Margaret Atwood: A szolgálólány meséje *Mini-könyvklub 8.*

Fülszöveg:
A ​regény – egy orwelli ihletésű disztópia – egy jövőbeli, vallási fundamentalista államban játszódik, ahol a főhősnőt csupán azért tartják becsben, mert azon kevesek egyike, akinek termékenysége az atomerőművek által okozott sugárszennyezést követően is megmaradt. Az ultrakonzervatív Gileád Köztársaság – a jövő Amerikája? – szigorú törvények szerint él. A megmaradt kevéske termékeny nőnek átnevelő táborba kell vonulnia, hogy az ott beléjük vert regula szerint hozzák világra az uralkodó osztály gyermekeit. Fredének is csupán egy rendeltetése van az idősödő Serena Joy és pártvezér férje házánál: hogy megtermékenyüljön. Ha letér erről az útról, mint minden eltévelyedettet, őt is felakasztják a Falra, vagy kiűzik a Telepekre, hogy ott haljon meg sugárbetegségben. Ám egy ilyen elnyomó állam sem tudja elnyomni a vágyat – sem Fredéét, sem a két férfiét, akiktől a jövője függ…

A többiek értékeléseit ide kattintva olvashatjátok el.

Véleményem:

A történet már az első mondatával magával tudott ragadni. Ezt a szerző rendkívül jó mesélőképessége tette lehetővé. A narráció erősen hatott rám és olyan volt, mintha belecsöppentem volna egy dokumentum film közepébe. Élethű képek jelentek meg előttem, mellettem és mögöttem. A főszereplővel róttam az utcákat, vásároltam a boltokban és éltem át a legnagyobb szörnyűségeket is.

Nagyon sokáig nem derült ki, hogy hol, mikor és miért járunk. Az első harmada a könyvnek jóformán csak "kedvcsináló", amolyan bevezető féleség volt. A főszereplő célja és létezésének miértje sokáig rejtély mögé burkolózott (, amit akár szó szerint is lehet érteni). 

Továbbolvasva, lassan szélesedett ki a látóterem. Megismerkedtem egy új disztópikus világgal; egy lánnyal, aki a társadalom számára csak a termékenysége miatt volt megtűrt státuszban; és ennek a lánynak a múltjával is. 

Néhány fordulat számomra megdöbbentő és váratlan volt. Volt a regénynek egy olyan pontja, ahol az érzelmek olyan magaslatokba emelkedtek, amikor nehezen tudtam volna eldönteni, hogy én mit tennék a főszereplő helyében. Bizakodjak, hogy van egy szebb, jobb világ, vagy vessem le magamat az első magaslatról, ami szembejön velem? 

Érzelmileg minden téren kimerített. Megrázott a sok kis közbeszúrt történet (különösen az együttvégzés gondolata). Az anya-lánya kapcsolat is meghökkentő volt, hiszen én mai napig nagyon jó kapcsolatot ápolok anyukámmal.

Nagyon sok volt benne az elhallgatott részlet, ami kicsit zavart. Nem tudtam meg, hogy mi lett bizonyos karakterek sorsa. Amire egyrészt rendkívül kíváncsi vagyok, ugyanakkor bizonyos mértékig örülök is, hogy nem kell hallanom a sok szomorú történetet. 

Összességében tetszett a könyv. Bár én nem hasonlítanám az Orwell-i disztópiákhoz, de kétségkívül nyomot hagyó és jelentős alkotás. 

Összegzés:

Kiadó: Jelenkor                    Téma: disztópia

Oldalszám: 480 oldal           Sorozat: -
Kiadás éve: 2017                 Megrendelhető: Olvasók Boltja

Read More

Izolde Johannsen: Gránátok ​a becsületért

Fülszöveg: 

1940 tavasza…
Az Admiral Graf Spee páncéloshajó tisztjei titkos szervezetek és segítőkész németbarát argentin családok közreműködésével egymás után hazaszöknek és újra szolgálatba állnak. Az elpusztult zászlóshajó megüresedett helyét egy alvó óriás veszi át.
A Bismarck, a Nagynémet Birodalom új büszkesége. Az épülő csatahajó az olvasó szeme láttára elevenedik meg hogy az istenek játékszereként egy eposzi küzdelem részese legyen. Günther Lütjens tengernagy, a flottaparancsnok, Ernst Lindemann sorhajókapitány, Paul Ascher fregattkapitány és báró Burkard von Müllenheim-Rechberg sorhajóhadnagy sorsa fonódik egybe, amikor a nagyszerű hadihajó elindul első útjára…

Könyvadatok:

Kiadó: Underground                      Téma: történelmi

Oldalszám: 450 oldal                     Kiadás éve: 2017
Sorozat: Birodalom tengeri bástyái 2. rész
Megrendelhető: Underground

Véleményem:

A birodalmi kalózt magunk mögött hagyva menetelünk egy újabb történet felé, amely a II. világháborúban játszódik egy méltán híres csatahajón, a Bismarckon.

A Bismarck név talán azok számára is ismerős lehet, akiket nem nagyon izgat a történelem. Amellett, hogy a németegység megteremtő, egy olyan csatahajó névadója is, amely legyőzte a Hood-ot, mely a brit tengerészet nagy csapása volt.

A legjobban a könyv első fele tetszett, ahol találkozunk pár régen látott arccal, és üdvözöljük a legénység új tagjait. Én ezeket a részeket azért is szeretem, mert nagyon sok tévhit kering a német katonákról. Ezeket pedig a könyv rendkívül jól cáfolja azzal, hogy bemutatja: ők is átlagos emberek voltak, néhányuk pedig átlagon felüli tehetséggel rendelkezett. 

Látszik, hogy írónő rengeteg háttértanulmányt végzett az írás előtt/közben/után. A könyv minden mondatából sugárzik egyfajta atmoszféra, mely nem hagyja nyugodni az olvasót. Mi magunk is harcolunk az ellenség ellen, a széllel szemben, és a nehézségek ellenére is erősek próbálunk maradni.

A könyv méltó emléket állít a flotta vezérkarának, a fiatal matrózoknak, a dolgozóknak és mindazoknak, akik hasonló szörnyűségeket éltek át az életük során. Világszínvonalas mű, melyet nem csak hazánkban kellene forgalmazni.

Ha lehet ilyet mondani, akkor ez a rész még jobban tetszett, mint a előző. Nem csak azoknak ajánlom, akik szeretik a történelmi regényeket, hanem azoknak is, akik szeretnének megismerkedni a világháború egy teljesen más oldalával. 

Összegzés:

KÖSZÖNÖM AZ ÍRÓNŐNEK A KÖNYVET! 

Read More

TBR Book Tag

Több mint egy hónapja Dorka kihívott erre a Book Tagre, amit akkor ki is töltöttem, de a rendszer elfelejtette elmenteni a bejegyzést, így ti ezt nem is láthattátok. Most újra neki veselkedek, hátha összejön. Dorkának pedig ezer hála és köszönet a türelméért! Az ő bejegyzését ide kattintva olvashatjátok el. 

A bejegyzésben szereplő könyvekről bővebb információt találhattok, ha a címükre kattintotok.

Többnyire a moly.hu alapján, de a könyvespolcom is egy sorba vannak azok a könyvek, amiket szeretnék elolvasni. Ráadásul évekkel ezelőtt csináltam egy giga-mega várólistát, amit akkor kinyomtattam és azóta is használom. Az egész 7 oldal, két sorban a könyv címek, úgyhogy lesz még egy ideig mit olvasnom. :) 

Ami éppen szembejön velem a könyvtárban, vagy amihez hirtelen kedvem támad. Eljutottam oda, hogy fel tudom mérni, hogy egy disztópiára vagy egy romantikus regényre van szükségem.

Philip Pullman könyve, A ​titokzatos kés már lassan 4 éve ott porosodik a többi könyvem között, de eddig nem nagyon volt sok kedvem belekezdeni. 6 évvel ezelőtt már elolvastam a felét (akkor is már másfél éve a várólistámon volt), de vissza kellett adnom a könyvet a barátnőmnek. 4 évvel ezelőtt újra kölcsönkértem, de egyenlőre még nem jutottam benne semeddig. Ami kezd egy kicsit ciki lenni, mert emiatt egy csomó kihívást is elveszítettem már. 

Erin Morgenstern: Éjszakai ​cirkusz. Évekkel ezelőtt nagyon nagy sláger volt, és azóta is sokan bátorítanak, hogy olvassam el. Nem rég jutottam el addig, hogy hozzá mertem adni a várólistámhoz, de fogalmam sincs mikor fogok odáig eljutni, hogy el is olvassam. Talán december környékén...

Nálam inkább azt a kérdést kellene fel tenni, hogy melyik nem ilyen?
Szinte mindegyik könyv eredetileg azért került a várólistámra, mert vagy szép volt a borítója, vagy ismertem a szerző munkásságát, vagy éppen a kedvenc sorozatom következő része volt.
De, hogy az eredeti kérdésre feleljek: Lisa Kleypas: Nem ​múló varázs. Gyönyörű a borítója! *-*

Lauren Oliver: Káosz. Lehet, hogy valamikor el fogom olvasni, de nem a közeljövőben. Egyrészt azért, mert már nagyon régen olvastam a sorozat első kötetét, és csak arra emlékszek belőle, hogy a főszereplőnek a kedvenc színe a szürke volt. Másrészt, mert nem igazán érdekel, hogy mi lett a szereplőkkel.

Most utána kellett néznem, hogy mik fognak megjelenni. :D Mivel nem akarok olyan könyvet mondani, ami egy sorozat X. része, aminek még az első kötetét sem olvastam....ezért marad Lucia Berlin-nek a Bejárónők ​kézikönyve című alkotása. Októberben fog megjelenni, amit már nagyon várok. :) 

Nem vagyok túl büszke magamra, de nálam a Harry Potter könyvek kimaradtak. Amiket "olvastam", azok is hangoskönyvek voltak, és nem nagyon tudtam elhatárolni őket a filmektől. Most az azkabani fogoly jön a sorban, de lehet előtte újra olvasom az első két részt is. 

Fábián Janka: Emma ​szerelme. Igen, egy magyar szerző könyve. 2 évvel ezelőtt az olasz tanárom hívta fel a figyelmemet rá, és azóta mindig elhatározom, hogy ha könyvtárba megyek, akkor ezt ki fogom kölcsönözni. Eddig még addig sem jutottam, hogy megnézzem az archívumba, de egy nap csak eljön ennek a könyvnek is az ideje. Egyébként amióta tudatában vagyok a könyv létezésének, azóta mindenki mondja, hogy IGEN, EZT EL KELL OLVASNOD!

Mindegyik ilyen. :D Na jó, talán Markus Zusak világhírű regényét szeretném a legjobban elolvasni. A könyvtolvaj eddig akárhányszor szembe jött velem (úgy napjában többször is képes ilyenekre), mindig azonnal bele akartam kezdeni, de nem volt időm rá. A Mini-könyvklub 8. fordulójában pedig sikerült megszavaznunk az egyik kötelező olvasmánynak, úgyhogy most már nem bújhatok el előle. 

48, ami közel sem tükrözi az igazi várólistámat, de majd alakítgatok még rajta. :)

HA nem gond, én most nem hívok ki senkit sem a TAG-re, de bárki szabadon kitöltheti, akinek van hozzá kedve. :)

Read More

Sarah J. Maas: A ​Court of Thorns and Roses – Tüskék és rózsák udvara *Mini-könyvklub 7.*

Fülszöveg: 

A tizenkilenc éves Feyre az erdőben vadászva megöl egy farkast, ám nem sokkal ezután egy másik szörnyeteg bukkan fel, aki jóvátétel gyanánt magával hurcolja egy olyan baljós és mágikus vidékre, amit a lány csak a legendákból ismer. Feyre hamar rájön, hogy fogvatartója valójában nem állat, hanem Tamlin, egyike azoknak a halálos és halhatatlan tündéreknek, akik egykor a világ felett uralkodtak. 
Tamlin birtokán Feyre jéghideg gyűlölete forró szenvedéllyé alakul át, és ez az érzés felperzsel minden olyan hazugságot és figyelmeztetést, amit neki a tündérek csodálatos, ámde veszedelmes világáról korábban mondtak. Azonban a tündérek birodalma felett egyre nő egy ősi, gonosz árnyék és Feyre-nak kell megtalálnia a módját, hogy feltartóztassa… vagy örök pusztulásra ítélje Tamlint és világát.

Könyvadatok:

Kiadó: Könyvmolyképző             Téma: fantasy

Oldalszám: 512 oldal                  Kiadás éve: 2015
Sorozat: Tüskék és rózsák udvara 1. rész
Megrendelhető: KMK

                         

Miért pont ez?:

Sarah J. Maas neve kezd egyre felkapottabb lenni a fantasy rajongók körében. Az Üvegtrón c. könyve nálam abszolút favorit, nem rég fejeztem be a sorozat második kötetét is. A Mini-könyvklub 7. fordulójában pedig pont a fantasy került előtérbe. Úgy döntöttem: teszek egy próbát a Tüskék és rózsák udvarával.

Ajánló:

Ez a könyv szerelem volt első olvasásra. Már az első mondatnál tudtam, hogy most is egy jól kidolgozott és jól megírt világot kapok. Sarah J. Maas ugyanis profi ebben, ahogy a meglepetésekben és a hatáskeltésben is.

A történet egy szabadon értelmezett Szépség és szörnyeteg átdolgozás, aminek már az elején megismerkedhetünk a világ értékrendjével. Egészen érdekes dolgokba bukkanhatunk, ha az eredeti történetet és az újat összehasonlítjuk. Előbbiben a főszereplő azért kerül a szörnyeteg kastélyába, mert az apuka rossz döntést hozott. Itt maga a lány az, akinek felelősséget kell vállalnia a saját tetteiért. 

Van egy másik példa is: itt a gonosz is felbukkan, akivel meg kell küzdeni, míg a Disney változatban erről szó sincs. Ráadásul nem csak ellene kell harcolni, a karaktereknek meg kell vívniuk saját magukkal is.

A könyv egyik nagy előnye, hogy a háttér-sztorit - miszerint a tündérek és az emberek között béke honol, de mind két fél kiábrándult már ebből az egyességből - fokozatosan építi fel. Megspékelve a JÁRVÁNNYAL és a TITOKKAL, igazi ízelítőt kapunk erről a komor világról. A szerző néhány dolgot az elején elhallgat, hogy utána az orrunknál fogva vezessen minket. De egyszer ki kell derülnie a teljes igazságnak, ami alapjában változtatja meg a történetről és a karakterekről alkotott addigi véleményünket. 

Van benne egy romantikus szál is, de ennek ellenére még sem kell ajándék inzulint osztogatni a könyvhöz. Nekem sokáig egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy ki, kivel, hol és mikor. Számomra teljes ledöbbenés volt, amikor azt olvastam, hogy a két főszereplőt milyen érzelmes kapcsolat fűzi egymáshoz. Számítottam a dologra, de olyan gyorsan történt! Engem tuti nem nyűgözött volna le pár esetlen bók és egy galéria.

 

A karakterek közül legjobban Feyre-t tudtam megszeretni. Egy igazán belevaló csajszi, aki kegyetlen, őszinte, bátor és, aki foggal-körömmel harcol a szerelméért. Tamlin és Lucien számomra mellékesek voltak. Igaz, nélkülük az egész meg sem történt volna, és Feyre számára nélkülözhetetlen segítséget jelentettek, de már előre várom a Rhysand-os részeket (hát persze, hogy a többi kötetben erre is sor kerül). 

Egyedül Feyre családja volt az, amin nagyon csodálkoztam. Valakiben csalódtam és volt olyan, aki pozitívan lepett meg. Azonban a dolgokhoz való hozzáállásukat nem tudtam megérteni. [spoiler] Amikor a lány hazatért, mintha ő is visszaváltozott volna azzá az emberré, aki akkor volt, amikor elhagyta őket. Mintha nem ment volna keresztül egy nagyon szép fejlődésen. [spoiler vége] 

Tetszettek azok a részek, amikor a tündérek udvarában Feyre megtanul érezni, szeretni, hinni és reménykedni. Aztán ott voltak a borúsabb fejezetek is, amik tele voltak izgalmakkal, vérrel és verítékkel. Az utolsó 150 oldalon lehetetlen volt letenni a könyvet.

A regény végén található igazi nagy csavar számomra előre ismert volt. Ugyanis olvasás közben kutakodtam a Pinteresten, és arcul csapásként ért a felismerés. Így a nagy katarzis nálam elmaradt, de összességében nem panaszkodhatok. Isteni élmény volt! Jöhet a folytatás!

Összegzés:

Read More