Fülszöveg:
A tízéves Florianát rabul ejti a kis faluja mellett álló pompás toszkánai villa szépsége, és arról álmodozik, hogy egy napon majd ott lakik. Amikor Dante, a villa tulajdonosának fia behívja a lánykát, már tudja, hogy a sorsa ide köti, ehhez a fiúhoz. Ám miközben felnőnek, átlépnek egy láthatatlan vonalat, és veszélybe sodorják azt, amit a legfontosabbnak tartanak az életben… Több évtizeddel később, és több száz kilométernyire onnan, az angliai Devonban, egy festői, régi kis kastélyszállóra nehéz idők járnak. A tulajdonos, Marina, felfogad a nyári szezonra egy bentlakó művészt, aki festegetni tanítja a vendégeket. A festő, akit Marina talál erre a célra, vonzó, okos férfi, és nemcsak a családi békétlenségeket kezdi elsimítani, hanem sikerül megfordítania a szálló szerencséjét is. Hamarosan kiderül azonban, hogy a művész nem az, akinek látszik… A tengerparti ház megindító és varázslatos mese szerelemről, megbocsátásról, és újra felfedezett múltról.
Könyvadatok:
Miért pont ez?:
Amióta megláttam a könyv borítóját, címét és fülszövegét csak arra tudtam gondolni, hogy ez tipikus strandkönyv. Úgyhogy ehhez híven nyáron, a tenger parton vettem elő először és utoljára.
Véleményem:
Úgy vélem helyesen ítéltem meg első ránézésre a könyvet, és többnyire egy egyszerű nyári olvasmány, amitől nem kell sokat várni. Én e-könyv formájában olvastam, ami lényegesebben rövidebbnek tűnhet (kb. 200 oldallal), mint az eredeti papír alapú kiadás.
Santa Montefiore könyveiről többnyire a romantikus és toszkán szavak ugranak be a legtöbb embernek. Ez a könyv sem hazudtolja meg ezt. Történetünk egyik színhelye Olaszország, ahol egy szegény család gyermeke, Floriana beleszeret a városban nyaraló Dantéba. Ez a történet szál egyszerű és az irodalomból jól ismert konfliktusokkal van tele szőve. Az ellentétes közegből jövő gyerek szerelme, a barátságok, melyeket a vagyoni különbség tesz tönkre, egy mély kutya-ember barátság. Ha csak ezekből állna, akkor azt mondám egy szerelmi történet, mely nem tartalmaz meglepetéseket és tragikusan végződik.
Santa Montefiore könyveiről többnyire a romantikus és toszkán szavak ugranak be a legtöbb embernek. Ez a könyv sem hazudtolja meg ezt. Történetünk egyik színhelye Olaszország, ahol egy szegény család gyermeke, Floriana beleszeret a városban nyaraló Dantéba. Ez a történet szál egyszerű és az irodalomból jól ismert konfliktusokkal van tele szőve. Az ellentétes közegből jövő gyerek szerelme, a barátságok, melyeket a vagyoni különbség tesz tönkre, egy mély kutya-ember barátság. Ha csak ezekből állna, akkor azt mondám egy szerelmi történet, mely nem tartalmaz meglepetéseket és tragikusan végződik.
Azonban a könyv másik (és szerencsére nagyobb) részét teszi ki a jelenben és Angliában játszódó részek. Ami már több karaktert is felsorakoztat, melyek mindegyikének vannak olyan apró tulajdonságai, amiért szeretni tudtam őket. Marinát, a mindenre elszánt mostohaanyát, aki a nyaralója és otthona megőrzéséért bármire képes lenne. A személyzetet, akik szintén ugyanilyen lelkesek. A művészt, akit befogadnak, és akiért az idős hölgyek odáig vannak. A férjet, aki végtelenül szereti új feleségét, és a lányt, aki kisebb kihágásokat követ el, csak hogy megszabaduljon azoktól, akiket legjobban szeret és a saját útján járjon.
A szerelemtől és az érzelgősségtől ez a rész is csöpög, azonban a vége volt az abszolút kulimáz. Egy ideig van benne minimális nyomozás, de a naiv olvasóknak is könnyű kitalálni, hogy hol vannak és mik a csattanói a történetnek. Marad tehát a hangulatban és a romantikában való ámulás-bámulás.
Sok benne a szép, hosszú leírás, ami élvezhetőbbé teszi az olvasást. Örültem, hogy Olaszországot és Angliát nem egymás ellentéteként jelenítette meg a szerző, hanem mindkettőben megtalálta a szépséget. Főleg az utóbbit szokták negatívan ábrázolni borongós időjárása miatt, de a szereplők számára az új remény hazája lett.
Valószínűleg fogok még olvasni Santa Montefiore-tól, ha egy kis pihenésre, kikapcsolódásra vágyom, és nincs energiám gondolkozni a történet és karakterek mögött rejlő mélységről. Néha ilyet is kell.
Sok benne a szép, hosszú leírás, ami élvezhetőbbé teszi az olvasást. Örültem, hogy Olaszországot és Angliát nem egymás ellentéteként jelenítette meg a szerző, hanem mindkettőben megtalálta a szépséget. Főleg az utóbbit szokták negatívan ábrázolni borongós időjárása miatt, de a szereplők számára az új remény hazája lett.
Valószínűleg fogok még olvasni Santa Montefiore-tól, ha egy kis pihenésre, kikapcsolódásra vágyom, és nincs energiám gondolkozni a történet és karakterek mögött rejlő mélységről. Néha ilyet is kell.
Összegzés:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése