Fülszöveg: A titokzatos stylesi eset, eredeti címén The Mysterious Affair at Styles Agatha Christie első detektívregénye, mellyel az írónő már 1916-ban elkészült, de hat könyvkiadó is visszautasította, míg végül 1920-ban publikálták. Közel kétezer példányban fogyott el, és az írónőt rögtön híressé tette. A regényírás ötlete az első világháború alatt bukkant elő, amikor az írónő a torquayi kórház gyógyszertárában dolgozott. A művet sorozatokban leközölte a Weekly Times is, és az anyagi siker láttán Agatha férje további regények írására ösztönözte feleségét.
Ez volt az első mű, amelyben felbukkant Hercule Poirot, a híres belga mesterdetektív. A könyv pontos, precíz környezetábrázolást nyújt az első világháború alatti angliai vidéki viszonyokról. A Pharmaceutical Journal dicsérte a regényt, mivel a mérgeket illetően irója tudományosan megalapozott felkészültségről tanúskodott: „Ez a detektívtörténet a mérgekkel intelligensen foglalkozik, és nincsenek benne szamárságok kinyomozhatatlan anyagokról, mint ahogy az oly sokszor lenni szokott. Miss Agatha Christie érti a dolgát.
Miért pont ez?:
Kicsit furcsa fülszöveget kaptunk, nem? :D Üzenni kellene a kiadónak, hogy a sztoriról is szeretnénk egy kicsit többet megtudni, amikor könyvet vásárolunk. Jól van, a felettébb ronda, de újszerű borító engem most kivételesen nem tántorított vissza, attól, hogy elolvassam ezt a könyvet. Egyrészt: Mert a borítóján nagy betűkkel ott szerepel a kedvenc íróm neve. Másrészt: Megfogadtam, hogy végig olvasom az összes Poirot regényt, és mivel ez volt az első, így ezzel kezdeni.
Többször is át lettem verve. Fenomenális, hogy az írónő milyen csapdákat készített ki az olvasói számára, melyekbe egy gyanútlan ember simán belegubancolódhat. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy kezdem kiismerni ezt az ingoványos terepet.
Kicsit kezdem az érezni, hogy a rejtélyek maguk, nem túlságosan bonyolultak már a számomra. Rendben, azt beismerem, hogy én nem vagyok olyan jó detektív, mint Poirot, de az első megérzéseimmel követtem végig az egész regény eseményeit, mert általában ez Agatha regényeinél nálam be szokott válni. Természetesen közben állandóan gyanakodtam. Még az is megfordult a fejemben, hogy Hastings követte el a gyilkosságot! De mindig visszatértem a legelső benyomásomhoz.
Amiért viszont abszolút megéri krimi vagy detektív könyveket olvasni: az izgalomért.
Szinte tövig rágtam a körmömet, együtt izgultam belga detektívünkkel, hogy meglegyen az utolsó láncszem, ami szükséges volt az ügy lezárásához.
Jókat szórakoztam némelyik szereplő megjegyzésén vagy viselkedésén és ugyanúgy komoly maradtam a feszült pillanatokban.
Bele tudtam élni magamat! Minden olyan pontosan és nagy precizitással van elrejtve a sorok között! És mégis: Valami egészen addig a pontig, amikor az egész turpisság lelepleződik, elkerüli a figyelmünket.
Összegzés:
Cselekmény: 8/10 - Rögtön sejtettem, hogy ki a tettes, de jó volt látni, ahogyan Poirot nyomoz.
Szereplők: 4/5 - Nagyon hasonlítottak egy bizonyos másik Agatha regényben szereplő emberekhez, de egyébként rendkívül átgondoltak :)
Borító: 2/5 - Egyszerűen ronda, az "újszerűségéért" miatt viszont nem nulláztam le.
Borítók:
Magyar kiadásban nem találkoztam még szép és ötletes borítóval, de némelyik angol kiadás igazán belopta magát a szívembe, miközben nézegettem őket. Lehet, hogy vennem kell majd egyet?
A bal oldali mindenképpen teli találat: benne van minden amiről szól a regény, és ami arra készteti az olvasót, hogy felnyúljon a könyvespolcra és megvegye a könyvet.
A jobb oldali főleg a színei miatt tetszik. Itt meg tudták azt oldani, hogy a ház ne nézzen ki furcsán és ijesztően, míg a többi borítón ocsmányul fest.
Szereplők:
Hercule Poirot"Poirot egészen különös megjelenésű emberke volt. Nem sokkal volt magasabb százhatvan centinél, de nagyon méltóságteljesen viselkedett. Tökéletes tojásfeje volt, s egy kissé mindig félrebillentette. Bajusza tömött, nagyon katonás, öltözékének makulátlansága szinte hihetetlen; egy porszem bizonyára nagyobb fájdalmat okozott volna neki, mint egy revolvergolyó."
Kedvenc detektívem ebben a regényben is megőrzi a titokzatosságát, remekül nyomoz és a végsőkig kitart.
"– Engedje meg, hogy felkérjem... ennek az ügynek a kinyomozására."
Itt kezdődik a kaland, mely során Poirot szinte az őrületig harcol azért, hogy megtalálja az utolsó láncszemet és bizonyítani tudja a vádlott bűnőségét. Igazán vicces volt látni Hastings szemszögéből, ahogyan ez az okos belga detektív ügyködik.
Arthur HastingsPoirottal együtt Ő is itt tűnik fel először :) Igazi kis Watsonként lohol Sherlockja után. Vicces volt látni a botlásait és, hogy már megint összeboronálta magát az egyik női szereplővel :) Természetesen detektívünk megint az Ő véletlenül elejtett megszólalása segítségével jön rá a rejtély megoldására
Emily Inglethorp - az áldozat
" Tudja, Emily önző öregasszony volt. Nagyon nagylelkű volt, de mindig elvárta a viszonzást. Sosem hagyta, hogy az emberek megfeledkezzenek arról, amit értük tett, és ezért nem szerették."
Túl sokat nem tudtunk meg róla. Vannak gyerekei és egy igen fiatal férje.
Alfred Inglethorp - a férj
Természetesen Ő az, aki rögtön a gyanúsítottak élére kerül. Hiszen a felesége rá hagyta az összes vagyonát. Hogy Ő-e az igazi gyilkos? Senki sem tudja.
Talán a szobalányt nem ide kellene sorolni, de ezzel csak azt akarom érzékeltetni, hogy mennyire fontos szerepe van az ügy kinyomozásában. Rendkívüli ügyes módon lendíti előre Poirotékat a gyilkosság után. Itt megsúgom: szerintem az egész alatt többet segít, mint Hastings. Persze Ő teljesen tisztába van a dologgal. Természetesen az olvasó számára Ő is gyanúsnak tűnhet egy kis ideig. :)
John és Lawrence, Emily Inglethorp mostohafiai, Mary pedig az elsőként említett úr felesége. Ahogy mindenki mást, őket is meggyanúsítják. Többek között többen hallják az ablakon keresztül, hogy Mrs. Inglethorp kitagadja Johnt az örökségből. Hogy Ő-e az igazi gyilkos? Senki sem tudja.
Dorcas
John, Lawrence és Mary Cavendish
Cynthia Murdoch, Evelyn Howard és Dr. Bauerstein
Cynthia család egyik barátja és a áldozat melletti szobában tartózkodott a gyilkosság idején. Természetesen azonnal gyanússá válik. Egy a gond: A mi drága Hastingsünk gyengéd érzelmeket táplálni a hölgy iránt. Evelyn nem tűnhet érdekesnek, míg meg nem tudjuk, hogy milyen kapcsolati szálak fűzték a család tagjaihoz. Egyébként Ő Emily társalgónője. Dr. Bauerstein, egy orvos, aki ugyancsak érdekes viszonyt tart fent egyesekkel.
Hogy egy kis rálátásotok legyen a dologra, itt van a ház alaprajza
Hogy egy kis rálátásotok legyen a dologra, itt van a ház alaprajza
Ezzel be is zárnánk a kört. Legyen titok, hogy ki a gyilkos :)
