2017. március 7., kedd

Kutyás könyvek

 „Lehet élni kutya nélkül, de minek?”

Úgy döntöttem, hogy összeszedem nektek a 7 legkedvesebb könyvemet, ami kutyákról szól. Ezek nem "hogyan kell a kutyádat nevelni" típusú könyvek, hanem inkább szórakoztató regények.


7. Garth Stein: Enzo, ​avagy az emberré válás művészete
Még 2009-ben olvastam ezt a könyvet, de azóta rengeteg jelenetét megőriztem a szívemben. A főszereplő kutya, Enzo tudja, hogy ő nem olyan, mint a többi kutya. Megszólalna, ha tudna, de nincs egyebe, csak a gesztusai. Enzo igazi filozófus. Már öreg és beteg, de nem fél a haláltól, mivel meg van győződve arról, hogy halála után emberként fog újjászületni a földre. 
Azóta nekem is van kutyám és hiszek benne, hogy ezeknek a kis állatoknak van lelke és nagyon is okosak. 

6. Sheila Hocken: Emma and I
Ez a könyv megjelent magyarul is, de valahogy én nem tudtam azonosulni a magyar szöveggel. Egyszerűen borzasztó a fordítás, a helyesírási és gépelési hibák.
A történet megtörtént események alapján íródott, Sheila Hocken 20-as éveira teljesen megvakult. A lány ennek ellenére dolgozott, sportolt, szórakozott, mint bármely látó ember. Így a tudatos lány jutalma, hogy egymásra találtak Emmával, a játékos, vakvezető labrador kutyával. Megismerkedésük és egy életen át tartó barátságuk történetét írja le a könyv. Nagyon aranyos történet, ami segít, hogy jobban megismerjük a körülöttünk élő embereket. 

5. John Grogan: Marley ​meg én
Az azonos címmel megjelent film az egyik kedvencem. Egy igazán valós, humoros és szívbemarkoló történet a világ legrosszabb kutyájáról, Marleyról. Egy teljes család élettörténetét foglal magába a könyv, amely akkor kezdődik amikor a kutya hozzájuk került. Marley egy labrador retriever, aki fél a vihartól, megrágja a bútorokat, imád a medencébe ugrálni, semmivel sem lehet megnevelni.Nekem is van egy ilyen aranyosom itthon, úgyhogy minden pillanatát át tudtam élni. 

4. Debra Adelaide (szerk.): Az ​isteni kutya
A kötet ausztrál írók műve. A kutyás történetek, olykor esszék a távoli kontinens számunkra egzotikus élethelyzeteiben játszódnak, a legkülönfélébb emberi problémákkal, létkérdésekkel fűszerezve.  Akad olyan, aki bevallja, hogy korábban macskabarát volt – de megbocsátunk neki, elvégre tévedni emberi dolog. Van, aki mások megbízásából lett gazdi, és van, aki véletlenül. Van, aki vonakodva, és van, aki lelkesen. Egy dolog azonban közös bennük: mindannyian szokatlan és érdekes képet festenek az ember heghűségesebb társáról. Tündéri, szomorú és vicces egyben. Nekem nagyon tetszett. Mindenkinek ajánlom, aki megrögzött kutyamániás, és természetesen azoknak is, akik még nem azok, amikor befejezik a könyvet garantáltan azok lesznek.

3. Luis Carlos Montalván és Bret Witter: Új ​élet Keddtől!
Sokat gondolkoztam azon, hogy ezt a könyvet egyáltalán betegyem ide, de annyira tipikus kutyás történet, hogy nehéz lenne elvonatkoztatni tőle. Ráadásul nem is olyan rossz. :D
Keddet sérült emberek ellátására képeztek ki. Luis Montalvánhoz kerül, aki nem rég szerelt le és sebesülései és a poszttraumás stressz egyre erősebben érezteti a hatásukat. A könyv egyszerre szól háborúról és békéről, betegségről és gyógyulásról, lelki sebekről és spirituális megtisztulásról. Mindenekelőtt azonban egy ember és egy kutya barátságáról, akiknek sikerült kihúzniuk egymást a gödörből.

2. Cécile Aubry: Belle ​és Sébastien
Ezt a történetet más írók és filmrendezők is feldolgozták, de én az eredetit olvastam, és szerintem ez az ami az igazi élményt is nyújtja. Nem egy modern regényről van szó, de gyermekkorom egyik meghatározó alakja Belle, a hatalmas bernáthegyi kutya. Akit hol befogadnak, hol elkergetnek az emberek. Kutyasorsa elvezeti a hegyek közé, ahol végre háborítatlanul kóborolhat. 
Sébastien talál rá, akivel születő barátságukat sokféle emberi előítélet, irigység, butaság és gyűlölet akadályozza. Több mint 50 éves ez a történet, mégis a mai gyerekekhez és felnőttekhez is szól. Örökérvényű dolgokat fogalmaz meg, és szerintem mindenkinek legalább egyszer az életben érdemes elolvasnia. 

1. Jack London: A ​vadon szava
Ha már volt tündéri és édes történet, akkor kell lennie kemény, véres és erőszakosnak is. A regény mondanivalójának lényege az, hogy az állatok természetéből az ember a legnemesebb és a legrosszabb tulajdonságokat is ki tudja hozni. Az embereken keresztül pedig egy-egy pillantást vethetünk a társadalomra, az alaszkai élet viszontagságaira, amelyek előcsalják az emberek igazi tulajdonságait.

+ W. Bruce Cameron: Egy ​kutya négy élete
Még nem olvastam a könyvet, azért nem került bele az eredeti listába. Már többen is ajánlottátok nekem, de egyenlőre sajnos még nem jutottam hozzá. A filmet mindenképpen meg fogom nézni, ahogy valamikor a könyvre is sort fogok keríteni.
A történet főszereplője egy aranyos kutyus nem egy, de több életen keresztül próbál meg rájönni arra, hogy mi is az élete célja. A Kutyás történetben nem csupán négylábú barátunk számos életének megrázó és mulatságos kalandjait ismerhetjük meg, de feltárul előttünk az is, ahogy egy kutya látja az emberi viszonyokat. Megismerhetjük, hogy milyen erős kötelék fűz minket legjobb barátunkhoz. 

2017. március 5., vasárnap

Sunday Post #2

Végre kisütött a nap, a madarak csiripelnek (, amire valami eszméletlen rossz volt felébredni), a fák rügyet bontanak (éljen! az allergiás szezon!) tehát minden szép és jó. Egész héten otthon a kanapén bámultam a tévékészüléket. Nem önszántamból, nagyon beteg voltam. Azonban péntek felé már annyira megerősödtem, hogy képes voltam kiülni a napra és két órán keresztül olvasni.

Ez meglátszik a heti posztok tömkelegéből. Nem mintha olyan sok lenne, de az elmúlt silány időszakhoz képest ezen a héten olvastam és írtam a legtöbbet. Január 3.-a óta talán ez volt az első ilyen hét. 


Eheti posztok:
Előző heti posztok:
Heti kedvenceim a bloggeres világban:
  • Ez annyira cuki és szívhez szóló, hogy muszáj elolvasnotok, de már csak a képekért megéri :)
    Az élet egy sünivel, Lauren's Vogue oldalán. 
  • A következő cikkhez hozzá kell tennem, hogy imádok futni, de mostanában ez nem lehetséges. Múltkor megpróbáltam a sok betegeskedés után visszaszokni rá, de az eredmény az lett, hogy másfél perc múlva fuldokoltam. Úgyhogy ha újra felépülök, akkor kipróbálom a futás helyett a sétálást is. 
    Utálsz futni? Nyugi, a séta is jó lesz!, Zöldsaláta blog szerkesztőjétől.
Ezt hallgattam a héten: 
  • Apával csütörtökön kitaláltunk egy tök jó játékot. Egy ember bedugja a fülébe a fülhallgatót, elindít egy angol nyelvű általunk ismert számot és megpróbálja eldalolni/elhümmögni. A többieknek pedig az a feladatuk, hogy minél gyorsabban kitalálják. Én a kitalálásban eléggé ügyetlennek bizonyultam, de éneklésben profi vagyok. Általában már csak a bevezető intro utánzásából fel tudják ismerni a többiek. Amit szerintem nem is bánnak, mert valami eszméletlen rossz hangom van. :D Így akadtam rá a következő számra is:

2017. március 4., szombat

Tommy Wallach: Kösz, ​hogy… *Mini-könyvklub 6*

Könyvadatok:
Kiadó: GABO
Oldalszám: 298 oldal
Téma: romantikus
Sorozat: -
Kiadás éve: 2016
Megrendelhető: Bookline

Fülszöveg:
Parker Santé ajkát már öt éve egyetlen szó sem hagyta el. Miközben osztálytársai fényes jövőjüket tervezgetik, ő csak sodródik, szállodákban bámészkodva üti el az idejét, a vendégeket figyeli. Amikor azonban megismerkedik Zelda Tothtal, egy ezüsthajú lánnyal, aki állítása szerint jóval idősebb, mint amennyinek kinéz, a fiú ráébred arra, hogy talán mégis van a világban néhány dolog, amiért érdemes élni.

Véleményem:
A Mini-könyvklub előtt sohasem hallottam a könyvről. Még a borítója is messze elkerült a moly.hu-n. Összesen 6 és fél darab értékelés kering róla a neten. Aztán megláttam Zsófi és Bea blogján, és már hirtelen nem bántam, hogy ezt választottuk márciusra "kötelező" olvasmánynak. 

A kezdés nagyon ott van. Valahogy azonnal képes volt beszippantani. Annyira, hogy utána csak pár órába telt, mire a végére értem a könyvnek. Egy dolog van, amit nem értek: miért nem olvastam én ezt előbb? 
"Micsoda kaland volt, ugye?"

Úgy látszik, hogy ezúttal sikerült januárra, februárra és márciusra is olyan könyvet választanunk a könyvmolyokkal, ami valamiben különbözik a tucatkönyvektől. Vagy a téma, vagy a stílus és ebben az esetben a szereplők voltak szokatlanok.

Komoly és egyben humoros olvasmány. Hiszen olyan dolgokat dolgoz el (alkoholizmus, egy szeretett ember elvesztése, traumák sora), amivel egy átlagos ember is találkozik a mindennapjaiban. Ehhez vegyít egy érdekes témát: [spoiler!]
az öröklétet. Minden mellett pedig megtalálható a maró gúny és az igazi fergeteges poén felhő is. 

" - Sosem értettem azokat, akik feketén isszák a kávéjukat. Hát nem elég keserű így is az élet?"


Mondja Zelda, a mosolygós, tündérhajú lány, aki hisz abban, hogy mindig a jelenpillanat a legjobb, ami életében történt vele. Erre Parker, a beszélni nem tudó, végtelenül pesszimista és magába zárkózó srác így felel: 


"Az élet nem valami cukormázas dolog. Akkor meg miért édesítsem meg a kávét?"

Ez a két mondat tökéletesen leírja őket. Mintha két ellentétes pólusú világban élnének. Mind a ketten rendkívül erős egyéniségek. 
Zelda feladata nem más, mint kimozdítani szegény Parkert a csigaházából és megtanítani élni. És minderre rengeteg pénzt és némi időt is hajlandó szánni.

Van egy valami, ami engem nagyon zavart. Úgy nagyjából a könyv közepén kiderül egy titok Zelda múltjáról. Amivel engem az író nem tudott meggyőzni. De tudjátok mit? Ezzel lett kerek, extra és különleges a történet. Enélkül nem lenne az ami. 


Összegzés:


2017. március 3., péntek

Megváltam a könyveimtől | Miért? Mikor? Hogyan?


Márciusban drasztikusan lecsökkentettem a könyvespolcon található példányok számát. Összesen 187 könyvtől váltam meg.

Miért?: 

Pont ezt a könyvet olvastam, ahol a kiváló egyéniség 50 jellemvonása közül az egyiket az író így nevezte meg: Rendszeresen megszabadul a felesleges dolgoktól. Ez a kis szöveg ráébresztett arra, hogy mennyire nincs értelme, hogy minden szombaton leporolom a könyveimet, hogy utána egy hétig rájuk se nézzek. Mert:
  1.  Eddig maximum egyszer olvastam el őket. 
  2. Soha nem fogom őket újraolvasni.
  3. Ha mégis újraolvasnék egy történetet, akkor azt már az ebookon tenném.
  4. Lehet, hogy mások örülnének nekik.
  5. Sohasem lesz olyan szép a könyvespolcom, mint ez itt: 

Mit csináltam velük?:
  1. A kötelezőket odaadtam az öcsémnek, úgyis szüksége lesz rájuk. 
  2. A maradék kötelezőt, amit öcsém is olvasott már azt a szomszéd kislányoknak passzoltam át.
  3. A maradék régi könyvemet az antikváriumnak adtam. 
  4. Nagyon sok újabb kiadású gyerekkönyvet felvittem a padlásra. Jó tudom, nem teljesen szabadultam meg tőlük, de ezekhez érzelmileg kapcsolódok, ezért oda nem adnám senkinek sem. 
  5. Az újabb kiadásokat, amiket már olvastam, azokat eladtam.
  6. Amiket nem tudtam eladni odaadtam a könyvtárnak. 


Mik azok, amik megmaradtak?
  1. Az olyan régi könyvek, amiket még nem olvastam. Gondolok itt Mikszáth, Rejtő Jenő vagy Arany János köteteire, akiket szeretek. 
  2. Azok, amiket még nem olvastam. Nagyon durva, hogy az Outlandert majdnem egy évvel ezelőtt vettem, és még mindig a csomagolásában van. 
  3. 10 könyv, amit újra akarok olvasni és nincs meg elektronikus változatban. 
  4. A szótárak, mert azokat használom. 
A felszabadult polcokat (mert, hogy volt ilyen is) pedig szintén felvitettem apummal a padlásra. És tök boldog vagyok, mert sokkal több helyem lett a szobámba. 

2017. március 2., csütörtök

Bosnyák Viktória: Tündérboszorkány

Könyvadatok:
Kiadó: Kolibri
Oldalszám: 148 oldal
Téma: gyermek -és ifjúsági
Sorozat: Tündérboszorkány 1. része
Eredeti kiadás éve: 2003
Megrendelhető: Bookline

Fülszöveg:
„Szerinted ez egy tűrhető könyv? Én biztos vagyok benne, hogy nem. Most csodálkozol, miért írtam tűrhetetlen könyvet. Bevallom, amikor írtam, egyáltalán nem érdekelt, nem is gondoltam erre. A "tűrhető” ugyanis olyan puha fedelű könyv, amit kényelmesen begyűrhetsz a farmeredbe, ha nem akarod kézben cipelni. Próbáld csak ki, milyen a Tündérboszorkány. Kemény, igaz? Nos, akár tűrhető, akár nem, remélem, mégis elolvasod, mi történt a Békés Utcai Általános Iskola elhagyatott könyvtárában Lacival és Morcz Arankával.!"

Véleményem:
Őrület, hogy 18 évesen még meg tud fogni egy olyan könyv, aminek a célközönsége egy sokkal fiatalabb korosztály.

Én minden olvasni tanuló gyerek kezébe belenyomnám. Sokkal jobb, mint Illyés Gyula h
etvenhét magyar népmeséje.  Mert:
1) Szórakoztató.
2) Fordulatos.
3) Van tanulsága
4) Érvényesülnek benne azok az alapelvek, amit egy gyereknek meg kell tanulnia.
5) Tele van találó ötletekkel. Nem tucatkönyv.
6) Nem csak lányok számára szórakoztató.
7) Tűrhető könyv. 


Az iskola ebben a könyvben cseppet sem unalmas. Ha nekem is ilyen tündéri könyvtárosnőm lenne, akkor valószínűleg hamarabb beleszeretek az olvasásba. Így maradt a moly.hu támogató ereje :D. 

Mást nagyon már nem is érdemes elmondani róla. Én nagyon élveztem. Visszarepített abba az időbe, amikor még nagy Fairy Oak és Narnia rajongó voltam (nem mintha most nem lennék az :D). 


Összegzés:

2017. március 1., szerda

Nagy Anikó Johanna: Egy ​szót se szólj!

Könyvadatok:
Kiadó: Tilos az Á Könyvek
Oldalszám: 144 oldal
Téma: ifjúsági
Sorozat: -
Kiadás éve: 2016
Megrendelhető: Bookline


Fülszöveg:
A tizenöt éves Hanga életét apja halála óta a depresszió uralja. Mintha semmi sem akarna összejönni: képtelen a tanulásra koncentrálni, rengeteget hízott, ráadásul három lány az osztályából folyamatosan szekálja. Minden napja ugyanolyan egyhangúan telik, míg be nem költözik a szomszédba egy házaspár. A férfi, Balázs, szinte apjaként gondoskodik róla: segít neki a tanulásban, jókat beszélgetnek és ajándékokkal lepi meg a lányt. Hanga egyre vidámabb és magabiztosabb lesz, úgy tűnik, végre minden jóra fordul. Ám egy idő után kiderül, hogy Balázs nem az, akinek mutatja magát, a lány élete pedig rémálommá változik…
Kinek a segítségére számíthatsz, ha nem hisz neked senki? Kihez fordulj, ha már senkiben sem bízhatsz? Van egyáltalán kiút, és ha igen, merre keresd?
Véleményem:
A fülszöveg és a borító is már nagyon előremutat a könyv történetére. Sokkal többet sejtet, mint amit kellene. Éppen ezért az olvasó nem is igazán tud meglepődni. Ez a vonal szépen végig kíséri az egész könyvet. Kiszámíthatóvá és előre láthatóvá téve a végkifejletet.
A fenti talán negatív kritikának tűnhet, de ennek a  regénynek pont ez ad hajtóerőt. Ez az egyik alapköve. Így teljes mértékben magára a belső történésekre koncentrálhatunk. Magára Hangára, aki napló szerűen meséli el a történteket.

Az alapkonfliktust a múltban történt apuka halála okozza. Ezt az eseményt teljesen érthetően Hanga nagyon nehezen tudja feldolgozni. A környezete sem segít rajta. Sem az anyukájától, sem a barátnőjétől és végül az iskolától sem kap megfelelő segítséget.


A lélekben instabil, szeretetre éhes leányzó az evésben keres menedéket. Sokat hízik, amiért a gúnyolódás célpontjává válik. De ezt már úgy is tudjátok, ha elolvastátok a fülszöveget.


Nekem rögtön Amanda Todd videója jutott eszembe a történetről. És nagyon sokáig azt hittem, hogy ugyanúgy fog mind a kettő végződni.

Nagyon életszagú az egész könyv. Amiket elmesél azok a dolgok bárkivel és bárhol megtörténhetnek. Én is vagy te is, kedves olvasó, kerülhetünk hasonló helyzetbe.

Tanulságos, mert nem csak a fiataloknak intő példa, de a szülőknek is segítséget és iránymutatást ad.

Igazság szerint meglepődtem, amikor befejeztem és láttam, hogy csak 144 oldalt olvastam. Nekem sokkal többnek tűnt. Sokkal többet tud ad, mint egy 1000 oldalas regény, aminek semmilyen célja sincs. Ennek a könyvnek van célja, és talán el is érte azt. Már csak azzal, hogy Nagy Anikó Johanna megírta és a Tilos az Á Könyvek kiadó megjelentette. 

Összegzés: