Aimee Bender: A ​citromtorta különös szomorúsága

Könyvadatok:

Kiadó: GABO

Oldalszám: 296 oldal

Téma: szürreális regény

Sorozat: -

Kiadás éve: 2011
Megrendelhető: Bookline

Fülszöveg:

Kilencedik ​​születésnapjának előestéjén a mit sem sejtő Rose Edelstein, az iskolaudvari játékok és a zaklatott szülői figyelem perifériáján létező kislány beleharap édesanyja házi sütésű csokoládés citromtortájába, és rájön, hogy varázslatos képességgel rendelkezik: a süteményben képes megízlelni az anyja érzéseit. 
Legnagyobb döbbenetére fedezi fel magában ezt az adottságot, az anyjából ugyanis – az ő életvidám, ügyes kezű, tevékeny édesanyjából – a lemondás és a kétségbeesés íze árad. Az ételek egyszeriben – és életre szólóan – veszedelemmé, fenyegetéssé válnak Rose számára. Bármelyik étkezésnél bármi kiderülhet. A bátyja, Joseph pirítósát képtelen megenni; a sarki pék sütijét harag ízesíti; a szőlődzsem savanyú nehezteléssel teli. 
Átokkal is felérő adottsága révén a kislány olyan titkos tudás birtokába jut, amit minden család elrejt a világ szeme elől – az édesanyja családon kívüli életét, az édesapja elhidegülését, Joseph hadban állását az egész világgal. 
Ám Rose felcseperedvén mégis megtanulja hasznosítani ezt az adottságát, és rájön, hogy vannak olyan titkok, melyeket még az ő ízlelőbimbói sem képesek érzékelni. 

Miért pont ez?:

2014-ben megismerkedtem a moly.hu-val és annak utazókönyv funkciójával. Ekkor ez volt az első könyv, amire fel is jelentkeztem. Nem tudnám elmondani miért, csak egyszerűen azt tudtam, hogy olvasni szeretném. Talán az érdekes címe, talán a borítója, talán a fülszövege győzőt meg, de az biztos, hogy valami miatt megnyomtam azt a bizonyos gombot, és nem rég hozzám is került a könyv.

Véleményem:

Őszintén? Én sokkal többre számítottam.

A karakterek nagy része jól felépített, kidolgozott. Többnyire szerethetők, azonban mint minden átlagos embernek, nekik is vannak hibáik. Nekem a bajom az volt, hogy nagyon sok mindent nem tudunk meg róluk. Egyik például megházasodik, de ennek előzményét a szerző 2 mondattal le is tudja. Pedig engem tényleg érdekelt volna, hogy a mesélő lány véleménye!

A könyv olyan akár a címében szereplő citromtorta. Kívül habos-babos, édes-mézes, de amint lejeb merészkedsz és áttörsz a kemény csokimázon, úgy lesz egyre keserűbb. Úgy írnám le, hogy kissé szürreális. Mintha mindvégig a valóság és a valótlanság peremén ingadoznánk. 

Az alapötlet zseniális. Rose egy átlagos lány, aki 9 évesen rájön, hogy képes megérezni más emberek elrejtett érzelmeit, ha az általuk készített ételt fogyasztja. Szerintem Ebből a képességből a szerző mindent kihozott. Rengeteg lehetőséget adott a főszereplőnek. Különösen az tetszett, hogy a lány nem csak az érzelmeket tudja megízlelni, hanem azt is meg tudja mondani, hogy az adott élelmiszer alkotóelemei hol termettek és aztán hol állították elő a kész terméket. Az országot, az államot, a várost, néhol az üzemet is meg tudja tippelni.

Egyszerűen minden lehetőség adott volt, hogy valami különlegeset tegyen ezzel a tudással. Ám ez nem következett be. 

Kicsit értetlen voltam, amikor befejeztem és elérkeztem oda, hogy végleg becsukjam a könyvet. Ne értsetek félre! Szerintem tökéletesen sikerült! Imádtam amikor kiderült, hogy nem csak Rosenak van különleges képessége, hanem másnak is. Egy kicsit meg is könnyeztem. Ennek fényében azonban nem értettem a könyv lényegét. Annyi mindent lehetett volna kezdeni ezzel a regénnyel! Jól indult és jó befejezést is kapott, de a közepe botrányos lett. 

Mindenképpen újra fogom olvasni. Nem most rögtön és nem is a közeljövőben, de öt-hat év múlva mindenképpen. Mert ez a történet megérdemli, hogy újra elővegyem és értelmezzem. 

Értékelés: