J. Goldenlane: Éjfél

Könyvadatok:

Kiadó: Delta Vision

Oldalszám: 576 oldal

Téma: ifjúsági, fantasy

Sorozat: -

Kiadás éve: 2015

Megrendelhető: Delta Vision

Fülszöveg:
A ​​halandók, akik folyton az öröklétről ábrándoznak, vajon belegondolnak-e abba, hogy a végtelen időnek önmagában semmilyen értéke sincsen? Annak, akinek régi barátja a halál, és akit a megsemmisülés pillanata néha jobban vonz, mint taszít, felfoghatatlanul mást jelent a pillanatok múlása. Eredendően máshogy látja tőle önmagát, a világot… a prédát és a vadászat kiteljesedését is.

Alexander Nyikolajevics Szumarokov főhadnagy egy letűnt kor mementója: udvarias, intelligens, vasakaratú arisztokrata. Csak éppen tökéletesen halott, amíg az emberek világában felkel és lenyugszik a nap. Az éjszaka uraként a modernkori London utcáin keres értelmet a monoton éjjelekben – és találkozik a Nővel, aki harmóniájában maga a tökély, akiben csak úgy izzik a tűz, az élet. Csakhogy neki már megvan a maga Hercege.

Amikor Alexander élet-halál fogadást ajánl, hogy ki nyerheti el a Nő szerelmét, ő már tudja, hogy a tét nem pusztán a létezés – hanem az őserő, amely bárminek értelmet adhat, amellyel a világot ketté lehet tépni.

Miért pont ez?:

J. Goldenlane azaz Goldman Júlia nevével a Mini-könyvklub 4. fordulóján találkoztam, amikor az egyik kötelező olvasmány a Napnak fénye volt. (A könyvről az értékelésemet ide kattintva olvashatjátok.) Amint befejeztem a Kínában játszódó történetet, egyből tudtam, hogy nekem mást is kell olvasnom az írónőtől. Sokan ajánlották a Holdnak árnyékát, ráadásul a Farkastestvér is éppen most Blogturnézik. Azonban a könyvtárban csak az Éjfél-t találtam bent, így ez maradt. 

Véleményem:

Mindig nehezemre esik egy ilyen könyvet értékelni. Mert mit szoktam általában csinálni? Vagy rajongok egy regényért, és akkor az egekig magasztalom. Vagy gyűlölök mindent a történetben, a szereplőket utálom, de azért próbálom kiemelni a jó részeket.
Most mondja meg nekem valaki, hogy mit csináljak akkor, ha imádtam a karaktereket, tetszett a történet is, de túl vontatottnak éreztem? Mit mondjak róla? Hány pontot adjak neki? 

Igazság szerint azért nem tudok dönteni, mert az első oldalával, az első pillanatban és az első mondattal megfogott a történet. Nem vagyok nagy rajongója a vámpíros könyveknek, sem semmilyen vérszívós, nyáladzós tiniregénynek, amiket az utóbbi 10 évben csak úgy ontott magából a média. Az Éjfél szereplőit azonban ezek egyikével sem lehet azonosítani.

Ebben a történetben a vámpírok ugyanolyan hallottak nappal, mint a temetőben rothadó hullák. Nem tudják (vagy csak nem mondják el) hogyan lehet újat teremteni a fajtájukból. Nem isznak vért csak különös alkalmakkor és mindegyiknek van valami különös rigolyája, amit többnyire a haláluk körülményeinek tulajdonítanak.

Főhősünk 150 éve meghalt orosz férfi, aki egy Lord Angliai kastélyában tölti mindennapjait. Alexander Nyikolajevics Szumarokov végtelen hosszú életében két dolog van csak, amit élvezni tud: a fogadásokat és a tökéletes nőket. Mind a kettőnek megszállott rabja. Sohasem veszít és mindig megkapja azt, amit akar. Ja!, és ha ez nem lenne elég, még humora is van a pasasnak! 

Ellenfelét Hercegnek hívják. Megállapodásuk pedig végtelenül egyszerű: ha Alexandernek sikerül elhódítania az élő férfi szeretőjét, akkor a nő meghal. Ha mégis máshogy hozná a sors és a hölgy hűséges marad, az éjszaka gyermekének ki kell állnia a felkelő napra, hogy elporladjon. A nappal az élőé, míg az éjszaka a holté.

Van nekünk itt még egy másik vámpír is, aki sokkal fiatalabb mint barátja. Ennél fogva sokkal jobban ért a modern kütyükhöz, mégsem annyira elővigyázatos, mint Alexander. Kettejüknek megmosolyogtató jeleneteik vannak. Ezenkívül 2 másik közülük való is feltűnik a színen, míg Hercegnek ugyancsak 2 barátja segít kinyomozni az éjszakai lények titkait.

Tetszett, hogy a romantikus szál nem rontotta el a könyv hangulatát. Alexander tartózkodó, nem mindennapi, kicsit régies udvarlási fortélyokat vet be. Azt pedig mondani sem kell, hogy a hölgyemény sem átlagos.

Akkor mi nem tetszett benne? #1: Hosszú. Szoktam én 1000 oldalas könyveket is olvasni, de azok izgalmasabbak. Ebben körülbelül 200 oldal volt, amit végigszenvedtem. 
#2: Említettem már, hogy ez a könyv is szórakoztatóra sikeredett. Mégsem tudtam rajta annyit derülni, néha a fanyar humor nem jött át, ahogyan az sem, amikor a Herceg felrobbantatta Richie kocsiját. A többi próbálkozásán egyébként jót derültem. 

#3:  A vámpírok tulajdonságainak nemléte. Nem azt mondom, hogy picsogó tinikké kellett volna változtatni őket. Szerintem nem ártott volna nekik pár olyan tulajdonság, amit más regényekből "ismerünk". Nekem ez a semmi vér, semmi kaja kicsit furcsának tűnt. Nem ezekhez vagyok szokva. 
#4: A vége, de csak az utolsó 15 oldal! Egyébként az előtte lévőek kifogástalanok voltak. Nekem így kicsit hiányérzetem volt. Nem igazán tudtam eldönteni, hogy mi értelme volt így annak a maradék pár oldalnak.

+ Valójában csak egy gondom volt a szerkesztéssel azon kívül, hogy a fejezeteket továbbra is római számokkal vannak kiírva. Ez pedig az az egyszerűség, amivel elintézi az éjszaka nappalba és a nappal éjjelbe fordulását. Nincs külön tördelve vagy új sorba kezdve. Valamikor meg sem említették, hogy felkelt és lenyugodott a nap. Japp... csupán ez zavart.

Hogy valami pozitívval zárjam le az értékelésemet: ez nem tántorított el attól, hogy más Goldenlane könyveket is a kezembe vegyek! Hosszú volt? Igen. De valahol ezt is élveztem. Főleg a Marias jeleneteket. Imádtam a csajt! Ráadásul neki köszönhetően új dolgokat tudhattam meg a vámpírokról és azok megrögzött elmebajaikról. 

Az első mondatával elcsábított és kettőnk kapcsolata egészen az utolsó sorig kitartott. Ahogyan egy rendes kapcsolatban, ebben is voltak helycsúcsok és mélypontok. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kiszerettem az írónő stílusából. Hol van a következő regénye? 

Értékelés: