László Zoltán: Távolvíz

Fülszöveg:
Egyszer ​csak megjelent százmillió idegen lény az Atlanti-óceánban, és mind az emberiséget akarta szolgálni.

40 év telt el azóta. A kreáknak és mesterséges ökológiájuknak köszönhetően a Földön soha nem látott jólét uralkodik, a hűségesen szolgáló lények pedig nélkülözhetetlenné váltak a tengerpartok és óceánok emberi kolóniáin. A csillogó felszín alatt azonban indulatok forrnak: legalább annyian űznék el félelemből a kreákat, mint ahányan számításból még inkább az emberhez láncolnák őket.

A tudós Jana és kisfia, Gellard csaknem húsz évet töltött hajótöröttként egy lassú időgépben, miközben a külvilág számára csak órák teltek el. Kiszabadulásuk után mindketten máshogy próbálják feldolgozni a velük történteket. A világtól elzártan felnőtt Gellard Tengerbudapest szigetvárosában próbál összerakni valamit, ami legalább távolról egy hétköznapi életre emlékeztet. Nehézségeit fokozza rég látott, vele közel egyidős apja, akinek köszönhetően hirtelen túl sokak érdeklődését kelti fel. Olyan mindenre elszánt alakokét, akik a krea-emberi viszonyt szeretnék megváltoztatni, és ezért a legmesszebbre is elmennének.

Jana eközben a munkájába temetkezik. Az Atlanti-óceán mélyén, a kreák kiürített sziklahajóján próbálja megfejteni az érkezésüket kísérő számtalan rejtélyt. Az idegenek ugyanis mindent elfelejtettek az utazásukat megelőző időkből, ami épp úgy lehet véletlen, mint egy nagyon is tudatos terv része. Amikor a nő új területeket fedez fel a hegységnyi Lótuszon, még nem sejti, hogy hamarosan sokkalta nagyobb távlatok nyílnak meg előtte, mint amit valaha is remélni mert.

Könyvadatok:
Téma: sci-fi
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 374 oldal
Megrendelhető: Agave Könyvek

A Mini-könyvklub többi tagjának értékelését ide kattintva tudjátok elérni. 

  

Véleményem:
Bevallom őszintén, hogy többször újra kellett kezdenem a könyv olvasását. Hiába jártam már az ötvenedik vagy a századik oldal környékén, egyszerűen nem állt össze a történet. Végül csak sikerült magamat túlküzdeni rajta, és a kezdeti értetlenséget felváltotta a "hű, de jó sztori" érzés. Utólag természetesen rájöttem, hogy csak a fülszöveget kellett volna elolvasnom, és az első néhány fejezet is értelmet nyer számomra. 

Az események viszonylag lassan követik egymást. Nem mondom, hogy nem izgalmas a történet, egyszerűen csak lassan jutunk el A pontból B pontba. Amint felmerül egy probléma rögtön ezer és egy kérdés követi, és mire meglesz a megfejtés, addigra rengeteg izgalmasabbnál izgalmasabb teória üt szöget az agyadban kedves olvasó. 

A történetnek bizonyos részein könnyebben át lehet siklani, míg másokat olvasva egészen elkalandozik a képzelőerőnk, és akár világok ezreit is bejárjuk. Nagyon mai, de egyben nagyon sci-fi is a mű. A világ rendkívül ötletes, részletgazdag és egyedi. Igazi kikapcsolódás volt róla olvasni, mintha csak nyaralnék. 

A karakterek mindegyike meghasadt lélek. Sokat megtudunk a múltjukról, a jelenükről és a jövőjüket is sejteni véljük. A két főszereplő elméletileg Jana, a biológus és fia, Gerald. Őket ismerhetjük meg a legjobban, de az én szívemhez nem ők álltak a legközelebb. Gerald apja sokkal nagyobb hatást gyakorolt rám a csendes áldozatával, kár, hogy az ő szála abbamaradt, nem kapott igazi lezárást. 

Vannak karakterek, amelyekről csak benyomásaim vannak. Példának okáért rögtön itt vannak a kreák. Megtudtam, hogy az óceánban bukkantak fel, nem tudják kik alkották őket, és hogyan működnek, de az embert szolgálják. A történet folyamán elég sok mindenre fény derül velük kapcsolatban, de mai napig rejtély számomra, hogy pontosan hogyan is nézhetnek ki. Jobb híján pingvin szerű élőlényekként tudnám őket beazonosítani. A lassú időgépekről is sok szó esik, de valahogy mégis kicsit megfoghatatlan. 

Vannak olyan történetek, amik ugyan a karakterek megértéséhez igenis fontosak, de a történetben nem visznek előre minket. A baj csak az, hogy Gerald és Jana múltja túl sok lapot foglal el. A 20 év fogság akár még izgalmas is lehetne, de egy másik könyvben. 

Tele van egy kiváló ötletekkel, melyek újabb és újabb lehetőséget adnak az írónak, hogy szárnyaljon és valami újat alkosson. A baj csak az, hogy nem él ezekkel a lehetőségekkel. Mintha félne a következményektől és attól, hogy mi történik akkor, ha véleményt nyilvánít. 

Ezért végső soron azt mondanám, hogy bár az alaptörténet alaposan ki van dolgozva, mégis összeszedetlen maradt a könyv. Ez a könyv nem más, mint megválaszolandó kérdések tömkelege. Kincseket rejtő ötletbörze, melynek a felszínét kapargatjuk.. 

Összegzés: