5 dolog rólam

#1: Imádok fára mászni
2015 őszén a diószezon közepén tanultam meg fára mászni. Előtte is próbálkoztam, de mindig valakinek segítenie kellett. Vagy nem volt erős a karom, hogy felhúzzam magamat vagy túlságosan fájlaltam az időt és energiát amit bele kellett fektetnem. Rá kellett jönnöm: nem számít, hogy fáj a kezem, a diót akkor is le kell verni valahogyan a magasabb ágakról is. Ezzel együtt megtapasztaltam valamit. Valami újat, amibe rögtön beleszerettem.

#2: A könyveim 71%-át olvastam
Amire nagyon büszke vagyok! Szerintem hatalmas nagy teljesítmény, főleg ha azt vesszük, hogy több mint 200 példány van a polcomon. A legtöbbet többször is olvastam, amit pedig még nem sikerült kivégeznem, arra hamarosan sort szeretnék keríteni. Na, de addig is van egy csomó könyvtári könyv, ami csak arra vár, hogy elolvassam őket.

#3: Tömegközlekedés párti vagyok
Ne értsetek félre! Tudom, hogy autóval sokkal gyorsabban el lehet jutni bárhova (kivéve a nagyvárosokban). Ráadásul a biciklizés jótékony hatásaival is tisztában vagyok. Szoktam is mind a két közlekedési eszközt használni, sőt! szeretek gyalogolni is. Mégis úgy gondolom, hogy annál nincs is jobb, amikor leülsz egy buszra, előkapod a könyvedet és teljesen belemerülsz. Ha pedig nincs erre alkalom, akkor addig is élvezhetem azon emberek társaságát, akikkel utazom. Nem mondanám kicsinek a városunkat, de szinte mindig akad valaki, akit ismerek és együtt utazunk. :D

#4: Jól bírom az erős ízeket
Volt egy időszak, amikor mindenféle gusztustalan étel kombinációkat gyártott az agyam, de a legmerészebb, amit ki is próbáltam az a spagetti-vanília fagyi kombó volt. Meglepődnétek rajta, de nekem ízlett. A jalapenot is hasonlóképpen került a képbe. Ekkor döbbentem rá, hogy én nem csak jól bírom az erős ízeket, de szeretem is.

#5: Fekete-fehérben álmodok 
Ami lehet nem hangzik nagyon izgalmasan, de nekem nagyon fontos részét képezi az életemnek. Tisztán emlékszem rá, hogy 4 éves voltam, amikor elkezdtem rájönni, hogy másoknál ez nem teljesen így van. Amiért még fontos ez nekem: mindig nagyon valósághűek azok a pillanatok, amikre felébredés után emlékszek. Amíg pedig kilábalok a reggeli kábaságból, addig ez segít abban, hogy meg tudjam különböztetni az előző napi emlékeimet az álmommal. Ez persze néhány pillanat, de ez néha óráknak tűnik. És igen, nagyon jó fekete-fehérben látni a dolgokat. Sokkal több jelentőséget kap egy-egy mozdulat vagy rezdülés. Mégis azt hiszem megőrülnék, ha a valóvilág is ilyen lenne.