2017. augusztus 29., kedd

Mészöly Ágnes: Egy ​másmilyen nap

Fülszöveg: 
Zsófi színdarabokban játszik, Misi zongorista, és szerte a világon koncerteket ad. Zsolti tornász, Kata arra tette fel az életét, hogy sakkozó legyen. Bence leukémiás, és gyakran jár kezelésekre, Laci a híres Gyermekkórusban énekel. A nagy sikerű Ez egy ilyen nap című könyv folytatása, ezúttal olyan, tizenéves gyerekek igazi történetével, akiknek valamiért különleges az életük.

Miért pont ez?: 
Múltkor a könyvtárban nézelődtem, és ez a könyv jött szembe velem. Szimpatikusnak tűnt a borító, a cím, ráadásul a szerző neve sem volt teljesen ismeretlen számomra. Tudtam, hogy ez egy olyan sorozat része, aminek az első kötetét nem olvastam, de ez sem tartott vissza. ÉS MILYEN JÓL TETTEM! Ugyanis nem csak a két könyv cselekménye nem függ össze, de az Egy másmilyen nap fejezetei is elkülönülnek egymástól.

Könyvadatok:
Kiadó: Nagyhegy                        Téma: ifjúsági
Oldalszám: 128 oldal                  Kiadás éve: 2017
Sorozat: Ez egy ilyen nap           Megrendelhető: Book24


Véleményem:

A könyv kicsit elrugaszkodik a megszokott ifjúsági regényektől. Olyan tinédzserek bőrébe bújtatja az olvasót, akik valamilyen oknál fogva kitűnnek a tömegből. Egyikük teniszezőnek készül, másikuk nagy sakk-bajnok, a harmadik buddhista nevelést kap, míg a negyedik elismert zongorista.

Hiába különböznek tőlünk, átlag emberektől, ugyanúgy iskolába járnak, ugyanúgy tanulnak és ugyanúgy a gép előtt/edzőteremben töltik a szabadidejüket. 


A könyv külön érdekessége (és becsülendő benne), hogy igazi emberek igazi történetét olvashatjuk. Ez a tény nekem teljesen megváltoztatta a gondolkodásmódomat és a véleményemet. 


Tetszett, hogy nem tartalmazott pongyola kifejezéseket és új-szlenget sem a szöveg. Így ezzel nem csak minőségibb lett a könyv, de maradandóbb is. Olyan alkotás, amit az író nem egy meghatározott kor emberének szánt. Amit a generációs láncolat összeköt. Ez nem csak a szöveg megjelenésére, hanem a tartalmára is igaz.

Számomra a legérdekesebb a buddhista iskolába járó kislány története volt. A sportolókkal együtt éreztem, a zenészeket tiszteltem. A család is sokféle képen és szerepben jelent meg.


Kicsit hiányérzetem van.
 Szerintem tökéletes megoldás lett volna, ha a különböző fejezetekben szereplő gyerekek találkoznak egymással, a történetük valahol összeér. Ha két hasonló érdeklődési körrel rendelkező gyerekről olvastam, akkor rögtön gondolatban összepárosítottam őket. Összehasonlítottam az életüket: miben hasonlítanak és miben különböznek. 


Ajánlom azoknak a szülőknek , akiknek a gyerkőcük kamaszkor előtt/elején jár. A -már nem teljesen- kicsik sokkal többet látnak bele a történetekbe, mint a felnőttek. Ők még élvezettel hasonlítják össze az olvasottakat a saját életükkel. Lesz olyan rész, ahol vágyódni fognak bizonyos dolgok után és lesz, hogy hálásak lesznek a saját helyzetükért.

Összegzés:

2017. augusztus 15., kedd

Molnár T. Eszter: Stand up!

Fülszöveg: 
Akinek egy szomorú stand-upos az apja, rossz arcokkal kavar a nővére, antiszociális az öccse, a nagynénje meg mindenbe beleszól, az nem véletlenül tölti a vasárnapokat egy kutyamenhelyen. Bakos Virágnak elég oka lenne rá, hogy magába forduljon, de szerencsére nemcsak a humora jó, hanem van egy hűséges aranyhörcsöge, pár jó fej osztálytársa és egy igazi barátnője is. 
Aztán egyszer csak nyomulni kezd rá az a két srác, akiknek a legkevésbé kellene. Virág hamarosan a társaság peremén találja magát, megtapasztalja a féltékenységet és a kirekesztést, ám egy szétesőfélben lévő család egyetlen normális tagjaként nem sok ideje van sajnálni magát. 
Tanítás után vacsorát főz, leleplez egy rablóbandát, vagy az apját hozza össze egy szimpatikus nevelőanya-jelölttel. Csak ezek után jut ideje elgondolkozni azon, hogy mennyit ér a barátság, és érdemes-e bevállalni a sebezhetőséget a szerelemért cserébe.
Könyvadatok:
Kiadó: Tilos az Á Könyvek               Téma: ifjúsági
Oldalszám: 246 oldal                       Kiadás éve: 2016   
Sorozat: Egy majdnem normális család 1. rész
Megrendelhető: Pagony

Véleményem:

Meglepő, hogy a moly.hu-n mennyire kevesen olvasták Molnár T. Eszter könyvét. Pedig szórakoztató, tanulságos és a mai kor emberéről (/emberének) szól. Az én látóterembe is csak azért került, mert kellett a Merítés-díjhoz. 

A Tilos az Á kiadótól
még sohasem olvastam rossz könyvet, és ezúttal sem kellett csalódnom. Molnár T. Esztertől eddig még csak egy kis novella részletet olvastam, a Jelen! című válogatásban. Akkor az ő írását találtam a legjobbnak. Ez a könyve is kellemes csalódás volt.

A főszereplőnk egy tizenéves kislány, aki még gyermeki szemmel látja a dolgokat. Furcsa neki, hogy minden barátnője csak a sminkről, ruhákról és fiúkról tud beszélni. Számára a kamaszkor csak nyűg, és minél gyorsabban fel szeretne nőni. Azonban a regény során szépen lassan kezd rájönni, hogy a felnőttek világa nem is olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. 


A nővére gyanús alakokkal barátkozik, a bátyját pedig annyira megverik egy nap, hogy kórházba kerül. Van egy alkoholista humoristából lett pszichológus apa és egy kattant nagynéni is a képben. Tehát mindenkinek akadnak jócskán problémái.


Itt kicsit nagyobb kitérőt kell tennünk az apuka személyénél. Ugyanis számtalanszor lehet olvasni, hogy a pszichológusok ,-  hiába kiváló szakemberek -, magánéletük állandó válságban van. A könyvben szerintem nagyon túlerőltették ezt a típust. Néha legszívesebben felpofoztam volna az apukát. 

Mialatt hősünk próbálja menteni a széthullóban lévő családját
, addig a saját szerelmi -és tiniproblémáival is meg kell küzdenie. Mert ugye nem mindegy, hogy az ember lánya egyszerre hány emberrel randizik, csókolózik na meg jár moziba esténként. 


A regény teljesen átlagos (, de annál súlyosabb) emberi problémákat boncolgat ifjúsági stílusban. Egyszerűbben: a magyar valóságról olvashatunk pornográf tartalmak nélkül. A vége pedig nagyon jól meg van írva. Abszolút pozitív példát mutat a fiatalság (és az idősebb korosztály) számára is.

Nekem tetszett, mindenkinek ajánlom. Kicsinek és nagynak egyaránt. Megéri elolvasni. :) 


Összegzés:

2017. augusztus 10., csütörtök

5 dolog rólam

#1: Imádok fára mászni
2015 őszén a diószezon közepén tanultam meg fára mászni. Előtte is próbálkoztam, de mindig valakinek segítenie kellett. Vagy nem volt erős a karom, hogy felhúzzam magamat vagy túlságosan fájlaltam az időt és energiát amit bele kellett fektetnem. Rá kellett jönnöm: nem számít, hogy fáj a kezem, a diót akkor is le kell verni valahogyan a magasabb ágakról is. Ezzel együtt megtapasztaltam valamit. Valami újat, amibe rögtön beleszerettem.



#2: A könyveim 71%-át olvastam
Amire nagyon büszke vagyok! Szerintem hatalmas nagy teljesítmény, főleg ha azt vesszük, hogy több mint 200 példány van a polcomon. A legtöbbet többször is olvastam, amit pedig még nem sikerült kivégeznem, arra hamarosan sort szeretnék keríteni. Na, de addig is van egy csomó könyvtári könyv, ami csak arra vár, hogy elolvassam őket.



#3: Tömegközlekedés párti vagyok
Ne értsetek félre! Tudom, hogy autóval sokkal gyorsabban el lehet jutni bárhova (kivéve a nagyvárosokban). Ráadásul a biciklizés jótékony hatásaival is tisztában vagyok. Szoktam is mind a két közlekedési eszközt használni, sőt! szeretek gyalogolni is. Mégis úgy gondolom, hogy annál nincs is jobb, amikor leülsz egy buszra, előkapod a könyvedet és teljesen belemerülsz. Ha pedig nincs erre alkalom, akkor addig is élvezhetem azon emberek társaságát, akikkel utazom. Nem mondanám kicsinek a városunkat, de szinte mindig akad valaki, akit ismerek és együtt utazunk. :D



#4: Jól bírom az erős ízeket
Volt egy időszak, amikor mindenféle gusztustalan étel kombinációkat gyártott az agyam, de a legmerészebb, amit ki is próbáltam az a spagetti-vanília fagyi kombó volt. Meglepődnétek rajta, de nekem ízlett. A jalapenot is hasonlóképpen került a képbe. Ekkor döbbentem rá, hogy én nem csak jól bírom az erős ízeket, de szeretem is.



#5: Fekete-fehérben álmodok 
Ami lehet nem hangzik nagyon izgalmasan, de nekem nagyon fontos részét képezi az életemnek. Tisztán emlékszem rá, hogy 4 éves voltam, amikor elkezdtem rájönni, hogy másoknál ez nem teljesen így van. Amiért még fontos ez nekem: mindig nagyon valósághűek azok a pillanatok, amikre felébredés után emlékszek. Amíg pedig kilábalok a reggeli kábaságból, addig ez segít abban, hogy meg tudjam különböztetni az előző napi emlékeimet az álmommal. Ez persze néhány pillanat, de ez néha óráknak tűnik. És igen, nagyon jó fekete-fehérben látni a dolgokat. Sokkal több jelentőséget kap egy-egy mozdulat vagy rezdülés. Mégis azt hiszem megőrülnék, ha a valóvilág is ilyen lenne. 


2017. augusztus 9., szerda

Sarah J. Maas: Crown ​of Midnight – Éjkorona

Fülszöveg: 
Figyelem! Aki nem olvasta az előző részt, az ugorja át a fülszöveget, mert spoilert tartalmaz!

Celaena könyörtelen küzdelemben legyőzte ellenfeleit és a király bajnoka lett. 
Ezentúl a király ellenségeit kell elpusztítania, akik kegyetlen uralmának akarnak véget vetni. A lány azonban ahelyett, hogy eltenné őket láb alól, figyelmezteti őket és ezzel segít nekik. 
Szörnyű titkát eleinte még Chaolnak sem meri bevallani, akihez akarata ellenére egyre inkább vonzódik. Mennyire bízhat meg benne? Végül is Chaol a királyi testőrség kapitánya. A szívére vagy az eszére hallgasson?


Könyvadatok:
Kiadó: Könyvmolyképző     Téma: fantasy
Oldalszám: 494 oldal          Sorozat: Üvegtrón 2. része
Kiadás éve: 2014                Megrendelhető: KMK

                    

Véleményem:

Ez a könyv 2015 májusában került fel a várólistám polcára, akkor be is szereztem, de csak mostanában jutottam el addig, hogy olvasni is tudjam. 


Már az olvasás első percétől kezdve tudtam, hogy mennyire jó az Üvegtrón 2. része, az Éjkorona. Valahogy ösztönösen megéreztem. Lehet csak azért, mert több mint 2 éve vártam rá, vagy csak azért, mert az írónőnek még mindig jó stílusa van, és a könyv is olvasmányosnak bizonyult. Annyira, hogy a közel 500 oldalt 8 óra alatt olvastam ki. 

A király még mindig mumusként hat, aki ellen Celaena is csak kis mértékben mer lázadni.
A kastély is maga a nagy labirintus, ahol minden sarkon valami veszélyes dolog ólálkodik. Főhősnőnk is (az Üvegtrónnal ellentétben) igazi bérgyilkosként viselkedik. 



Nekem nagyon hiányoztak az u.m. üresjáratok. Amikor nem történik semmi, a szereplőink csak élik az életüket. Mindig történt valami, nem úgy mint az első részben, amikor volt időnk szusszanni két megmérettetés között. Kicsit úgy éreztem, mintha 500 oldalba akarta volna az írónő beletuszkolni az 1000 oldalas regényt. 


A birodalom lakói lázonganak
, a bérgyilkosunk veszélyes játszadozásba kezd. Ráadásul előbukkannak olyan horrorisztikus dolgok, amiket még King is megirigyelne. A könyv hangulata emiatt sokkal borúsabb, sőt! vagányabb is. Ami engem nem igazán zavart, örültem neki. 



A világ kicsit még jobban kitágul előttünk. Új fajokat, és új szereplőket ismerhetünk meg. A régi karakterekről is sok új és izgalmas dolog is kiderül. ((Halkan jegyzem meg, hogy ezt a dolgot már a regény elejétől kezdve lehet tudni, de nem mondják ki nyilvánvalóan, csak az utolsó oldalon.))

Ennek ellenére már most várom, hogy olvashassam a folytatást.
Remélem nem kell rá megint 2 évet várnom, mert azt nem bírnám ki. Ebben a hónapban egyébként Sarah J. Maas-tól olvasom még a Tüskék és rózsák udvarát a Mini-könyvklub keretein belül. Úgyhogy hamarosan olvashatjátok annak is az értékelését. 


Összegzés:

2017. augusztus 2., szerda

Zelei Bori: Kevert

Fülszöveg: 
Tavaly télen kezdtem el írni, amikor anya meghalt. Akkor vettük nem sokkal előtte ezt a kabátot. A temetőben voltam, aztán elkezdtem fázni, és asszem, sírtam is, és akkor még nem akartam hazamenni, úgyhogy elkezdtem nyargalászni a temető utcáján. Aztán megláttam a földön ezt a kupakot, és csodák csodája, a bokorban ott volt hozzá a toll is. Golden brown, ez volt ráírva. És akkor leírtam ezt a három betűt ott a kukára, és azóta ez az én tagem. Ezt írom azóta is. Akkor este egészen meghibbantam, felmentem sötétedéskor a kilátóra, oda is odatettem a kézjegyem, és aztán lefelé is a villanyoszlopokra, mert amúgy meg futottam, nagyon sötét volt, és rohantam villanyoszloptól villanyoszlopig, és akkor mindet meg is tageltem, ha már ott vagyok.

Könyvadatok:
Kiadó: L'Harmattan             Téma: ifjúsági
Oldalszám: 112 oldal          Sorozat: -
Kiadás éve: 2016                Megrendelhető: Bookline

                      

Véleményem:
Szeretem a jól megírt novellákat. Sok ilyet olvastam már, de a többség még azt sem érdemli meg, hogy publikálva legyen. Zelei Bori Kevertje igazi vegyes felvágott, amiből jócskán lehet szelektálni.

Szerintem egy novella akkor emelkedik ki a többi közül, ha: lényegre törő, nem bonyolult, megfelelő arányban szerepel benne a leíró és a párbeszédes részek és végül, ha nem csak saját korának mutat példát.

Teljesen megértem azokat az alkotókat, akik a novella írást választják egy nagyobb, terebélyes kötet helyett. Az olvasót is megértem, hiszen ha valami szórakoztatót, tanulságosat akar olvasni, akkor nem kell végigrágnia magát az 500 oldalas könyveken.

Most jön az a rész, amikor ténylegesen rátérünk a mai kötetünk elemzésére. Mivel több kisebb novellából áll, először azokról fogok beszélni, amik tetszettek.

A 11-ből 3 olyan van, ami kiemelkedő. Ezek a kamaszkori problémákat a lényegüknél ragadják meg. A megvalósításuk már döcögős volt, de a gyors teszten átmentek. A legfontosabb érdemük a többivel ellentétben, hogy értető, hogy kiről-miről-miért szól a történet.

Az igazság az, hogy ez a kötet nem hagyott mély nyomot bennem. Egynek elment, de nem volt kiemelkedő. A maradék 8 novella semmitmondó, üres. A legtöbbnél azt sem tudni, hogy fiú vagy lány szólal meg, egyáltalán hol tartunk az eseményekben. Teljes katyvasz volt az agyamban. A kötet több mint fele szinte élvezhetetlen volt emiatt.

Mindenesetre remélem nem most hallottam utoljára Zelei Boriról. 

Összegzés:


2017. augusztus 1., kedd