Sara Raasch: Hó, mint hamu *Mini-könyvklub 3*

Fülszöveg:

"Meira nagyon kicsi volt, amikor Tél vereséget szenvedett és ő elvesztette a szüleit. Menekültként élt, a téliek tábornoka, Sir lett a gyámja, ő pedig harcosnak nevelte. Meira szerelme legjobb barátja, a leendő király, Mather; a fiatal lány pedig mindent megtenne azért, hogy Tél birodalmának hatalma helyreálljon. Így hát, amikor a kémek felfedezik, hol őrzik azt az ősi medaliont, amelynek segítségével visszakaphatnák a varázserejüket, Meira elhatározza, hogy maga indul a keresésére. Magas tornyokra mászik, ellenséges katonákkal harcol; valóra vált régi álma. Ám a küldetés nem a tervek szerint alakul, és Meira hamarosan gonosz varázslat, veszélyes politika, fortélyos üzelmek világában találja magát… és végül rádöbben, hogy sorsa felett nem ő rendelkezik… és ez mindig is így volt."

Vélemény: 

Igazság szerint a múlt havi közös olvasásunk miatt teljesen megijedtem a fantasytől. Eddig nem volt semmi gondom a műfajjal, de a Tövisek hercege után komoly fenntartásaim támadtak. A Hó, mint hamu viszont szerelem volt első olvasásra. 
Az események kellős közepébe csöppenünk bele már rögtön az első pár oldalon. Kapkodhattam a fejemet ide-oda! Mint minden jó könyv ez is kalandokban és izgalmakban bővelkedik. Mindig történik valami: hőseink vagy vért ontanak a csatamezőn vagy éppen bálokba járnak. Ami a maga ellentétével viccesnek tűnhet, de egyáltalán nem az. Szerintem a legjobb az volt benne, hogy a szerző pont eltalálta, hogy mikor kezd kicsit egyhangúvá és unalmassá válni a történet. Ilyenkor általában jött egy éles váltás és máris más helyszíneken barangolhattunk tovább. 

Nem mondom, hogy nem látszik rajta, hogy a szerző első próbálkozása, de ez egy nagyon jó első könyv! Nincs túlzásba víve sem a harcolós sem a szerelmi szál. Utóbbiért nagyon hálás voltam, mivel nagyon sok jó könyvet sikerült már hasonlóval elrontani.

Rendkívül érzékletesek, színesek és változatosak a leírások. Kicsit úgy érzem, mintha én is Télországhoz tartoznék. A szerző eléri, hogy úgy érezzem mintha én is ott lennénk. A főszereplővel azonos érzéseket kezdtem el táplálni az elveszett otthona iránt. Égtem a vágytól, hogy végre betehessem a lábamat Télországba. 

Mivel a tavasz a kedvenc évszakom, így eléggé nehéz volt elképzelni, hogy pont ennek az évszaknak a királya a főgonosz. Igazából Meira otthona után Tavaszföldről tudunk meg a legtöbbet, illetve arról, hogy mekkora nagy kegyetlenségre képesek.

Sajnáltam, hogy más királyságoknak nem szentelt több időt az írónő. Nagyon szívesen megismerkedtem volna párral közelebbről is. Remélem azért a többi részre nagyobb szerepet fognak kapni ők is és nem csak említés szintjén fognak felbukkanni.

OFF: Ha a borítók mesélni tudnának.... akkor olyan dolgokat is elmondanának nekünk, amiket csak később értünk meg. Én csak most értettem meg, hogy miért nem kaptunk több információt a többi királyságról az első részben. Az ok a következő: a Hó, mint hamu csak Télország és Tavaszföld összecsapásáról szól. A többire meg csak rá kell nézni! Olyan izgatott lettem! *-*

Én nem kaptam kedvesebbet annál, mint amit vártam. Nagyon kevés háttér információval rendelkeztem a történetről (szinte csak a borítóját ismertem a könyvnek), de engem kilóra megvett.
Ráadásul az írónő is nagyon szimpatikus, twitteren rendkívül barátságosnak tűnik és nagyon sok sikert kívánok Neki! :) 

• 
  
  
  
  Összegzés: Cselekmény: 8/10, Szereplők: 4/5, Borító: 5*/5