakból semmi féle képen nem szenvedünk hiányt abban a pár órában, míg a könyv lapjait bújjuk.
Dávid Ádám, Finy Petra, Gévai Csilla, Kertész Erzsi, Majoros Nóra, Mészöly Ágnes, Miklya Anna és Nyulász Péter: Találj ki!A nyolc szerző nyolc különböző ifjú szemszögéből írja a történetet, mely egy egyszerű osztálykiránduláson kezdődött, és mely egyre inkább egy szellemekkel teli thrillerbe megy át. A nyolc gyerek egyedül marad egy éjszakára egy öreg kastélyban, melynek gondnoka feladatának tűzte ki azt, hogy megkeserítse ott tartózkodásuk minden egyes percét. Ahhoz, hogy társukat megmentsék a fiataloknak össze kell fognia és megtalálnia a kastélyban elrejtett hangszereket, majd egy rock-koncert keretében előadni az általuk megírt dalt.
Tetszett, hogy minden karakter máshogy gondolkozott, más problémáik és ötleteik voltak. A közös hangot néhol nehezen találták meg, de a rejtvények és az izgalmak mégis csak össze kovácsolták őket. Nagy veszekedésekben és kibékülésekben nem volt hiány, ahogy izgalomban sem. Néhol kicsit félelmetes és szürreális volt a történet, de éppen annyira csak amennyire kellett.
Ecsédi Orsolya: Nyanyacraft (Kell egy csapat! 2.)
A Banyavész anno a kreativitása és humora miatt tetszett meg (az értékelésemet ide kattintva tudjátok elérni). A Nyanyacraft pedig bár apró mondatban elejtve feleleveníti az előző történetet (megjelenik a #fotozzfelfele vagy a kutyából lett sárkány), de ez a történet a magában is zseniálisra sikeredett! Egy teljesen új világot járhatunk be a csapattal, akik ezúttal egy videójátékban ragadtak. A két lány miközben teljesen a saját ízlésére formálják a világot, elfeledkeznek arról, hogy miért is jöttek: ki kell szabadítaniuk Bátit és önmagukat is a játékból. Azonban Báti teljesen megváltozott mióta utoljára látták, a játék teljesen más emberré formálta.
Úgy gondolom, hogy ennél aktuálisabb mondanivalóval nem is bírhatna egy ifjúsági regény. Nem csak a videójátékban meghasonlott gyerekről, hanem a baráti összefogásról, a szülők fontosságáról is szól valamiképpen. Mindenkinek csak ajánlani tudom: a kicsiknek, akik inkább játszanának a homokozóban, mint a gép előtt ülve; a nagyobbaknak, akik otthonosan mozognak a videójátékokban vagy csak szeretnek elveszni képzelt világokban; és a felnőtteknek, akik valaha gyerekek voltak.
Wéber Anikó: Cseresznyeliget titka
Sokáig azt hiszi az ember, hogy egy igazi mesébe csöppent, amiben boszorkányok, hegyi manók és szellemlányok vannak. A főszereplő, Kitti szemén keresztül látjuk a regényes tájakat, mely a valóság felturbózott változata. Hozzám nagyon közel került a regény ezzel a világgal. Én is álmodozó kiskamasz voltam, és most már felnőttben, de még mindig álmodozó ember maradtam. Kitti sem nőtt még ki ebből a korszakából, és sokszor a hátrányára válik a fantáziadús képzelőerő. Sokszor nem hisznek neki, de találékonyságának és ügyességének köszönhetően bebizonyosodik, hogy néha nem is baj, ha – nem teljesen kitalált – kiszínezett világban élünk.
A regény olvastatja magát. Kittivel együtt nem csak a gyerekek, de a felnőttek is elkezdenek nyomozni egy titokzatos tolvaj után, ki sorba rabolja ki a Cseresznyeliget házait. Fő célja, hogy megszerezze a boszorkányos könyvet, de közben a régi műkincsekre is fáj a foga. Teljesen átszellemülve, szinte együtt kerestem a boszorkányt Kittivel, együtt törtünk be idegenek lakásába, és együtt játszottunk a „régi kacatok” között a padláson. És bár nem egy Kanadai kiruccanás volt, de én nem bántam meg, hogy végül vidéken nyaraltam.
Vadadi Adrienn: Miénk a színpad!Ez a könyv visszarepített engem az általános iskolába, ahol rajz tagozatra jártam. A többi osztály pedig angol dráma, német dráma és a zene volt. A könyv története is egy hasonló iskolában játszódik, csak itt a drámások vannak a főszerepben. Akik összevesznek a többi osztállyal, a saját tanárukkal. És mely osztálynak a tagjai között is viták folynak. Ebben az elkeseredett helyzetben egy nagyon fontos előadásra kellene felkészülniük, azonban inkább állnak a szakadék szélén, mint a cél előtt.
A felnőttek néhol megbotránkoztatóan viselkednek, ami sajnos nem válik javára a regénynek. Az írónő stílusa és a könyv mondanivalója azonban ezt némiképp feledteti velünk. Sok olyan dolgot mutat be, amely a 5-6. osztályos tanulókat foglalkoztatja. Emlékszem, amikor én voltam ennyi idős, akkor éltem át olyan dolgokat, mint előtte soha. Több szerettemet is ekkor tájt veszítettem el, mely miatt érzett szomorúságot az osztálykirándulások és a külföldi nyaralások sem tudtak enyhíteni, állandóan csak a halálra és az élet rövidségére tudtam gondolni. Hasonló fájdalmakat élnek át a szereplők is, mellyel a regény még közelebb tudott kerülni hozzám.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése