Anne Frank naplója - rendhagyó ajánló

Figyelem! A következő értékelés/ajánló/kritika nélkülöz mindenféle logikát. Megértéseteket előre is köszönöm! 

Anne Frank-furt am Mainban született, de a fasizmus uralomra jutása után, 1933-ban szüleivel Amszterdamba emigrált. A náci zsidóüldözés miatt két évig 1942–1944-ben nyolcadmagával egy amszterdami ház rejtekében bujkált. Egész idő alatt naplót vezetett, mindaddig, míg fel nem jelentették és el nem hurcolták őket.

Anne Frank egy lány volt. Egy lány, aki Hollandiában élt a családjával. Nem kapott meg mindent, amire vágyott, de boldog élete volt. Voltak udvarlói, barátnői és egy szerető családja. Anne Frank zsidó volt. Ezért kellett meghalnia.

Miközben ezeket a sorokat írom, annyira potyognak a könnyeim, hogy egyáltalán nem látok semmit. Még a billentyűzetet sem. Bocsánat. 

Erről a naplóról sokkal könnyebb csak tényeket közölni. Mert, ha jobban belegondolunk abba, hogy szegény Annenak és a hátsótraktusnak mit kellett megélnie, akkor elfogja szívünket a rettegés és a szomorúság. 

Nagyon sokáig nem akartam elolvasni ezt a könyvet. Rengeteget tanultam a holokausztról és a zsidóüldözésről mind általánosban, mind gimnáziumban. Utólag azt mondom, hogy mindez nem tudott annyira mélyen hatni rám, mint Anne története. Ez a kislány magának írta a történeteket, de rendkívül vágyott arra, hogy más is olvassa. Legnagyobb bánatára senki olyat nem talált a környezetébe, akivel megoszthatta volna legféltettebb titkait. 

Szinte hihetetlen, hogy ezeket a sorokat egy 13-14 éves lány vetette papírra. Olyan szépen írt! Minden ilyen sor egy aprócska kis ajándék. Egy szelet, ami megmaradt belőle. 

Egy tipikus tinédzser volt, aki haragszik a világra, a szüleire, a testvérére és mindenkire. Úgy érezte, hogy senki sem érti meg. A raktárhelyiségben töltött idő megkeményítette kívülről, de belül mindig ugyanaz a lány maradt.

Már az olvasás előtt, tudtam, hogy Anne nem élte túl. Mégis végig reménykedtem abban, hogy nem 1944 augusztus 1-je lesz az utolsó dátum a naplójában.