Élménybeszámoló: Siena

Toszkána remek nyaralóhely, ha az ember egy kis napsütésre és homokos tengerpartra vágyik. Ha kifürödtük és napoztuk magunkat, akkor érdemes ellátogatni a Firenzétől 70 km-re fekvő Sienába.
Nekünk csupán egy napunk volt végigjárni azt a sok dolgot, ami érdekelt minket. Ez alatt a pár óra alatt viszont annyira megszerettük a várost, hogy megfogadtunk: jövőre is feltétlenül felkeressük.

Siena egyik fő látványossága, a Palio, amit minden évben kétszer (július 2.-án és augusztus 16.-án) rendeznek meg. A kép nem saját, ugyanis sikerült 1 nappal lekésnünk a rendezvényt. Olasztanárom szerint nem kell búsulni, hatalmas nagy tömeg volt, ami a műsor végeztével a város másik felébe sodorta, mint ahova eredetileg el akart volna jutni. Azért jövőre megpróbálom elhurcibálni rá a többieket.

Az egyik nézőt megkérdeztem és ő elmesélte, hogy a győztes lovat még a templomba is bevitték! Egyébként pedig mindenki a városban a pacit ünnepelte a győzelme után egy héttel is.

Nem közvetlenül a városban, hanem az autóút mellett parkoltunk. Így sokkal olcsóbban megúsztuk és még buszoztunk is egy keveset. Közben megcsodáltuk a képen látható tárgyakat, ahova régebben a lovakat kötötték ki. Az egész városban, még a kisebb utcákban is találkoztunk velük. A tereken szinte alig maradt hely mellettük az ablakoknak. 

A Sienai Dóm már kívülről is csodálatos látványt nyújtott. Szerencsénkre éppen akkor sétáltunk be a térre, amikor elkezdődött a déli harangozás. Firenzéhez és Pizzához  képest eléggé kevés turistával találkoztunk, így viszonylag normális felvételeket tudtunk készíteni az épületről. 

Igazság szerint nem nagyon voltunk felkészülve arra a látványra, ami fogadott bennünket. Interneten ugyan rengeteg képet lehet találni a gyönyörű templomról, de azok közel sem tudják visszaadni azt az élményt, amiben részünk volt. 

Az első pár percben nem is fotóztam, csak bámultam a kidolgozott szobrokat, festményeket, falakat, mennyezeteket, padlókat, székeket. Hirtelen azt sem tudtam hova nézzek. Eddig azt hittem, hogy az egész épület különlegessége a falak csíkossága. Nos, az el kell ismernem, hogy valóban fekete-fehérek, de akkor és ott ez nem nagyon tűnt fel.

Körüljártunk mindent. Megnéztük a főhajót, a két mellékhajót és a könyvtárat, ahol hatalmas nagy énekeskönyvek voltak kiállítva. Jártunk a kilátóban, az alagsorban és számtalan kiállításon, mindezt a dómon belül. A padló nem volt lefedve, így megcsodálhattuk a gyönyörű ábrázolásokat.

Egy csapathoz is hozzácsapódtunk, ahol az idegenvezető angol szavait én tolmácsoltam a családomnak. Így legalább sok érdekességet is megtudtunk, például annak az okát is, hogy miért van egy katolikus templom padlóján kirakva a háromfejű görög istennő (Hekaté) képe. 

A három grácia a könyvtárban

Ez pedig a könyvtár plafonja

Pozitívum, hogy a jegypénztáron és a kilátón kívül sehova se kellett külön sorba állnunk. Mindenhova hamar bejutottunk. Lépcsőzni sem kellett sokat, ám a nap végére mindannyiunk nyaka hihetetlenül fájt. 

Sienába nem csak a lovak kikötésére szolgáló tartóból van sok. Szinte mindegyik kisebb és nagyobb téren található minimum egy Romulus és Remus szobormásolat. A Dóm mellett egyből négyet is találtunk. Ráadásul ha ez nem lenne elég, akkor följebb pillantva láthatjuk, hogy az Capitoliumi farkast több épület párkányát/falát díszíti.

A város kis utcácskáit Lucához tudnám hasonlítani. Itt is a falhoz kell préselődni, ha szemből jön valaki. Autókkal itt sem találtunk. A motorozás sokkal elterjedtebb és hasznosabb a meredek hegyoldallal szemben. A fenti két képből az utóbbit egy nem túl látogatott, a kis utcákban megbúvó étterem udvarán fotóztam. Eredetileg csak a mosdóba szerettem volna bekéredzkedni, de annyira megtetszett a többieknek a kút, hogy maradtunk egy kávéra. 

Végül a hagyományos olasz pizza és a mennyei fagylaltok közé beiktattunk egy kis sütizést is. Évek óta ki szeretném próbálni a cannolit. Sajnos csak a kisebb változatával találkoztunk, de az is mennyei volt. Főleg a vaníliás, a csokis nagyon édes volt.

+ Elfelejtettem először mondani, de végül csak érdemesnek bizonyult másfél órát várni a kilátó bejáratánál. Gyönyörű látvány fogadott minket. A többi kép pedig szintén a városban készült. 

Az elsőn a kagylóformájú főtéren állunk. Ezt a kifejezést addig nem értettem, amíg meg nem pillantottam a teret. Szintén nincs semmi, ami azt az élményt visszaadhatná. A tér fel van osztva, kis sávokra és a közepe lefelé lejt, így tényleg olyan, mintha kagyló alakú lenne. 

A középső képen pedig öcsémmel a jó testvérek látszatát próbáljuk kelteni.