Szabó Magda: Für Elise

Fülszöveg:

Szabó Magda elmúlt nyolcvanéves, amikor lánytestvére született: írt magának egyet. Mert bár a Für Elise önéletrajzi ihletésű mű, a regénybeli fogadott testvér, Bogdán Cecília korábban ismeretlen volt az olvasók előtt. Az író talán gyerekkori barátnőjét mintázta meg Cili alakjában, talán önmagát.
Cili trianoni árva, Zentáról származik, az árvaházból kerül Debrecenbe, négyévesen fogadja be új családja. Ő a bájos, szeretnivaló szőke gyermek, akit minden bajtól óvnak, akit dédelgetnek ismerősök, ismeretlenek és a tanárai is.
Magdolna okos, művelt már kisgyerekkorában is. Esti meseként bibliai történeteket hallgat édesapjától, még iskolába sem jár, de már latinul veszekszik nagybátyjával. Szülei nem korlátozzák, nem nevelik, csak civilizálják. Nyelveket tanul, olvas és ír, képzelete szárnyal, olyan szabálytalan voltam, mint maga a szabálytalanság, már akkor kilóg a sorból.

Véleményem:

Én azt tartom, hogy nincs rossz önéletrajz, Vannak jól megírtak és vannak olyanok, amik nem nyerik el az olvasó tetszését ilyen-olyan okokból kifolyólag. Szabó Magda Für Elise az előbbi kategóriába tartozik. Az írónő 85. születésnapján jelent meg és eredetileg kétkötetes lett volna. Mivel a második kötet megírására nem került sor ezért a történet nem kerek egész, nincs lezárva.

Egyszerűen beszippantott és addig nem eresztett amíg az utolsó mondat végére nem jutottam. Elgondolkodtató, megrázó és őszinte annak ellenére, hogy a főszereplő, Cili fiktív alak. Annyi érzést váltott ki belőlem, hogy szinte lehetetlen lenne leírni az összeset. Leginkább egy szivárványhoz tudnám hasonlítani, ahol az átmenetek elmosódnak.

Kicsit bajban voltam, amikor el kellett döntenem, hogy ki a főszereplő. Ugyanis sem Cilit sem pedig Magdolnát nem tudom kiemelni. Mind kettőjükről szól a történet mégis azt éreztem, hogy az előbbi lánynak több szerepet kellett volna kapnia. Kettejük története összefonódik, de mivel csak az utóbbi szemszögéből láttam a történetet, ezért valahogy mégis hiányérzetem van.

Az igazság, hogy rengeteget lehetne beszélni erről a könyvről. Elmondhatnám azt, hogy miről szól, hogy kik a fontosabb szereplők, hogy mit éreztem akkor amikor olvastam. Azonban szilárd meggyőződésem, hogy ezt a könyvet mindenkinek magának kell felfedezni és eldöntenie, hogy az olvasottakat hogyan tudja értelmezni a saját görög sorstragédiában. 

Ajánlom:
Annak, aki legalább már 2-3 könyvet olvasott az írónőtől és tetszett a stílusa, és nem fog megbántódni azon, hogy nem klasszikus értelemben vett önéletrajzot kap. Egyébként: MINDENKINEK. 

Értékelés: