Dallos Sándor: A nap szerelmese *Mini-könyvklub 8*

Fülszöveg:

Munkácsy Mihály, a legnagyobb magyar festő regényes életrajzának első része ez a könyv. Nehéz fiatalsága, pályakezdő éveinek viszontagságai összegződnek e kötetben, bemutatva a századvégi magyar Alföld világát, a polgárosodó főváros forgatagát, a bécsi festőiskolát. Szinte népmesehősként indul el életútján a kis asztalosinas. Pályája töretlenül ível felfelé, mégis már ebben a kötetben felsejlenek a tragédiák, amelyek egész életútján ott sötétednek. Hite, energiája, a szépség utáni vágya, tehetsége azonban elpusztíthatatlan, a tragédiák is művészete kiteljesedésének eszközei.

Könyvadatok:

Téma: életrajz
Kiadó: Könyvmolyképző
Eredeti kiadás éve: 1957
Oldalszám: 506 oldal
Megrendelhető: KMK (a két könyv egyben van, én csak az elsőt olvastam)

Miért pont ez?:

Elfogulatlan vagyok Munkácsy Mihály festményei iránt, viszont a művészről eddig keveset tudtam. Ezért esett erre a könyvre a választásom a Mini-könyvklub 8. fordulójának utolsó hónapjában. Én ezzel a könyvvel és ezzel az értékeléssel búcsúzok a könyvklubtól. Több mint 2 évig voltam a tagja, és minden pillanatát élveztem. Mostanában nagyon nem akartak összejönni az olvasások és az értékelések, ezért döntöttem úgy, hogy egyenlőre a 9. fordulót kihagyom. 

Véleményem:

Dallos Sándornak a könyvében sikerült igazán objektív hangot megütnie. Egy külső szemlélő, egy narrátor meséli el nekünk a fiatal Munkácsy életét. Aki egészen profin írja le a személyek belső világát, a környezetet és a párbeszédeket. tő 

A nap szerelmese 8 éves korától egészen 26 éves koráig meséli el Munkácsy életét. A festő kiskorában mind két szülőjét elvesztette, ezért az eredeti nevét sem igazán használta. Munkácson született., ezért később ezt a nevet vette fel. Nagybátyja, Reök István asztalosnak adta a 11 éves gyermeket, aki szívből gyűlölte ezt a szakmát. Már akkor festegetett és komponált, amiért a mesterektől szidás és verés járt. Később, mikor már az asztalos mesterséggel felhagyott, pártfogót és tanárt talál Szamossy Elek személyében. 1863-ban Pestre költözött, ahol két jó barátot és festőtársat talál magának.Tanult Bécsben is a Képzőművészeti Akadémián Rahl mestertől. Ezt az időszakot egy bárónő társasága is boldoggá tette. És nagyjából a fél könyv ennek az egy évnek a leírásával foglalkozik. A festő élete során nagyon sokat betegeskedett, kezdve a vérbajtól a részleges szemvakságig.  

A könyvben engem leginkább a női alakok fogtak meg. Mindegyik más-más jelenés. Van közöttük parasztlány, öreg banya, fogadott lánytestvér, érzéki szerető. Mindegyik más érzelmeket vált ki a fiatal férfiból. Munkácsy életére nagy hatással voltak a nők. Nekem kicsit úgy tűnt, hogy mindegyik nőben az anyát kereste. Bálványozta őket, múzsaként tekintett rájuk. A teljes feltétel nélküli szeretetet és elfogadást kívánta meg tőlük. 

Úgy érzem, hogy sok újat megtudtam magáról a festőről és a festményeiről is. Sajnos  az utóbbit majdnem sikerült megutálnom. Nem tetszett a gőgje, az, hogy állandóan mások fölé akart kerekedni. A többi festő és a tanítói bálványozták, de ő mégis abba akarta hagyni a festészetet. Egyszóval nagyon indulatos és szélsőséges volt az alakja.

A vége kicsit összeszedetlen és elnagyolt volt. Addig mindent nagy részletességgel mesélt el az író, és a végét csak úgy összecsapta. De lehet csak azért volt ez az érzésem, mert Munkácsynak több képe került előtérben az utolsó fejezetben, mint az egész könyvben.

Összességében teljesen másra számítottam. Az író személye és elbeszélés módja kellemesen hatott, a festőé már kevésbé. 

Összegzés:

Plusz1:

Pár képpel készültem nektek, amik a könyvben szerepelnek és történetüket is megismerhetjük. 

Siralomház:

Munkácsy ezt a képet összesen ötször vázolta fel és kaparta le, mire sikerült olyan vázlatot (!) készíteni, ami megfelelő volt. A vázlatot a kiszínezése előtt egy amerikai kereskedőnek adta el, és addigi képei több mint háromszorosát kereste meg vele. Évekkel később újra megfestette a kompozíciót. A képet egy gyermekkori emlékére alapozva készítette. Amikor a szabadságharc után a betyárokat elfogták, és elítélik. A kivégzés előtti nap látható, ahol a betyártól végső búcsút vesznek az emberek és az ő személyükben az egész magyarság is. 

Vihar a pusztán:

Erről a képről annyit tudunk meg, hogy külföldi tanulmányai során festette. Általában a képeit hazaküldte, hogy itteni pártfogójával eladassa vagy kiállíttassa. A Vihar a pusztán nagyjából egy időpontban keletkezett a Dűlő szénásszekér című alkotásával

A regélő honvéd:

Ez a kép sajnos elveszett az idők során, az itt látható is csak egy vázlat. Munkácsynak ez volt az első képe, amit Budapestre érkezve festett. Egy éjszakát örökít meg, amelyen egy volt honvéd katona meséli el a 48-49-es szabadságharcokat. Munkácsy azt a drámai pillanatot próbálta megörökíteni, amikor a beszélő oda ért, hogy: "Ezerkétszáz honvéd halt meg akkor, ha jól számba veszem, legalább nyolc falu színe-java legénysége két nap alatt". Valójában a szobában csak négyen tartózkodtak, a többi alakot maga a festő képzelte oda. Az egyik festőtársa (Than Mór) kicsit át is festette a képet. Végül Harsányi vette meg tőle 30 Ft-ért, és a Társulata kiállításán kisorsolták.

Húsvéti locsolkodás:

A sok közül ez az egyik kedvencem. Ezt a képet már a regény vége felé festi és szinte csak említés szintjén szerepel a címe. Látszik benne a népies és hagyományos vonal, amit képviselt. 

Petőfi búcsúja a szülői háztól:

Petőfi költészete nagyban hatott a fiatal Munkácsyra. Szinte istenként tisztelte, aki a hazáért mindent feláldozott. A könyvben többször is megjelenik a költő alakja, akit végül Munkácsy meg is festett. Igaz erre már csak akkor került sor, amikor visszatért Budapestre, mert kizárták a bécsi akadémiáról.


Plusz2:
Hoztam egy kis beleolvasót a történetbe, hátha felkeltettem az érdeklődéseteket. :)

Read More

Kosztolányi Dezső: Édes ​Anna

Könyvadatok:

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 224 oldal

Téma: klasszikus

Sorozat: -

Eredeti megjelenés éve: 1926

Megrendelhető: Molybolt

Fülszöveg:

A tökéletes cselédlány története, aki brutális kegyetlenséggel megöli gazdáit, Kosztolányi utolsó s egyben legnagyobb visszhangot kiváltó regénye. A cselekmény 1919-ben, zűrzavaros korszakban indul, amikor Édes Anna a becsületes, tiszta, dolgos cselédlány Vizy Kornél miniszteri tanácsos házához kerül, s kezdetét veszi kálváriája. Asszonya tisztában van Anna tökéletességével, mégis folyamatosan zaklatja; a fiatal rokon, Patikárius Jancsi elcsábítja, teherbe ejti, majd elhagyja; a környezetében felbukkanó valamennyi ember – az öreg Moviszter doktor kivételével – érzéketlen, rideg, sőt rosszindulatú vele, mintha nem is élő, érző lény volna. 

Véleményem:

Kosztolányi Édes Annájával először nem a tizenkettediket kötelezők listáján találkoztam. Anyukám nagyon szereti a történetet, így a lényeget és az események kimenetelét már kisgyerekkorom óta ismerem. Ez főleg azért volt jó, mert így az Édes Anna első olvasása közben is oda tudtam figyelni az apró részletekre, más szemszögből tudtam vizsgálni a tényeket, amik a tragédia felé vezettek. 

Ennek ellenére úgy vélem, hogy Kosztolányi regényét mindenképpen el kell többször is olvasni, hogy az ember a legapróbb részleteket is tudja értelmezni. Nem árt hozzá azt is tudni, hogy az írót a saját korában sok támadás érte, mivel politikailag igencsak megosztott volt. A történetben pedig magát akarja tisztára mosni. Hol a jobb, hol a bal oldallal szimpatizáló embereknek van igaza, a szerző maga nem foglal állást. 

Főszereplőnk, Anna A Vizy család cselédjeként szolgál. A legnagyobb hibája az, hogy megragadt az ösztönök szintjén. Mindentől undorodik, visszahúzódó, érzelmeit még szavakba se tudja önteni. A háziak úgy tekintenek rá mint egy robotra.
Vizy Kornél miniszteri tanácsos, mintahivatalnok, de közönyös mindenkivel szemben.
Vizyné Angéla is egy érdekes teremtés. Férjével 20 éve házasok, de ő csak a cselédekre és a halott lányára tud visszaemlékezni e 20 évből. 
Annát Patikárius János csábítja el, ám miután a lány megesik, a fiú elhagyja. Így egyetlen lehetősége maradt a kitörésre: egy kéményseprő megkéri a kezét. Azonban Vizyné nem hagyja, hogy összeházasodjanak. 
Ezek után a történet tetőpontja a 10. fejezetben következik be, amiről nem sokat beszélnék most. Legyen meglepetés mindazoknak, akik a jövőben fogják olvasni. ;) 

Maga a történet arról szól, hogy a teljes kiszolgáltatottság hogyan taszítja katasztrófába az embert. Az elején és a végén kapunk egy nagy adag történelmet is, amihez kelhet a háttértudás. 
Összességében én nagyon élveztem. Jó, hogy vártam ezzel a történettel és nem 9 évesen vettem a kezembe, amikor először szembejött velem. 

Értékelés:

Read More

Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány

Fülszöveg:
„Az elveszett cirkáló” közmegbecsülést kiérdemelt kapitánya, Piszkos Fred ebben a kötetben új oldaláról mutatkozik be: érző szívű atyaként, aki a maga módján mindent elkövet, hogy isten kegyelméből trónörökössé lett fiát az uralkodói székbe segítse. Közben megismerjük Fülig Jimmyt is, aki bár Piszkos Frednek régi ellenlábasa, ez alkalommal úgy is mint szépíró, úgy is mint „beugró” trónörökös-herceg, Fred kapitány malmára hajtja a vizet, pedig szíve szerint csak kedves csontnyelű kését keresi, amit véletlenül mindig valaki hátában felejt.

Bevezetés:

- Uram! A késemért jöttem!
- Hol hagyta?
- Valami matrózban.
- Milyen kés volt? 
- Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta?
- Várjunk... Csak lassan, kérem... Milyen volt a nyele? 
- Kagyló.
- Hány részből?
- Egy darabból készült.
- Akkor nincs baj. Megvan a kés!
- Hol?
- A hátamban.

Miért pont ez?:

Itthon van két hatalmas nagy kötet Rejtő Jenő írásaival. Gondoltam ideje lenne belekezdeni. Ráadásul ennek a könyvnek az elejét szinte kívülről fújtam egy nyelvtan példa miatt, amit órán rengeteg szituációban felolvastunk. 

Véleményem:

Nagyon sokáig nem értettem, hogy miért pont Piszkos Fred szerepel a címben, hiszen a regény feléig kevés szó esik róla. Aztán a vége felé kezdtem megvilágosodni, de még mindig úgy vélem, hogy ez ugyanannyira Fülig Jimmy regénye is.

Az izgalmas történetet nehéz letenni. Már maga az alap szituáció beleránt minket ebbe a különös világba és nem is nagyon akar elereszteni minket. A hajón töltött idő volt a kedvenc részem. Az író könnyedén én humoroson mesél.

Szórakoztató volt, amit el is lehet várni egy Rejtő Jenő könyvtől. Nekem nagyon tetszettek azok a részek is, amiket a többiek nem igazán pozitívan értékeltek. Jimmy naplóján rengeteget kacagtam, nem nagyon törődtem vele, hogy odavaló vagy sem. 


Egyedüli negatívumként talán azt tudnám megemlíteni, hogy a rendkívül jó kezdés után, mintha a közepe megfeneklett volna. Amikor pedig már elhittem, hogy végig így is marad, akkor persze jött Piszkos Fred és megváltoztatta ezt az ítéletet. 

Még mindig azt mondom, hogy A tizennégy karátos autó sokkal jobban tetszett. Viszont annyit hallottam erről a könyvről, hogy muszáj volt elolvasnom és tudjátok mit? Nem bántam meg. 

Értékelés:

Read More