Ecce homo, ilyenek vagyunk mi emberek | Halász Rita: Mély levegő

Fülszöveg:
Vannak mondatok, amelyeknek soha nem volna szabad elhangzaniuk. Vannak dolgok, amelyeknek soha nem volna szabad megtörténniük. Vera fuldokol a házasságában, és egy durva veszekedés után elköltözik a férjétől két kisgyerekével. Döntenie kell: megpróbálja rendbe hozni a házasságát, vagy újrakezdi az életét, és megtanul ismét szabadon lélegezni.
Halász Rita kíméletlen pontossággal tárja fel egy harmincas pár kapcsolatának alakulását és válságát, majd a súlyos szembesülésekkel terhes kivezető út állomásait. Nem kendőz el semmit, és nem szolgáltat igazságot senkinek. Az első személyű elbeszélés mondatai feszesek, felkavaróan őszinték és élesen ironikusak. A traumatikus élményeket mesékkel, a valóságost irreálissal, álomszerűvel, súlyos témáit humorral, a feketét fehérrel keveri.
Vegyünk egy Mély levegőt, felszabadít.

Könyvadatok:
Téma: válás

Kiadó: Jelenkor
Kiadás éve: 2020
Oldalszám: 200 oldal
Megrendelhető: MOLYBOLT

Miért pont ez?: 

Mostanában elég sok podcastet hallgatok főzés közben. Így találtam rá a Vénusz Projekt egyik epizódjára (ha ide kattintasz, akkor te is meghallgathatod; és az értékelés végén is megtalálod), amiben a lányok Ritával készítettek egy interjút, amiben az írónő első könyvéről beszélgetnek. Ez az epizód indított arra, hogy megvegyem és elolvassam a Mély levegőt.

Véleményem: 

A legelső, ami szemet szúrt olvasás közben az a nagyon leegyszerűsített és tisztázott szövegszerkesztés. A tömör mondatok első olvasásra egyfajta ridegséget sugározhatnak, miközben számomra inkább egy versre hasonlított emiatt a szöveg. Egy olyan versre, amiben pattanásig feszülnek az idegek. Olyan fajta feszültség ez, amit akkor érzünk, ha olyan súlyos (és néha tabu) témákról van szó, mint: a válás, a családon belüli erőszak, a szerhasználat és a vallás. 

Halász Rita könyve arra keresi a választ, hogy mi történik, ha végre megszabadulunk a fojtogató házasságból? Mi lesz azután, hogy kellő bátorságot merítettünk ahhoz, hogy kidobjuk az addigi életünket, beszálljunk egy autóba a gyerekekkel, és tovább lépjünk?
A válasz egyszerűen és tömören: ezután jön a neheze. Takarítás, munkahely keresés, válás, egyedülállóként gyermeknevelés, pártalálás és a pokol. Ezt a poklot járjuk végig Verával, a főszereplővel. 

Vera egy olyan családanya, aki egy elég kemény veszekedés után úgy dönt, hogy elválik férjétől, és újra gondolja az életét. A következő 1,5 éve pedig arról szól, hogy próbálja megtalálni a helyét művészként, anyaként és nőként. Miközben nyomon követjük a küzdelmét, a történetben előrehaladva egyre több dolgot tudunk meg a múltjáról. Ezek a visszaemlékezések egyedi módon vannak beszúrva a könyvbe, de a szokatlanságuk ellenére kifejezetten jól működnek. Bár a történet nem csak az anyaságról szól, de szerintem rendkívül érdekes végig követni azt, ahogyan Vera próbálja nevelni a gyerekeit, miközben ő is gyerek szerepbe kényszerül az apja házában. Vera ebben az élethelyzetben megtapasztalja azt, hogy az életben nem csak előre haladunk, hanem többször alá kell merülnünk az óceán fenekére is, és sokszor a keserves küzdelmünk ellenére sem tudunk mindig a felszínen maradni. 

Vera mellett sorra jelennek meg olyan férfi karakterek, akik erőszakosak, manipulatívak vagy nárcisztikusak. A férje nem csak fizikailag bántalmazza Verát, de verbálisan is. Ráadásul olyan módszerekhez folyamodik a válás elódázása érdekében, ami cseppet sem tisztességes. A helyzetet súlyosbítja, hogy Vera sem éppen ma született bárány. Egyet azonban tisztáznunk kell: a párkapcsolaton belüli erőszak semmilyen formája SEM ELFOGADOTT! 

Magyarországon több mint 200.000 nő él bántalmazó kapcsolatban, ami ha jobban belegondolunk elképesztően mellbe vágó (férfiak és gyerekek is áldozatai a bántalmazásnak, de 98%-ban nők. Hetente átlagosan 1 nő, havonta 1 gyerek hal meg családon belüli erőszakban). Ez azt jelenti, hogy a szomszédod, a boltban melletted álló, a munkatársad is ilyen párkapcsolatban él. Rendkívül fontos, hogy felhívjuk erre a figyelmet, és akit ez közelebbről érint az a NANE oldalán tud tájékozódni bővebben. Vera harca sem ér véget azzal, hogy elmenekül, igazából azzal kezdődik minden.  

Visszatérve a könyvhöz: Van arra példa az irodalomban hogyan kell rosszul idézeteket és metaforákat használni (jelenleg szerintem több ilyen van a piacon), azonban Halász Rita könyve példaértékű ha valaki kíváncsi arra, hogyan kell zseniálisan használni ezeket. Egyik ilyen példa A kis hableány meséje, amely tökéletesen rezonál Vera életével. Kitűnő metafora arra, hogyan veszíti el egy nő a saját hangját egy rosszul működő házasságban. Ráadásul összecseng a borítóképpel is. 

Ezek mellett a víz szimbolikája végig kíséri az egész történetet. Minden kicsi részlete erre utal, még Vera szerhasználata is. Nekem végig Théodore Géricault festménye járt az eszembe miközben olvastam.

Nem csak Vera rossz kapcsolatai és az írónő stílusa miatt éreztem gyomorgörcsöt az olvasás során. Az is közrejátszott ebben, hogy végig ott motoszkált a fejemben, hogy ez bárkivel megtörténhet. Mindennap tapasztaljuk azt, hogy mennyire is gyarlók vagyunk mi, emberek. A főszereplőnk sem tökéletes, ahogyan mi sem vagyunk azok. Túlságosan életszerű és mellbevágó egyszerre olvasni mind azt a 200 oldalt, amiből a könyv áll. A vége felé nekem az volt az érzésem, mintha nem csak én őrülnék meg, hanem Vera is egy teljesen más idősíkon mozogna. Ezt pedig tetőzi azt, hogy mint az életben, ennek a történetnek sincs teljes feloldása. Nem jön el a tökéletes feloldozás vagy a happy end. 

 

Összegzés:

Ha kíváncsiak vagytok a regény születésének hátterére és arra, hogy Rita hogyan élte meg az első szerzőséget a karantén ideje alatt, akkor érdemes belehallgatni a Vénusz Projekt epizódjába is: