Könyvadatok:
Oldalszám: 300 oldal
Téma: romantikus, erotikus
Sorozat: A Vincent fiúk 2. rész
Kiadás éve: 2014
Megrendelhető: Maxim
Fülszöveg:
Féktelen szerelmi történet; gyógyír azoknak, akiknek a Ha az enyém lennél olvasása összetörte a szívét… Egyáltalán nem könnyű őrülten magunkba bolondítani egy fiút. Mármint, hogy a fiú őrüljön meg a szerelemtől. Különösen akkor nehéz ez, ha az érintett fiú emberemlékezet óta az unokanővérünkbe szerelmes. Ami laza szórakozásnak tűnt, a csábítás játékává válik. Sawyer és Lana szándékai talán eltérőek, de ugyanolyan hévvel vonzódnak egymáshoz… Sawyer egy fájó szakításból próbál kilábalni. Három évig járt együtt Ashtonnal, gyerekkori szerelmével, akiről kiderült, hogy mindvégig Beau-t, Sawyer testvérét szerette. Lana Ashton unokatestvére, és azért érkezett, hogy vele töltse a nyarat, és nem utolsósorban meghódítsa Sawyert, akit gyermekkoruk óta szeret.
Miért pont ez?:
Véleményem:
Továbbra is tartom azt a kijelentésemet, hogy nyáladzó, szexuálisan túlfűtött szereplőkkel van tele az egész sorozat. Úgy látszik maga Abbi Glines is felfogta, hogy minden karaktere máglyára való és felhagyott azzal, hogy állandóan a "senki sem tökéletes" szöveget ismételje. Helyette tényleg bosszantó és felszínes személyiségeket kapunk. Erről az előző bejegyzésbe nem nagyon tértem ki, hát most megteszem.  |
| Csak kell egy kis segítség hozzá... |
Az előbbi akár egy megveszett kankutya párzási időszakban. Néha megpróbálja megvillantani az értelmes, szerethető részét is, de többnyire csak idegesítő. Igazából én nem vártam többet. Előzőleg sem tudtam róla többet, most sem.
Az utóbbi buta libaként viselkedik, ami talán a legfájóbb pont volt az egész történetben. Míg az első részben Lana egy kedves, visszahúzódó és okos lány látszatát kelti, addig ebben a részben teljesen agyatlan rib*ncot alakít. És mi a csattanó? Csak Sawyer kedvéért változott meg (bár ezt az első perctől kezdve nyilvánvalóvá teszi). A fiú szerint minden szembejövő férfi potenciális veszélyt jelent a lányra. Őrült kapcsolatukat a Gyönyörű sorscsapás Abby és Travis szerelméhez tudnám hasonlítani.
 |
És hogy mennyire tombolnak bennük az érzelmek?
|
A többi szereplőről nem igazán tudok mit mondani. Egyrészt sajnálom, hogy belőlük nem kaptunk szinte semmit, másrészt örülök, hogy nem kellett hallgatnom az ő sanyarú sorsukat is. Egyedül a vége az, amibe belecsempésztek egy kis Ashtont és Beaut, egyébként csak a levegőt rontják. Azért vannak ott, hogy kellő feszültségforrást jelentsenek, ha az újranősülő apa, az egyedülálló anya és egy harmadik személy a kapcsolatban nem rontana eléggé az összképen.
Romantikus? Nem nagyon.
Erotikus? Hát... lehetne benne kicsit több fantázia is.
Nem tudom elmondani mennyire utáltam ezt a történetet.
Egészen a végéig abban a téves hittben ringattam magamat, hogy csak a fordítás rossz. Mégis ki kell jelentenem: maga az eredeti szöveg sem egy műalkotás. Épp ésszel nem tudom felfogni: hogy tetszhet ez olyan sok embernek? Velem van a baj vagy másoknak nem hallnak el az agysejtjei olvasás közben?
Nincs az pénz, amiért ezt én újraolvasnám. Még kinevetni sem tudtam. A könyv nyomorúsága már szánalmasnak nevezhető.
 |
Hogy ajánlom-e?
|
Értékelés:
Plusz:
Mind oly sokszor, most sem értettem a magyar kiadás koncepcióját. Hát lássuk a külföldi borítókat! 
Amerika meglepően erősen kezd
| 
A következőbe viszont kevés kreativitás szorult
| 
Ez sem talált
| 
Biztos ingyen volt a kép, mert a spanyolok nem sokat változtattak
| |
Olaszok szintén fantáziátlanságban szenvednek
| 
A franciák legalább megpróbáltak valami újat összehozni
| 
A németeket még mindig nem értem (True Blood beütés a köbön)
| 
A másik német szépség
|
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése