A könyvmolyok félelmei

Sziasztok!
Említettem már nektek az Áprilisi összefoglalómban, hogy a gasztrokedd rovat helyett innentől kedve ezeken a napokon más-más témával fogok foglalkozni. A mai nap saját és más könyvmolyok félelmeiről hoztam egy kis bejegyzést (ami időközben jó hosszúvá nőtte ki magát).
A Molyon feltett kérdésemre rengeteg választ kaptam és bizony az én listámra is felkerült egy-két új dolog, amibe előtte bele sem gondoltam. Lássuk is mik ezek! 

Az örök kérdés amitől mindenki retteg: Mi a kedvenc könyved? 

Mint mindenki másnak nekem is rengetegszer felették már ezt a kérdést. Főleg nyelvi órákon találkozok vele, de a mindennapi életben is ugyanúgy szembe jöhet. Az előbbi esetre nyilván jól begyakorolt szövegem van mind angolul mind olaszul. Az első nyelven lassan 6 éve ugyanazt szoktam választani: Jay Asher: Tizenhárom okom volt. Ami persze hazugság mert a legnagyobb jóindulattal is csak 3 pontot tudnék a könyvnek adni az 5-ből, de a témája érdekes és sok kérdést felvethet, amire ugyancsak jól begyakorolt szövegem van. Olaszul viszont mindig Agatha Christie Tíz kicsi négerét emelem ki, mert ez tényleg közelebb áll a szívemhez.
Ha pedig magyarul teszik fel ezt a kérdést nekem: őszintén elmondom, hogy jelenleg 32 könyv van a kedvenceim között és mindegyiket más miatt szeretem.

Hamarabb halunk meg minthogy kiolvasnánk az összes könyvet ami érdekel minket. Azt hiszem ez az aktív könyvmolyság velejárója. Valójában én igazából bele sem gondoltam az egészbe egészen addig, amíg nem láttam a válaszadóim hozzászólását. Rá kellett jönnöm: a legtöbben attól rettegnek, hogy halálukig nem tudják végigolvasni a várólistájukat.
Erre született egy remek megoldás: halálunk után a gyerekeink és az unokáink járjanak ki a sírunkhoz és olvassanak fel nekünk. ((Egyébként én már előre sajnálom szegényeket.)) 

Minden por és hamu lesz vagy éppen az ellenkezője: elázik. Én úgy gondolom a könyveim nem az elsők között lennének amiket kimenekítenék egy lángoló házból. Persze féltem őket, de a környékünkön nem gyakran ég le egy ház sem és tízévente amikor mégis megtörténik egy ilyen eset akkor sem a pórul járt könyveket emelik ki az újság szalagcímében.
Mégsem tud különösebben aggasztani ez az eshetőség. Sőt! Néhány könyvemet meg sem siratnám ha tűzvész martalékává esne. Mert a könyvespolcomon nem csak remek írok könyvei sorakoznak, van ott néhány pocsék mű, amit előszeretettel használnék kerti sütőbe fahasábok helyett tüzelő gyanánt.
A másik kérdés viszont engem is aggaszt. Az elázás és a rongyos lapok elkerülése ellen és egy egyszerű zacskót szoktam használni a példányok megóvására.

A pókok örök ellenségeink. Nem csak egy gyűrött laptól, egy foltos borítótól vagy a kutya szájából kilógó papírfecni miatt tudunk szívrohamot kapni. Ugyanúgy megrémítenek minket a rovarok, ízeltlábúak és egyéb más állatfajták. Nem is csoda hiszen az állatoktól (különösebben a pókoktól, kígyóktól) való félelem a 8. helyen áll a Filantropikum listáján.

Újraolvasni bárki tud mégis sokan sajnáljuk az időt rá. Kérdem én: miért? Egy történet ismétlése kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy tanuljunk is valamit a dologból és ne csak emlékfoszlányok maradjanak meg az adott történetből. Kiskorunkban is sokszor hallgattuk ugyanazt a mesét. Én már akkor eldöntöttem, hogy melyik mese nem tetszik és melyiket akarom újra és újra hallani.
 A villámolvasáshoz annyit fűznék hozzá, hogy nem mindenki tud vagy akar gyorsan olvasni. Van amikor úgy érezzük semmi értelme, mert így nem tud a könyv megérinteni minket, máskor az ellentábor pont az ellenkezőjét állítja. Mindenki szíve joga eldönteni, hogy milyen tempóban és időközönként olvas.

Több szempontból is stresszes tömegközlekedési eszközön utazni. Nálunk néha akkora a tömeg, hogy leülni sem lehet nem hogy olvasni. Ilyenkor nálam marad a hangoskönyv amit sokszor lehetetlen megérteni buszon vagy villamoson. Ez nem csak a sok ember miatt van hanem a motor zúgása is besegít. Én ilyenkor persze maximumra állítom a hangerőt. A baj csak az (és ezt a napokban figyeltem meg), hogy van olyan rész amit így sem hallok mégis a körülöttem lévő emberek tisztán értik amit hallgatok. Ekkor szokott az lenni, hogy inkább elhúzódnak tőlem nehogy kiszakadjon az ő dobhártyájuk miközben én még mindig nem értem mit beszél az előadó a fülembe, de azt érzékelem, hogy valami nincs rendjén. A körülötted állók száma megfogyatkozott és nagyobb terem lett. Ekkor kiveszem a fülhallgatót, elteszem a telefonomat és otthon újra előveszem. Csakhogy otthon sokkal csendesebb a környezet és amikor újra elindítom a lejátszást jobb esetben is csak a dobhártyám szakad szét.

Kifogyunk az olvasnivalókból. Nem vagyok külföldi diák így ezt a félelmet nem nagyon ismerem, viszont amikor megpillantok egy új kiadást akkor mindig elfog a vágy, hogy megvegyem. Aztán eszembe jut, hogy rengeteg elolvasatlan könyvem és új megjelenésem van már így is a polcomon, amik azóta nem is számítanak újaknak mert már 2-3 év eltelt a kiadásuk óta és már senkit sem érdekelnek még engem sem. Félek, hogy ők is ugyanígy végzik ezért inkább hagyom és ha még mindig van kedvem hozzájuk akkor pár év múlva visszatérek a témára.

Kisgyerek számára elérhetetlen helyen kell tartanunk a könyveinket különben....színes filcek martalékai lesznek, esetleg észre sem vesszük és eltűnik belőlük egy-két oldal. Szétszakadnak (csak úgy) vagy leszakítanak belőle egy darabot amikor kapaszkodónak (itt arra gondolok, amikor a gyerek járni kezd és nem csak a könáyveket, de az eléjük elhelyezett értékes szobrokat vagy tárgyakat összetörik) használják őket.

El kell ismernünk: nem csak a kisgyerekek és színes ceruzáik tudnak kárt tenni egy könyvben. Ugyanúgy megviseli minket, ha a kölcsönadott könyvet behajlított sarkokkal, megtört gerinccel és a kávétól színesre festett lapokkal kapjuk vissza. Ennél sokkal súlyosabb amikor a példányunk vissza se kerül hozzánk.
Egyébként a molyoknál ez volt a második a félelmek között.

Kedves idegen, aki ezt itt most olvasod! 
Minden moly nevében kérlek, a saját épséged és egészséged megőrzése érdekedben: menekülj, ha azt látod, hogy egy könyvet olvasó embert felbosszantottál! Nem könnyen jövünk dühbe, de amikor nem hagynak minket kényelmesen, halkan olvasni akkor megeshet, hogy másnak korán reggel porszívó hangja fog felébreszteni. Ne! NE próbáld meg azzal kiküszöbölni ezt a helyzetet, hogy hangos beszélgetés helyett suttogsz. Az csak még rosszabbá teszi a helyzetedet... 

A könyvespolcok nagy problémái, hogy mást is szeretünk rajtuk tárolni nem csak könyveket. Erről bővebben fent említést tettem a színes ceruzáknál és a folyadék veszélyeinél, de úgy gondoltam nem árt külön kihangsúlyozni. Jobb ha nem teszünk semmi mást arra a polcra, mint amire ki van találva! Ha gyerekeink vannak, akkor azokat is jó magasra helyezzük és, ha esetleg tartozik hozzá ajtó is, akkor szereljünk rá gyerekzárat! 

Szeretném megköszönni azoknak az embereknek, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ez a bejegyzés elkészüljön! Válaszoltak a feltett kérdésemre vagy csak szavaztak. 

Az értekezésünket itt találjátok: http://moly.hu/karcok/697330
Ha pedig Moly tagok vagytok akkor a következő linken Ti is szavazni tudtok: http://moly.hu/szavazasok/milyen-felelmei-lehetnek-egy-konyvmolynak

Természetesen ide is szívesen várom a témával kapcsolatos megjegyzéseiteket :)