Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek

Könyvadatok:

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 326 oldal

Téma: kortárs

Sorozat: -

Kiadás éve: 2012

Megrendelhető: Könyvmolyképző

Fülszöveg:

A háromgyerekes, boldog házasságban élő harvardi professzorasszony, Alice a karrierje csúcsán van, amikor azt veszi észre, hogy egyre feledékenyebb. Az idő haladtával gondolatai is összekuszálódnak, memóriája egyre gyakrabban hagyja cserben. A diagnózis: Alzheimer-kór, korai stádiumban. A függetlenségére mindig büszke Alice összeszorított foggal igyekszik ugyanúgy élni az életét, mint korábban, és csak a jelennel foglalkozni, de a betegség lassan úrrá lesz rajta. Helyenként szívszorító, néhol felemelő, ugyanakkor ijesztő történet arról, milyen az, amikor valaki szó szerint elveszíti az eszét.


Miért pont ez?:
A korai Alzheimer-kórral rengetegszer találkoztam már. Biológián kellett előadást tartanom belőle, ráadásul az ismerőseim közül is van olyan, aki ebben a betegségben szenved. Gondoltam akkor miért ne olvasnék el egy könyvet, ami pont erről szól? Ráadásul a Megmaradt Alice-nekben nem csak a rideg tényekről van szó, hanem egy 50 éves nőről és a családjáról. 

Véleményem:

Ha nagyon le akarnám csupaszítani ezt a könyvet, akkor azt mondanám, hogy egy demenciában szenvedő fiatal hölgy története. Azonban ennél sokkal többről van szó.

Alice, egyetemi professzor, a nyelvészet a szakterülete. A Harvard egyetemen tanít. Alig múlt 50 éves, amikor rájön, hogy valami nincs rendben vele. Elfelejti, hogy hova tette a dolgait, eltéved azon a helyen, ahol leélte az életét és végül tanítani sem lesz képes. Ezért felkeres egy neurológust, aki megállapítja, hogy korai Alzheimerben szenved. 

Nem csak a mindennapokkal, de azzal a tudattal is meg kell küzdenie, hogy 3 gyermeke közül az egyik lánya is erre ugyanarra a sorsra fog jutni mint ő maga. Ugyanis a betegség eme típusa örökletes. 

Eleinte Alice-t a családja mindenben támogatja, azonban a nő napról napra, hónapról hónapra rosszabbul lesz. A gyógyszerek nem hatnak, a betegség egyre csak tör előre. Mindenkinek egyre több toleranciára van szüksége, hogy elviselje azt a személyt, akivé Ali szépen, lassan visszafejlődik. 

A karakterek jól kidolgozottak és felépítettek. Mindegyiknek vannak céljaik és vágyaik, de a főszálat maga Alice története viszi. Van olyan mellékszereplő, akiből többet kapunk, van olyan aki nem sokat számít. Meglepő módon az utóbbi kategóriába eső személyeken is nagyon valósághűen vannak ábrázolva. 

Szívfacsaró, amikor azt kell látnunk, hogy Ali nem ismeri fel a gyerekeit. Csak maga az információ van meg a fejében. Tudja, hogy a mellette ülő személy a lánya, de ezt is csak azért, mert előtte tényszerűen közölték vele. Ennek ellenére találékony. Ha valamire nem emlékszik, akkor a körülötte lévő emberek reakciójából következtet a dolgokra, és igen ügyesen csinálja. Csodáltam a megfigyelőképességét. 

A legjobban az tetszett, hogy a könyv nem csak egy súlyos betegséget ír le, nem csak tudományos szöveg. Igaz; körüljárja a módszereket, a gyógyszereket és végül a tünetek lépcsőfokát is; de nem ez a lényeg. Sokkal fontosabb szerepet kap maga a személyes sors és a tolerancia. 

Tetszett, hogy rengeteg elrejtett jelkép és utalás van benne. Ott van például a borító és a tény, hogy Alice nyaklánca (a pillangó), az újjászületést szimbolizálja. 

A filmről:

Mindenkinek azt tanácsolom, hogy nézze meg az adaptációt is. Valahol még jobb is mint a könyv. Julianne Moore, aki a főszereplőt alakítja, pedig nem hiába kapott érte Oscart. 

Személy szerint nekem sokkal jobban átjött Alice szenvedése és maga a betegség tünetei. A könyvhöz képest az érzelmek fel vannak fokozva, de magán az történeten nem sokat változtattak.

A vége pedig megdöbbentően jól sikerült. 

Értékelés:

Mindenkinek ajánlom, aki úgy érzi készen áll egy felkavaró, de jól megírt és magával ragadó történetre.