Charlotte Brontë: Shirley

Könyvadatok:

Kiadó: Lazi

Oldalszám: 572 oldal

Téma: klasszikus, romantikus

Sorozat: -

Kiadás éve: 2011

Fülszöveg:
Első ​​regénye, a Jane Eyre káprázatos sikere után otthona, Yorkshire jól ismert lápos, dombos, völgyes tájain, vadvirágos, hangás rétjein vonultatja fel újabb művének alakjait a szerző. Ott szövi-fonja, bonyolítja két párhuzamosan futó romantikus szerelem szálait.

Mint életrajza írójának vallotta, a hősnő alakjában testvérhúgát, a sasmadarat, a csapongó, éles eszű, szertelen Emilyt, az Üvöltő szelek szerzőjét személyesítette meg, illetve azt a nőt, akivé válhatott volna, ha olyan szép és gazdag, mint Shirley. Merész lépés volt. Az angol irodalomban először alkotott a regényekből ismert bájos, szende, nőies női figura helyett bátor, eszes, határozott nőt, olyat, aki egyenrangú társa a férfinak, harcainak osztályosa.
A másik leány, Caroline, nagyrészt önéletrajzi elemekből kel életre, boldogtalan szerelmében a maga gyötrelmeit, a brüsszeli lánynevelő intézetben átélt lelki kínjait vetíti elénk. Itt azonban minden jóra fordul, és a sok küszködés, bonyodalom után kedvelt hősei elnyerik szívük választottját.
A regény 1849-ben jelent meg először.

Miért pont ez?:

Charlotte Brontë Jane Eyre című regénye régóta a kedvenceim közé tartozik. Pár hete elhatároztam, hogy megpróbálkozok a második könyvével is. Külön öröm, hogy a TVK 2016/2017-es kihívására is ezt a könyvet kaptam júliusra. 

Véleményem:

A regény az 1811-12-es években játszódik, az angliai Yorkshireben. Ebben az időben Angliában az I. ipari forradalom hatására megjelentek az ipari gépek. Ezzel együtt pedig a gépromboló mozgalmak is egyre elterjedtebbek lettek. Egyik főhősünk, Robert Moore, egy textilgyár tulajdonosa, aki nem áll az újítások útjába, ezzel pedig kivívja a falu lakosainak ellenszenvét. 

A bájos városkában ezenkívül sok mások is élnek. Charlotte minden apró dologról beszámol nekünk. A segédlelkészek és a papok után szinte mindenkivel közelebbről megismerkedhetünk.
Őszintén bevallom: az eleje nagyon unalmasnak mondható. Hosszú leírások és kicsapongások vannak. Látszik rajta, hogy az író jól kigondolt minden aprócska kis részletet, sznte semmit sem bíz az olvasó fantáziájára.

Robert unokahúgát, Caroline-t sokára sikerült csak megkedvelnem. Az sem segített túlzottan a helyzeten, hogy a főhősnő majdnem belebetegedett a reménytelen szerelembe. Számomra hatalmas nagy fordulópontot jelentett, amikor megjelenik a nevelőnője. Attól a ponttól kezdve került egyre közelebb hozzám a lány és vele együtt az asszony is. 

A könyv címét adó Shirley csak a történet felénél jelenik meg. Ami szerintem egy kicsit túlzás. Sokáig vártam, hogy mikor fog előbukkanni az ő neve is. Rég lemondtam róla, hogy megtudom ki vagy mi az, ami az írónőre ekkora hatást tett. Az új lány a 200 oldal környékén csak úgy berobbant a csöndes, nyugodt kis faluba. Ebből egyből rájöttem: miért éppen ő lett a névadó. Igazi vérfrissítő volt, miután oldalakon keresztül a lakók fanyar életéről kellett olvasnom.

Találónak tartom, hogy az elbeszélés nem egyes szám első személyben történik. Az eseményeket egy külső narrátor meséli el, aki olykor-olykor kiszól az olvasónak. Ezzel még jobban azt érezzük, hogy mi magunk is benne vagyunk a történetbe, átéljük azt, amit a szereplők is. Ennek köszönhetően sikerül egy kis csípős humort is belecsempészni a regénybe. 

Még mindig úgy érzem, hogy bő lére lett eresztve az egész. Ha nem lett volna az a pár oldalas utószó, akkor minden bizonnyal rossz szájízzel csukom be. Ugyanis addig semmi sem volt lezárva. Nem tudtuk mi fog történni a két szerelmes párral, a falu lakóival és a többi szereplővel. Mégsem tartom összecsapottnak a végét. Az írónőnek valahogy sikerült úgy megoldania ezt a kurta kis lezárást, hogy teljesnek érezzem a történetet. 

Értékelés: