"2016-ban elhatároztam, hogy minden hónapban legalább egy AC könyvet kiolvasok. Ezekről a könyvekről az adott hónap 22. napján olvashatjátok az értékelésemet. Januárban a választott könyvem a MIÉRT NEM SZÓLTAK EVANSNAK? lett, amiben sem Poirot sem Miss Marple nem szerepel, mégis remek kis történet."
Fülszöveg:
április:
Az Ackroyd-gyilkosság
március:
február:
Fülszöveg:
A címben szereplő kérdést egy haldokló teszi fel – szikláról zuhant a szakadékba, és Bobby Jones talál rá, a helybéli lelkész negyedik fia. A szerencsétlenül járt férfi meghal; zsebében nem találnak azonosító iratot – csupán egy fényképet, amely egy feledhetetlenül gyönyörű fiatal nőt ábrázol. A haldokló búcsúszavai, no meg a rejtélyes fénykép nyomán fog kalandosnak bizonyuló nyomozásba Bobby – méghozzá nem egyedül. Társául szegődik a kastély vállalkozó szellemű ifjú úrnője, Lady Frances. Agatha Christie-nek ebben a regényében ugyan nem szerepel sem Poirot mester, sem Miss Marple – ám a semmiféle veszedelemtől vissza nem riadó, találékony ifjú párosnak is sikerül felgöngyölítenie a titokzatos bűntényt (az ugyanis hamar kitűnik, hogy a végzetes baleset nem véletlenül történt), és a legeslegvégén még arra is fény derül, hogy ugyan ki is lehetett az a titokzatos Evans…
Véleményem:
Több okból is kedves nekem ez a könyv. Először is egy Molytól kaptam ajándékba még egy évvel ezelőtt. Másodszorra Agatha Christie az egyik kedvenc íróim közé tartozik, és ez nagy szó, mivel nincs olyan ember, akitől ennyi könyv elolvasása után még mindig szeretném az írásait. Harmadszor pedig lehet, hogy Poirot és Miss Marple is hiányzik ebből a regényből, de kit érdekel? Attól még Agatha ugyanúgy tudja csűrni, csavarni a szálakat, ahogyan senki más. Nem hiába Ő a krimik királynője!
A két főszereplő, akik a rejtélyt próbálják megfejteni, azonnal a szívemhez nőtt. Igazi amatőrökhöz méltóan próbálkoznak és próbálkoznak tovább kitartóan még akkor is, ha valahol zsákutcába futnak. A történet előre haladtával egyre jobban belekeveredtek ők is az események hálójába és egyre profibbak lesznek. Nem mindig tudják megkülönböztetni az igazságot a hazugságtól, de egészen kalandossá válik a történetük. Merészségük és hiszékenységük viszont nagy bajba keveri őket. Érdekes volt látni, hogy hogyan bontakozik ki a valódi személyiségük. Azt, hogy hogyan küzdenek, hogy kiderüljön az igazság. Csak gratulálni tudok nekik! Igazi nyomozó párost (amihez mások is csatlakoztak) alkottak!
Néhol kicsit unalmasnak tűnhet a szereplők állandó botladozása. Én azonban rendkívül élveztem, vártam, hogy mi sül ki a dologból. A vége eléggé pörgősre és izgalmasra sikeredett, szinte tövig rágtam a körmömet.
Amikor már azt hittem, hogy nem tud meglepni, Agathanak sikerült olyan csavart bele raknia az egészbe, amin csak ámuldozni tudtam. Kicsit furcsán éreztem magamat, amikor az legvégén előrukkolt egy olyan dologgal, amit addig még említeni sem említettek. Itt picit becsapottnak éreztem magamat. Hogyan találtam volna ki a rejtvényt és az utolsó mondatot, ha nem volt semmi rá utaló jel? Ezt nem értettem és kicsit igazságtalan és egyáltalán nem volt fair az olvasóval szemben!
A két főszereplő, akik a rejtélyt próbálják megfejteni, azonnal a szívemhez nőtt. Igazi amatőrökhöz méltóan próbálkoznak és próbálkoznak tovább kitartóan még akkor is, ha valahol zsákutcába futnak. A történet előre haladtával egyre jobban belekeveredtek ők is az események hálójába és egyre profibbak lesznek. Nem mindig tudják megkülönböztetni az igazságot a hazugságtól, de egészen kalandossá válik a történetük. Merészségük és hiszékenységük viszont nagy bajba keveri őket. Érdekes volt látni, hogy hogyan bontakozik ki a valódi személyiségük. Azt, hogy hogyan küzdenek, hogy kiderüljön az igazság. Csak gratulálni tudok nekik! Igazi nyomozó párost (amihez mások is csatlakoztak) alkottak!
Néhol kicsit unalmasnak tűnhet a szereplők állandó botladozása. Én azonban rendkívül élveztem, vártam, hogy mi sül ki a dologból. A vége eléggé pörgősre és izgalmasra sikeredett, szinte tövig rágtam a körmömet.
Amikor már azt hittem, hogy nem tud meglepni, Agathanak sikerült olyan csavart bele raknia az egészbe, amin csak ámuldozni tudtam. Kicsit furcsán éreztem magamat, amikor az legvégén előrukkolt egy olyan dologgal, amit addig még említeni sem említettek. Itt picit becsapottnak éreztem magamat. Hogyan találtam volna ki a rejtvényt és az utolsó mondatot, ha nem volt semmi rá utaló jel? Ezt nem értettem és kicsit igazságtalan és egyáltalán nem volt fair az olvasóval szemben!
Összegzés:
Cselekmény: 9/10 - néhol lassú volt
Szereplők: 5/5
Többi értékelés:
június:
május:
#1: Gyilkosság meghirdetve
#2: Három vak egér
április:
Az Ackroyd-gyilkosság
március:
-
február:
január:
Miért nem szóltak Evansnak?
