Sarah Dessen: Along for the Ride – Álom két keréken

Könyvadatok:

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 392 oldal

Téma: ifjúsági, romantikus

Sorozat: -

Kiadás éve: 2014

Megrendelhető: Könyvmolyképző

Fülszöveg:
Mióta a szülei elváltak, Auden képtelen aludni. Olyan rutint alakított ki, aminek a segítségével átvészeli az éjszakákat. De amikor úgy dönt, hogy a nyarat a tengerparton tölti apjával és új családjával, megpróbál felhagyni régi életmódjával.

A nyaralás több kihívást tartogat a számára, mint képzelte. Nemcsak apja új családjába kell beilleszkednie, de a környékbeli pletykás lányokkal is meg kell találnia a közös hangot. És ott van még Eli is, aki szintén álmatlanságtól szenved, és aki állandó éjszakai partnere lesz. A hosszúra nyúlt nyáréjszakákon szinte bármi megtörténhet…

Miért pont ez?:

Júliusban, amikor újranyitott a Somogyi könyvtár beugortam megnézni mi a helyzet. Igazából a Mini-könyvklub júniusi könyvét kerestem, de azt nem találtam meg. Mégsem tudtam könyv nélkül távozni. Az Álom két keréken is a hatalmas kupacban szerepelt. Főleg azért, mert a két regény, amit eddig olvastam Sarah Dessentől nagyon tetszett. 

Véleményem:

Lényegében azt kaptam, amire számítottam. Nem jártam utána semminek sem, még a fülszövegét sem olvastam a könyvnek, de az írónőnek nem nagyon sikerült meglepnie. Újra egy nyarat kaptam. Pár tinivel, akik mindennapi életüket élik, próbálnak megfelelni a környezetük elvárásainak és boldogok akarnak lenni. A főszereplő itt sem különleges. Csak ő hiszi magát annak. Természetesen a környezetében élő, vele egykorú emberekkel neki sincs kapcsolata, akárcsak Sarah bármely másik regényének főszereplőjének. 

Igazából 400 oldalon keresztül azt írja le, hogy nem történik semmi. 
Mégis miért tudott ez engem lekötni?
#1: Nyár van, napozni kizárólag egy jó kis könyv társaságában ülök ki a teraszra. 
#2: Olyan dolgokról szól, amik örök érvényűek és, amiken minden tini átesik egyszer. 
#3: Nem csapongott a stílusok és hangulatok között. Megmaradt ugyanolyannak. Nem voltak nagy meglepetések benne, sem hatalmas nagy csavarok.
#4: Egyszerű volt olvasni. Nem éreztem azt, hogy félre kellene tennem, hogy gondolkodni tudjak a történteken.
#5: Igazi strandkönyv.

A karaktereket illetően vegyes érzéseim vannak. 
Először utáltam a főszereplő Auden-t, aki állandóan csak panaszkodni tudott arról mennyire egysíkú az élete. Legszívesebben felpofoztam volna, hogy lássa: ezt magának köszönheti! Sajnálnom kellett volna azért, mert nem járt el bulizni? Mert jobbnak gondolta magát mindennél és mindenkinél? Hogy nem voltak barátai? 
Azonban a sztori előrehaladtával megkedveltem a csajt.  Végül pedig láthattam, ahogyan kinövi magát, képes az előrehaladásra és a változásra. 


Aztán ott volt a másik fontos szereplőnk: Eli, akinek a nevéről ne is beszéljünk (fiúról van szó)...Ő egyből a szívembe lopta magát. Neki is meg voltak a saját rigolyái, ahogyan mindenki másnak, de ez a többiek mellett szinte fel sem tűnt. Úgy érzem kicsit kevés időt szántunk rá, de legyen.

Auden szüleivel sem voltam kibékülve. Egyedül a mostohaanyja volt az, akit meg tudtam érteni. A csajszi többi új barátjáról nem sok szó esett, szerintem nekik is kijárt volna még pár oldal. Pláne azután, hogy képes voltam fejezeteken keresztül azt olvasni, hogy a főszereplőnk éppen mennyi kávét dönt magába, hogy dolgozni tudjon.

A végét kidolgozatlannak éreztem. Az apró részek, amik izgalmassá tették volna kicsit a történetet, eltűntek a könyvből. Érdekelt volna, hogy mi történt a tengerparton első éjszaka. Szerettem volna többet megtudni a bálról. Előbbire halvány utalásokat tettek, utóbbiról nem is beszéltek.

Amit megtanultam olvasás közben: Mindenkinek kell egy második esélyt adni. Ezért eltekintek ettől a könyvtől, a sok felesleges részétől és fogok még Sarah Dessentől olvasni.

Értékelés: