Ecce homo, ilyenek vagyunk mi emberek | Halász Rita: Mély levegő

Fülszöveg:
Vannak mondatok, amelyeknek soha nem volna szabad elhangzaniuk. Vannak dolgok, amelyeknek soha nem volna szabad megtörténniük. Vera fuldokol a házasságában, és egy durva veszekedés után elköltözik a férjétől két kisgyerekével. Döntenie kell: megpróbálja rendbe hozni a házasságát, vagy újrakezdi az életét, és megtanul ismét szabadon lélegezni.
Halász Rita kíméletlen pontossággal tárja fel egy harmincas pár kapcsolatának alakulását és válságát, majd a súlyos szembesülésekkel terhes kivezető út állomásait. Nem kendőz el semmit, és nem szolgáltat igazságot senkinek. Az első személyű elbeszélés mondatai feszesek, felkavaróan őszinték és élesen ironikusak. A traumatikus élményeket mesékkel, a valóságost irreálissal, álomszerűvel, súlyos témáit humorral, a feketét fehérrel keveri.
Vegyünk egy Mély levegőt, felszabadít.

Könyvadatok:
Téma: válás

Kiadó: Jelenkor
Kiadás éve: 2020
Oldalszám: 200 oldal
Megrendelhető: MOLYBOLT

Miért pont ez?: 

Mostanában elég sok podcastet hallgatok főzés közben. Így találtam rá a Vénusz Projekt egyik epizódjára (ha ide kattintasz, akkor te is meghallgathatod; és az értékelés végén is megtalálod), amiben a lányok Ritával készítettek egy interjút, amiben az írónő első könyvéről beszélgetnek. Ez az epizód indított arra, hogy megvegyem és elolvassam a Mély levegőt.

Véleményem: 

A legelső, ami szemet szúrt olvasás közben az a nagyon leegyszerűsített és tisztázott szövegszerkesztés. A tömör mondatok első olvasásra egyfajta ridegséget sugározhatnak, miközben számomra inkább egy versre hasonlított emiatt a szöveg. Egy olyan versre, amiben pattanásig feszülnek az idegek. Olyan fajta feszültség ez, amit akkor érzünk, ha olyan súlyos (és néha tabu) témákról van szó, mint: a válás, a családon belüli erőszak, a szerhasználat és a vallás. 

Halász Rita könyve arra keresi a választ, hogy mi történik, ha végre megszabadulunk a fojtogató házasságból? Mi lesz azután, hogy kellő bátorságot merítettünk ahhoz, hogy kidobjuk az addigi életünket, beszálljunk egy autóba a gyerekekkel, és tovább lépjünk?
A válasz egyszerűen és tömören: ezután jön a neheze. Takarítás, munkahely keresés, válás, egyedülállóként gyermeknevelés, pártalálás és a pokol. Ezt a poklot járjuk végig Verával, a főszereplővel. 

Vera egy olyan családanya, aki egy elég kemény veszekedés után úgy dönt, hogy elválik férjétől, és újra gondolja az életét. A következő 1,5 éve pedig arról szól, hogy próbálja megtalálni a helyét művészként, anyaként és nőként. Miközben nyomon követjük a küzdelmét, a történetben előrehaladva egyre több dolgot tudunk meg a múltjáról. Ezek a visszaemlékezések egyedi módon vannak beszúrva a könyvbe, de a szokatlanságuk ellenére kifejezetten jól működnek. Bár a történet nem csak az anyaságról szól, de szerintem rendkívül érdekes végig követni azt, ahogyan Vera próbálja nevelni a gyerekeit, miközben ő is gyerek szerepbe kényszerül az apja házában. Vera ebben az élethelyzetben megtapasztalja azt, hogy az életben nem csak előre haladunk, hanem többször alá kell merülnünk az óceán fenekére is, és sokszor a keserves küzdelmünk ellenére sem tudunk mindig a felszínen maradni. 

Vera mellett sorra jelennek meg olyan férfi karakterek, akik erőszakosak, manipulatívak vagy nárcisztikusak. A férje nem csak fizikailag bántalmazza Verát, de verbálisan is. Ráadásul olyan módszerekhez folyamodik a válás elódázása érdekében, ami cseppet sem tisztességes. A helyzetet súlyosbítja, hogy Vera sem éppen ma született bárány. Egyet azonban tisztáznunk kell: a párkapcsolaton belüli erőszak semmilyen formája SEM ELFOGADOTT! 

Magyarországon több mint 200.000 nő él bántalmazó kapcsolatban, ami ha jobban belegondolunk elképesztően mellbe vágó (férfiak és gyerekek is áldozatai a bántalmazásnak, de 98%-ban nők. Hetente átlagosan 1 nő, havonta 1 gyerek hal meg családon belüli erőszakban). Ez azt jelenti, hogy a szomszédod, a boltban melletted álló, a munkatársad is ilyen párkapcsolatban él. Rendkívül fontos, hogy felhívjuk erre a figyelmet, és akit ez közelebbről érint az a NANE oldalán tud tájékozódni bővebben. Vera harca sem ér véget azzal, hogy elmenekül, igazából azzal kezdődik minden.  

Visszatérve a könyvhöz: Van arra példa az irodalomban hogyan kell rosszul idézeteket és metaforákat használni (jelenleg szerintem több ilyen van a piacon), azonban Halász Rita könyve példaértékű ha valaki kíváncsi arra, hogyan kell zseniálisan használni ezeket. Egyik ilyen példa A kis hableány meséje, amely tökéletesen rezonál Vera életével. Kitűnő metafora arra, hogyan veszíti el egy nő a saját hangját egy rosszul működő házasságban. Ráadásul összecseng a borítóképpel is. 

Ezek mellett a víz szimbolikája végig kíséri az egész történetet. Minden kicsi részlete erre utal, még Vera szerhasználata is. Nekem végig Théodore Géricault festménye járt az eszembe miközben olvastam.

Nem csak Vera rossz kapcsolatai és az írónő stílusa miatt éreztem gyomorgörcsöt az olvasás során. Az is közrejátszott ebben, hogy végig ott motoszkált a fejemben, hogy ez bárkivel megtörténhet. Mindennap tapasztaljuk azt, hogy mennyire is gyarlók vagyunk mi, emberek. A főszereplőnk sem tökéletes, ahogyan mi sem vagyunk azok. Túlságosan életszerű és mellbevágó egyszerre olvasni mind azt a 200 oldalt, amiből a könyv áll. A vége felé nekem az volt az érzésem, mintha nem csak én őrülnék meg, hanem Vera is egy teljesen más idősíkon mozogna. Ezt pedig tetőzi azt, hogy mint az életben, ennek a történetnek sincs teljes feloldása. Nem jön el a tökéletes feloldozás vagy a happy end. 

 

Összegzés:

Ha kíváncsiak vagytok a regény születésének hátterére és arra, hogy Rita hogyan élte meg az első szerzőséget a karantén ideje alatt, akkor érdemes belehallgatni a Vénusz Projekt epizódjába is: 

Read More

Beszélnünk kell a kultúrális különbségekről és a börtönmunkáról | Jesmyn Ward: Hallgasd a holtak énekét!

Fülszöveg:

A Hallgasd a holtak énekét! nagyszabású családtörténet, az amerikai útiregény archetipikus hagyományainak, a kísértethistóriáknak és a katasztrófaregényeknek lenyűgöző, zavarbaejtő és sehová sem besorolható elegye, egy modern remekmű.
A tizenhárom éves Jojo igyekszik megérteni, mit jelent férfivá válni. A családjában van kitől és van miből tanulnia: ott van feketebőrű nagyapja, Pop, vagy fehérbőrű nagyapja, aki viszont egyáltalán nem fogadja el a fiút. És az apja, aki mostanában szabadul a börtönből… Amikor kiengedik, Jojo kábítószerfüggő anyjával odautazik. Találkozik egy másik tizenhárom éves kissráccal, egy halott fegyenc szellemével, aki magában hordozza az amerikai dél történelmének örökségét. Fontos dolgokat tanít meg Jojónak apákról és fiaikról, az erőszakról és a szeretetről.

Könyvadatok:
Téma: családregény

Kiadó: XXI. Század
Kiadás éve: 2018 
Oldalszám: 320 oldal

Megrendelhető: XXI.Század

Miért pont ez?:

A kiadó honlapján nagyon kedvező akciók szoktak lenni bizonyos időközönként, és szinte potom árért vásároltam meg ezt a könyvet, amiről csak annyit tudtam, hogy az egyik általam nézett Youtuber is olvasta. Akkor nem kerítettem sort rögtön az olvasására, és utólag vissza nézve nem is bánom, hogy év végére maradt. A Mini-könyvklub 17. fordulójának utolsójaként ugyanis ez lett a választott könyvem. 

A többiek értékelését ide kattintva érhetitek el. 

Véleményem: 

Teljesen ledöbbentett a fülszöveg és az, amit a könyvről előzetesen olvastam. Ha elolvastátok akkor láthatjátok, hogy nem túl sok jóval kecsegtet minket. Ez nem egy boldogan éltek míg meg nem haltak történet. Tele van vérrel, verítékkel és erőszakkal. Ráadásul a misztikum is elég erősen jelen van a könyvben, így azoknak nem ajánlanám, akik teljes mértékben elzárkóznak az ilyesfajta könyvektől. Azoknak viszont igen, akik nyitottnak érzik magukat arra, hogy más kultúrákat is megismerjenek. Azonban most szólok előre: ez az út nem lesz könnyű. 

A regény elején rögtön megismerünk egy szedett-vedett családot. Először Jojo szemszögéből kapunk rálátást a pereputtyra. Ami áll két afroamerikai nagyszülőből, akik közül az egyik rákbetegségben szenved, a másikat pedig egy életre megviselte a börtön. A család tagja még Jojo anyukája, Leonie és egy kisgyerek, Kajla. 

Jojo életét azzal tölti, hogy segít nagyapjának a háztáji állatokat gondozni; és neveli testvérét. A fiú világéletében úgy érezte, hogy a társadalom peremére szorult származása miatt. Ezen az iskola sem segít, ami tele van tizenéves drogosokkal és bántalmazó tanárokkal. Emellett Jojo apukája börtönben van, az anyja pedig masszív drog használó. 
Hogy Leonie miért vált olyan anyává, akit nem érdekelnek a gyerekei, és aki nem tud felelősséget vállalni, azt saját magától tudjuk meg, miközben eksztatikus mámorban próbálja kihozni a börtönből a gyerekei apját.  

A harmadik elbeszélő egy szellem, aki a börtönben Jojo-hoz kötődik. Azt csak a regény végéből tudhatjuk meg, hogy miért ragadt a két világ között. 

Amikor először olvastam, hogy létezik egy misztikus szál is a történetben, akkor kicsit megrémültem. Egy rossz szellemidézgetős ponyva jutott a szóról eszembe. Pont ennek a szónak a negatív jelentése miatt hagytam az utolsó pillanatra az olvasást. Utólag rájöttem, hogy nem kellett volna megijednem tőle. Úgy érzem ez által sokkal többet tudtam meg a fekete kultúráról és kicsit közelebb kerültem ahhoz, hogy megértsem annak a kevert kultúrának a hátterét, amelyet magukkal hordoznak. 

Jojo családja a társadalmi ranglétra legalacsonyabb pontját képezik. A nagyapja idejében a vele egy korú gyerekekkel rosszabbul bántak, mint az állatokkal. Ennek elszenvedői pedig nem csak a börtönviselt afroamerikai fiúk és férfiak voltak. Hanem a családjaik, az asszonyaik, a lányaik, a testvéreik, a fehér börtönrabok, és a gyerekeik, az unokáik és mai napig az egész afroamerikai közösség. A könyv annyira mélyen dagonyázik az emberi kegyetlenség mocsarába, hogy az olvasó néha akaratlanul is elsüllyed. Én úgy éreztem, hogy szinte megfolyt a regény. Összeszorult a gyomrom, amikor azt olvastam, hogy a rabokat hogyan dolgoztatják a földeken, vagy azt, hogy a szökött rabokat hogyan kínozzák meg és akasztják fel. 

Akkor sem engedett fel a gyomorgörcs, amikor azt láttam, hogy a szenvedés tovább öröklődik, és anyáról lányra, apáról fiúra szál. Amikor azt láttam, hogy az apa veri a gyerekét, mert az ő apja is verte őt. Amikor az anya nem adott enni a gyerekeinek, végül pedig elhagyta őket, mert vele sem törődtek.

Ugyanakkor ebbe a végtelenül bánatos és szomorú regényben pislákol valami, amit úgy hívunk: remény. A fénye pedig bevilágít a sötét zugokba is. Ez megnyilvánul Jojo és a nagyapja kapcsolatában, vagy Jojo mágikus képességében, abban, ahogyan Kajlához beszél. Emellett a nagymama szomorú sorsa is tele van melegséggel és szeretete.

Az elején úgy éreztem, hogy ez a probléma nagyon Amerika specifikus. Aztán eszembe jutott, hogy a rasszizmus nem csak nyugaton van jelen. Magyarországon is jelen van, csak más társadalmi és kulturális réteg felé irányul. Innentől kezdve pedig jobban figyeltem Ward szavaira.

A regény vége volt az ami pedig abszolút és végérvényesen megfeküdte a gyomromat.

Tartom magamat ahhoz, hogy ez a könyv nem nekem íródott. Azonban azt is vallom, hogy ez a könyv senkinek sem íródott. Hiszen ki lenne lépes elviselni azt a sok szenvedést, amelyet az író leír? Ki képes szenvedni azzal a tudattal, hogy a végén nem vár rá megnyugvás? Mégis úgy érzem pont ezért kellene sokaknak elolvasnia. Mert látnunk kell azt, hogy ilyen is létezik. A márkás öltönyünkben egy irodaház 10. emeletén ülve nem látjuk a porban szenvedő szegényeket. Mégis ott vannak. Éppen ezért fel kell nyitnunk a szemünket és meg kell nyitnunk az elménket. Hogy lássuk, halljuk őket, és tudjunk segíteni rajtuk. Általuk a saját helyzetünket is jobban meg tudjuk becsülni.

Összegzés:

Read More

A feltörhetetlen kézirat | Robin Sloan: Penumbra úr nonstop könyvesboltja

Fülszöveg: 
A ​Nagy Recesszió kiveti pályájáról Clay Jannont, a kezdő San Franciscó-i webdizájnert – hogy a véletlen szerencsének, a puszta kíváncsiságnak és a majmokéval vetekedő létramászási tehetségének köszönhetően Penumbra úr nonstop könyvesboltjának éjszakai műszakjában kapjon új állást.
De néhány nap múltán Clay gyanítani kezdi, hogy ez a bolt még annál is rejtélyesebb, mint amit az elnevezése sugall. Kevés vevő jön, de ők visszatérően, és ők sem vásárolnak semmit, hanem obskúrus köteteket „kölcsönöznek ki” az üzlet eldugott sarkaiból, valamilyen bonyolult, régóta fennálló rendszer szerint, amelyet a gnómszerű Penumbra úr irányít. Lehet, hogy a bolt csak fedőszerv?
Clay hamarosan belekezd a vásárlói szokások átfogó elemzésébe, és a barátait is bevonja a felderítő munkába. Ám amikor Penumbra úr elé tárják a felfedezéseiket, kiderül, hogy a titkok messze a könyvesbolt falain túlra vezetnek.
A Penumbra úr nonstop könyvesboltja pontosan azt adja, amit ígér: egy világot, amelybe be kell lépnünk és amelyet nem akarunk elhagyni, egy modernkori „csodák kamráját”, ahol a nap bármely órájában feltöltődhet a kíváncsi olvasó.

Könyvadatok:

Téma: kaland

Oldalszám: 360 oldal

Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2013

Megrendelhető: GABO

Miért pont ez?:

A Mini-könyvklub volt az első motivációm az oldal elindításában, és jelenleg is hatalmas motiváció erőként tud rám hatni az, hogy hónapról hónapra el kell olvasnom és értékelnem egy könyvet. A 17. forduló utolsó közös könyve már a megjelenésekor a látómezőmbe került, de szinte teljesen a perifériámra szorult 2013 után. Emlékszem anno a könyvtárban szúrtam ki, és máig tudom, hogy melyik sorban hányadik polcon található a szegedi Somogyiban. Azóta sajnos a könyvtárak újra bezártak, így kénytelen voltam más úton beszerezni a könyvet. Azt, hogy megbántam -e a választásomat, alább olvashatjátok. :) 

A többiek értékelését ide kattintva érhetitek el. 

Véleményem:

A borító és a fülszöveg alapján arra számítottam, hogy a könyv arról fog szólni, hogy pár kivénhedt tudós teát szürcsölgetve ellamentál az élet értelmén egy kávéházi szegleten. Vagy a fiatalokkal együtt könyvekkel körülvéve keresik az örök élet nyitját. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna.

Bár a koravén fiatalok és a szakállas úri emberek is jelentős részét képezik a történetnek, mégis egy kőkemény kalandregénybe csöppen az olvasó. Van itt minden, ami egy jó nyomozós történethez kell. Kezdjük mindjárt a sort az okfejtőnk, Clay személyével. Clay a gazdasági válság miatt elveszíti állását, így kényszerül rá, hogy bolti eladóként dolgozzon Penumbra úr nonstop könyvesboltjában. Ahol eleinte csak két dolog érthetetlen számára: 1) miért tart nyitva egy könyvesbolt 0-24 órában, ha egyetlen vevője sem akad, 2) hogyan tudja üzemeltetni magát a hely?. 

A könyvespolcokon kutakodva olyan könyvekre lel, melyek kivétel nélkül rejtjelezve vannak.  Innen egyenes út vezet ahhoz, hogy teljesen tudatlanul csöppenjen bele egy könyvmolyokból álló titkos szekta féltve őrzött titkába. Ami csak a kezdetek kezdete. A könyvesbolt csak a jéghegy csúcsa, és hamar kiderül, hogy egy nagyobb hálózat része. Innentől kezdve pedig nem lehet megállítani: ki akarja deríteni, hogy hol és mi az igazi rejtély, és azt: hogyan lehetne az élet nagy kérdését megoldani. Douglas Adams óta tudjuk, hogy a nagy kérdésre a válasz: 42. De vajon mi lehet a nagy kérdés? 

Claynek ellenségei és segítőtársai is bőven akadnak. A férfi ugyan nem szuperhős, de rendelkezik egy szuper hasznos tulajdonsággal: mindig tudja kihez kell fordulni, ha segítséget szeretne kérni, és mindenhol vannak kapcsolatai. Ráadásul a technika is segítségére van, ami elődjei kezéből hiányzott. Ugyanakkor megmosolyogtató, ahogyan a bolt tulajdonosa a digitális kütyüket mellőző vásárlókat jellemzi:

A rejtély minden kétséget kizárólag szépen ki van dolgozva, ám Clay segítőtársairól és a mellékszereplőkről ez már nem igazán mondható el. Kicsit a Sárga Babilonhoz tudnám hasonlítani ezt a regényt, ahol a szereplőknek szintén egy rejtélyt kell megoldaniuk, azzal a különbséggel, hogy Kim Fay könyvében tulajdonképpen a szereplők személyisége és lélektana dönti el, hogy siker koronázza -e a küldetésüket. A feszültséget Robin Sloan könyvében nem az érdekszférák és az ellentétes világnézetek ütközése jelenti. Itt a rejtély megfoghatatlansága és egy kód feltörhetetlensége miatt lesz érdekes a regény. Számomra így is elég izgalmat tartogatott ez a történet is. Főleg azért, mert az első fejezet kivételével egy szuszra olvastam el. Gondolkozni sem volt időm a hiányosságain. Nekem még a szerelmi szál egyszerűsége és életszerűsége is tetszett. 

A helyszínek pont annyira változatosak, mint ahány féle módon Clay megpróbálja megfejteni a rejtélyt. Járunk San Franciscoban, New Yorkban, Nevadában, a múltban, a jelenben és a jövőben is. Ugyanakkor kicsit olyan, mintha mindenhol ugyanazokat a köröket futná Clay: mindig kell keresni pár segítőt, pár besúgót, pár eszközt és minimum egy digitális kamerát. Összességében kellemes csalódásban volt részem. A könyv üzenetével is szimpatizálni tudok, bár a végét kissé elnagyoltnak éreztem itt-ott. Ha szívesen olvastok nyomozós történeteket, és nem bánjátok, hogy gyakran váltogatják egymást az izgalmas és lassabb részek, akkor szerintem ezt a történetet is élvezni fogjátok. ;) 

Összegzés: 

Read More

A szabadság és a gyermekvállalás ellentétéről | Sophie Mackintosh: Kék ​sorsjegy

Fülszöveg: 
Életed lottója: ha egyszer húztál, nincs visszaút 
Borzongató regény az anyaságról, az egyéniségről, a szabad akaratról, a sorsról, az emberi vágyakozásról és az állati ösztönről.
Calla tudja, hogy működik a sorslottó. Mindenki tudja. Amikor először megjön egy lány havivérzése, jelentkezik a lottózóban, hogy megtudja, miféle nő lesz belőle. A fehér sorsjegy gyermekekre jogosít. A kék sorsjegy szabadságra. 
Leveszik a válladról a döntés rettentő terhét. És ha egyszer húztál, nincs visszaút. 
De mi van, ha tévedés a neked jutott élet? 
A Kék sorsjegy felkavaróan beszél a szabad akaratról, az anyaság problémáiról, emberi mivoltunk és állatias ösztöneink széles határmezsgyéjéről.

Könyvadatok: 
Téma: disztópia
Kiadó: Athenaeum
Megjelenés: 2020
Oldalszám: 272 oldal
Megrendelhető: Új könyvek

Miért pont ez?:
Az instagram oldalamon kérdeztem meg a követőimet, hogy milyen könyveket ajánlanak nekem. Melyik az a történet, ami nekik tetszett és miért? Akkor kaptam válaszként Sophie Mackinstosh könyvét, a Kék sorsjegyet, ami nem rég jelent meg hazánkban. A könyvesboltban beleolvasva első, ami szemet szúrt az Margaret Atwood neve volt. Az írónőtől A szolgálólány meséjét még 2017-ben olvastam (értékelésért kattints ide), ami a Kék sorsjegyhez hasonlóan disztópikus világban játszódik, és mindkettőben fontos szerepet kap az anyaság kérdése.

Véleményem:

Mostanában sok olyan történetet olvastam az anyaságról és a gyermekvállalásról, melyek nem feltétlenül pozitívan álltak hozzá a család kérdéséhez. A Kék sorsjegy viszont pont arról szól, hogy az anyák mennyi áldozatot képesek hozni a születendő gyermekükért. Ráadásul ezt egy olyan környezetbe helyezi az író, ami szándékosan botránkoztatja meg az olvasót. 

A történet főszereplője Calla, aki tinédzser kora elején kék sorsjegyet húzott, ami egyet jelent a szabadsággal. Ugyanis a világban, amibe Calla él, egy dolog határozza meg a sorsodat: Az, hogy kék vagy fehér sorsjegyet húzol -e egy gépből. Ha kék, akkor szabad életet élhetsz. Ha túléled a sorsjegy húzását követő próbát, akkor azt kezdesz az életeddel, amit csak szeretnél. Bármi lehet belőled, éppen egy dolog tilos: az anyaság. 

Mi történik azokkal akik fehér sorsjegyet húznak? A próbát nekik is ki kell állniuk, de ők kizárólag csak anyák lehetnek. A társadalom tenyészállatként tekint ezekre a nőkre, azonban a megszületett gyerekeket (a dajka időszak leteltével) már az apák egyedül nevelik fel. 

Valójában ennél többet nem igazán tudunk meg a világról. Viszont A szolgálólány meséjével ellentétben itt a vége felé sem tisztul ki a kép. Sajnos engem ez kellőképpen frusztrált. Annyira idegesített a környezet leírásának hiánya, hogy ez rányomta a bélyegét arra, hogy hogyan vélekedek az egész könyvről. Pontosan 3 hónap kellett ahhoz, hogy minden frusztráltságomat félretéve leüljek és megírjam ezt az értékelést. 

Calla egyszerű életet él egészen addig, amíg úgy nem dönt, hogy gyermeket vállal. Nem azonnal érik meg benne ez a döntés, hanem szépen lassan. Először csak elfelejti bevenni a fogamzásgátlót, aztán szépen lassan elkezdi titkolni a környezete elől, hogy mire készül. A társadalom őrei azonban nem restek: elkergetik őt a házából és látszólag mindent megtesznek annak érdekében, hogy elfogják az illegalitásban élő nőt. 

Nem mondom, hogy a könyv pozitív képet fest Callaról vagy a többi anyáról, akikkel menekülése során találkozik. Azonban kellőképpen átadja azt az elkeseredett érzést, amit egy nő érez, akinek nem lehet gyereke. Pontos mintája annak a makacs küzdelemnek amit egy nő képes vívni egy babáért. Ha pedig a nagyobb képet nézzük, akkor bemutat még egy nagyon fontos dolgot a könyv: a félelem, az elszabaduló szorongás és az agresszió érdekes keverékét láthatjuk megjelenni ezekben a nőkben. Ezek kéz a kézben járnak és a mi világunkban is hatnak ránk, a kapcsolatainkra, a társadalomra és a közösségünkre; és ezek a hatások erősítik egymást. 

A történet vége számomra felért egy pofoncsapással, ami miatt ismét el kellett gondolkoznom azon, hogy végeredményben mennyi pontot adjak a könyvnek. Úgy gondolom, hogy sajnos sokan nem fognak eddig eljutni. Sokan a felénél félbe fogják hagyni a történetet, mert botrányos a nyelvezete és a szerkesztése is. Azonban higgyétek el: az átadott üzenete miatt érdemes végig rágni magatokat rajta. Calla története valójában a jól körülhatárolt világból való keserves kitörési kísérletek egyike csak. Rengeteg érzelemmel és felkavaró gondolatokkal.  

Összegzés:

Read More

Mozaik történetek és amnéziások földjén | Szaszkó Gabriella: Kora ​február

Fülszöveg:

Anna és Josh nem ismerik egymást. Mindennek ellenére egy ágyban ébrednek fel egy ismeretlen, elszigetelt helyen, miközben odakint hóvihar tombol. A házban kutakodva hamarosan ráébrednek, hogy öt év kiesett az életükből, hiába próbálnak visszaemlékezni, sehogy sem sikerül. Öt év alatt azonban rengeteg minden történhet egy ember életében. Vajon Joshnak sikerült kiszabadulnia az egyetemi időszak fojtogatásából, és valóra váltotta az álmát, hogy menő rockzenész legyen? Vajon Anna hozzáment feleségül egyetemista szerelméhez, és megtalálta mellette a boldogságot? Mind a ketten előre tervezték az életüket, megálmodták, hová is akarnak jutni harmincas éveik elejére. De ha minden a terv szerint alakult, hogyan lehetséges, hogy egymás mellett ébredtek egy ismeretlen helyen?
A világukat már csak az borítja fel még jobban, amikor felfedezik, hogy álmaikban lassan visszapárolognak az elmúlt évek emlékei. Hamarosan kiderül, hogy a kiesett öt év elképesztő meglepetéseket tartogat.

Könyvadatok: 
Téma:  romantikus
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 384 oldal
Megrendelhető: OLVAS.HU

Miért pont ez?:

A Mini-könyvklub 17. fordulójának második könyve a Kora február lett, aminek nem csak azért örültem, mert magyar író művéről van szó, hanem, mert a fülszöveg alapján könnyed olvasmánynak tűnt. Ráadásul egy Dream könyvről van szó, amelyeket általában kedvelni szoktam, így már vártam, hogy mikor ülhetek le olvasni. 

A többiek értékelését ide kattintva érhetitek el. 

Vélemény:

Már az első idézettel megfogott a könyv magának. Érdekesnek tartottam, és kedvet adott ahhoz, hogy eltöprengjek: vajon miről is fog szólni ez a történet? A fülszöveg alapján jogosan számítottam két bemindenezett, de normális szereplőre, azonban a dalrészlet teljesen mást sejtetett.

Aztán megismerkedtem a két szereplővel, Annaval és Josh-sal (OFF: Miért van az, hogy mostanában minden romantikus regényhőst így hívnak?). Mindent összevetve: érdekes benyomást tettek rám. Tudtam, hogy az általam látott személyiségük és gondolataik igazából az 5 évvel ezelőtti énjük. Azt nem tudtam vajon hogyan alakult az életük, de azt sejtettem, hogy mind a kettőjüknek nagy traumát kellett átélniük ahhoz, hogy egy házban találják magukat amnéziásan, ráadásul egy idegennel összezárva. Végig izgatta a fantáziámat, hogy mi történhetett kettejükkel. 

Annyira, hogy elmeséltem lakótársamnak a történetet, amire ő szemforgatással és azzal a mondattal reagált: "Tudod ez nagyon úgy hangzik, mintha számtalan romantikus történetből összeollózták volna az érdekes részeket". Jobban belegondolva, igen: kicsit érződött rajta ez is. De ha a lakótársam nem világít rá, valószínűleg nekem fel sem tűnt volna, annyira magával ragadott a cselekmény és a gondolat, hogy én mit csinálnék ilyen helyzetben. 

A könyvben tetszett, hogy szépen lassan, kis adagokban ismerhettem meg az elmúlt 5 év történéseit. Abban az iramban, ahogyan a két szereplőknek lassan, de biztosan visszatért az emlékezete. Ahogyan rájöttek, hogy honnan ismerik egymást, és ahogyan újra átélték az elmúlt 5 év eseményeit. Velük együtt tisztult nálam is a kép. A csattanó érzés viszont nálam sajnos elmaradt. Annyira vártam valami nagy fináléra. Konkrétan ki voltam éhezve valami thrilleres csavarra. Sajnos ezt most ettől a könyvtől nem kaptam meg. 

Nagyon élveztem a sok idézetet, a rengeteg dalszöveget és azt, hogy 2025-ben nem volt semmi disztópikus. Azonban jobban megismerve a szereplőket rá kellett jönnöm, hogy végtelenül idegesítenek. Nem a szenvedéseiktől voltam elalélva, hanem a mérhetetlen alkohol mennyiségtől és a depressziótól, amiben magukat üldözték. Sajnáltam, hogy a mellékszereplőkre csak kis részek jutnak, mert őket is érdekesnek tartottam. Emellett szívesen olvastam volna még egy kicsit Patrick és Anna kapcsolatáról. Kicsit ambivalens volt azt látni, hogy Anna az egyik percben tulajdonképpen oda és vissza van a férfiért, a következő percben pedig már utálja. 

Én is elgondolkoztam azon, hogy mi lenne, ha hirtelen 2025-ben ébrednék egy idegen házban egy idegen emberrel. Most tele vagyok reménnyel, építem a karrierem, tanulok, szórakozok. Azonban a velem egyidősek elkezdtek családod alapítani, sorra mindenki megházasodik. Attól függetlenül, hogy én hol tartok az életben, biztos vagyok benne, hogy 5 év múlva a kapcsolatrendszerem nagy része meg fog változni. Az is lehet, hogy minden marad a régiben, és visszatekintve nem fogok emlékezni rá, hogy ez egy kiugróan jó vagy rossz időszakja volt -e az életemnek. A koronavírus járvány mindenképpen rányomta a bélyegét az évemre, de nem tudhatom, hogy mit hoz a jövő. Ellenben azt tudom, hogy 5 évvel ezelőtt, 16 évesen teljes naivitással tekintettem a világra, és bár az alapvető dolgok most sem változtak, de sokkal hálásabb vagyok azért, amim van és a mindennapok egyszerűségéért. Azóta a saját utamat járom, ahogyan Anna is megpróbálkozik ezzel a regény végére. 

Összegzés:

Plusz: 

Szoktam nektek írni, hogy mennyire érdemes a Facebookot is használni a mindennapokban. Szívből ajánlom nektek a DREAM VÁLOGATÁS oldalát (elérésért katt ide vagy a szövegre). Ugyanis az írónő állandóan új kulisszatitkokat árul el a nem sokára megjelenő könyvéről, a Késő márciusról. Plusz állandó nyereményjátékok is várnak rátok. ;) 

Read More

Miért nem jó a kötött forma? | Mészáros Dorka: Kiszámolós

Fülszöveg:

Birdie, a talpraesett tizenöt éves költőpalánta három fiút is kiszemelt magának, és mindhárman ott lesznek aznap este a buliban. A lánynak azonban nincs könnyű dolga: idegesítő vendégek, segíteni akaró barátok, egy nagypályás ex és a saját kétballába is akadályozza abban, hogy jól érezze magát.

És hogy melyik srác lesz a befutó? A laza, táncos Beni, a zárkózott, titokzatos Jakab vagy a zongorista, művelt Márk? A döntés rajtad áll! Irányítsd Birdie-t és rakd össze a te sztorid! Csak egy tánc? Csók? Ölelés? Randi? Apró flört? Inkább semmi? Bármi megeshet, az is, hogy Birdie szingliként zárja az estét. A választás a te kezedben van! Lapozz és fejezd be akár huszonnégy különböző módon a történetet!
A történetet Zsidró Dominik versei egészítik ki.

Egy könyv, három borító. Melyik illik hozzád? Vagány? Romantikus? Visszafogott? A döntés a te kezedben van. 

Könyvadatok: 

Téma:  ifjúsági
Kiadó: Menő Könyvek
Kiadás éve: 2020
Oldalszám: 288 oldal
Megrendelhető: Líra

Miért pont ez?: 

Azt hiszem nem okozok senkinek sem csalódást, ha azt mondom, hogy ezt a könyvet is a Merítés-díj miatt vettem a kezembe. Azonban meg kell említenem azt is, hogy nagyon tetszik a három különböző borító, és az, hogy nem csak a borítóképet tudjuk kiválasztani, hanem a történeten belül is számtalan választási lehetőségünk van.

Véleményem: 

Mészáros Dorkával nem indult felhőtlenül a kapcsolatunk. Az első könyve 2016-ban jelent meg Én vagy senki néven. Anno azt a könyvet azért kritizáltam, mert nem tartottam életszerűnek a történetet. A popkultúra különös elemei keveredtek egy félig kriminek készült regényben. Ezzel a kritikámmal nem arattam nagy sikert egyes körökben. 

Az írónő munkásságát azóta is nyomon követem: főleg mostanában volt aktív a közösségi média felületeken. Nagyon szeretem azt a pozitív életszemléletet, amit közvetít és azt, hogy másokat is írásra és olvasásra buzdít. Sőt! A fiatalságot/kamaszokat is érthető és közvetett módon tudja megszólítani (nem csak a könyve kapcsán), ami miatt rendkívül tisztelem. 

Az előző könyvéhez képest a Kiszámolós szerintem mérföldekkel jobban sikerült. El sem hittem, hogy a két regényt ugyanaz írta. Teljesen másból merített, a téma is könnyedebb volt, de a sorok között olyan életigazságok bújnak meg, amire számtalanszor rácsodálkoztam. 

A könyv felépítése úgy néz ki, hogy az első 50 oldal fix. Ez alatt az ötven oldal alatt megismerkedünk a szereplőkkel, a lelki világukkal és az alapvető konfliktus helyzettel. Adott Birdie, akinek a gondolatai a barátnője buliján 3 fiú körül forognak. Az olvasóra van bízva a döntés, hogy merre fog tovább haladni a történet. Kicsit olyan mint az Episode játék. Itt 24 különböző végkifejlete lehet az eseményeknek, azonban ez önmagában nem lenne elég egy jó könyvhöz, hiszen az Ellenpontok sorozat óta megtanultuk: hiába a jó ötlet, ha nincs mögötte tartalom. Úgy gondolom, hogy a Menő Könyvek kiadó stratégiája ennek ellenére nagyon jó, hiszen a könyvek formáival mindig sikerül meglepniük az olvasókat. Azonban az írók néha nem tudnak megfelelően kibontakozni a kötött formai követelmények miatt. 

Kicsit ezt éreztem itt is. Ugyanis mindegyik választási lehetőség előtt bejött a képbe egy minimum 5-6 mondatból álló sajnálkozás arról, hogy milyen rossz, hogy Birdie nem tud dönteni. Néhol eltúlzottnak éreztem ezt a fajta vacillálást: menjek/ne menjek/felvegyem a telefont/ne vegyem fel a telefont. Valahol azonban egészen szépen át tudott minket vezetni a következő kérdésre, főleg ott, ahol kardinálisabb dolgokról kellett dönteni, mint a szendvics készítése. 

Tetszett, hogy a különböző szálak teljesen eltértek egymástól. A mellékszereplőkkel is más történt, más dialógusok hangzottak el. Mégha a téma hasonló is volt, a szereplők máshogy fogalmazták meg az érzéseiket, a gondolataikat. Azt tanácsolom, hogy ne csak átfussátok a különböző kicsengéseket! Mélyedjetek el kicsit a szövegben. Azokat a részeket se hagyjátok ki, ahol látszólag a főszereplő csak nyavalyog! Egy tinédzser belső világát kiválóan leköveti a könyv. 

A formátum kicsit visszahozta a gyerekkoromat, amikor még Geronimo Stilton vagy Thomas Brezina volt az etalon. Rengeteg apró rajz, nyíl és szívecske dekorálja a margókat. 

A Kiszámolós c. könyve kapcsán meg kell említenünk Zsidró Dominik nevét is, akinek a versei visszaköszönnek a könyv lapjain. Természetesen odáig és vissza voltam versektől. Engem bármikor meg lehet venni egy-egy beszúrt részlettel. Szerintem fontos, hogy a fiatalok se csak Berzsenyivel vagy Babitshcsal ismerkedjenek meg (bár fontosnak tartom ismerni mindkettőjük munkásságát), hanem lássák, hogy az önkifejezés egyik eszköze lehet a versírás; és vannak élő, lélegző költőink is. 

Összegzés:

Számomra a Kiszámolós volt eddig az év meglepetése. 

Read More