Hétvégi Filmnézések #3

Sziasztok! 
A valóság az, hogy én ennek a bejegyzésnek a megírását már 2 hónapja halogatom. Amint kitört a nyári szünet a maradék zsebpénzemmel (május vége felé valahogy mindig elfogy a keretem és következő szeptember végéig nem is szoktam kapni) beültem a moziba és megnéztem egy akkori, frissen megjelent filmet. Aztán persze osztálytárnőm is ajánlgatott ezt-azt. Aminek az lett a vége, hogy egyetlen egyet néztem meg csak belőle és ezután beletemetkeztem a sorozatokba. Azonban így is van két film, amiről szerettem volna írni nektek.


#1 Mielőtt megismertelek
Ez egy olyan adaptáció, aminek az eredetijét már régóta, még a film megnézése előtt el akartam olvasni. Sajnos sokáig sehol sem lehetett kapni, így ez elmaradt. Azóta filmes borítót kapott, kicsit megszépítették és újra kiadták. De most lássuk a filmet!
Tudtam, hogy tragikus, de egyben romantikus lesz. Tudtam, hogy lesz benne egy csavar és tudtam, hogy bőgni fogok rajta.
Két nagyon jó színész játszott benne. Igazából Nevile  Patrick szerepét nem igazán értettem. Lou barátja eléggé furcsa volt, nem igazán tudtam megszeretni. Rengeteget nevettem a filmen. Sam Claflin jól játszotta a mogorva, jégkirálynőt. A végén természetesen hangosan zokogtam. Kicsit furcsa volt visszatérni a világba, miután annyira megviselt az amit a vásznon láttam.

#2 Eddie, a sas
Amint már mondtam, ezt az egyik osztálytárnőm ajánlotta a figyelmembe és miután barátnőm is két napig (!) csak erről a filmről tudott mesélni így úgy döntöttem: én is belevágok.
Röviden: Michael Edwards már kiskorában elhatározta, hogy olimpikon lesz. Sokáig síelt, de mivel nem sikerült kijutnia a 84-es szarajevói olimpiára úgy döntött: ő lesz Nagy-Britannia egyetlen egy síugrója. Nagyon sokat bénázott, nagyon sokszor elesett, de a kezdeti nehézségek ellenére talált barátokat és támogatókat is célja elérése érdekében.
Nálam az élményt némiképp tompította azt, hogy szinte minden momentumára fel voltam készülve. Mindig tudtam, hogy mi lesz a következő lépés Eddie "karrierjében". Azonban még így is meg tudott lepni. Nevettem, gondolkoztam és szomorkodtam rajta. Ennek is meghatóra sikeredett a vége. Összességében nem bántam meg, hogy megnéztem. Kicsit csalódott vagyok viszont örültem, hogy Hugh Jackman is feltűnt a szereplők között.

Még valami! Tudom, hogy kicsit szűkre szabtam most ezt a beszámolót, de ennek ez volt a lényege :) Hogy beszéljek a benyomásaimról és ne kelljen mindenkinek oldalakon keresztül hallgatnia, hogy mennyire tetszett ez a két film.
Búcsúzóul álljon most itt a Mielőtt elismertelek dala, amit bár eleinte nem szerettem, de a fim megnézése után mégis magához tudott láncolni.

Read More

Hétvégi Filmnézések #2

A Húsvéti szünetben nem terveztem túl sok dolgot. Takarítok, kidíszítem a házat, főzök, olvasok és tévét nézek. Így nem csoda, hogy hétvégén megint volt időm bekapcsolni a Videotékát és filmeket keresgélni. Ugyan előre kinéztem magamnak 4 olasz filmet, de végül a többiek is csatlakoztak, így kénytelen voltam kicsit változtatni az elképzeléseimen. 

Az élet szép

A meghatározás szerint ez a film dráma és komédiai is egyben.
Tudom, most a szemöldökötöket ráncoljátok. Hiszen ez a két műfaj nem fér meg egymás mellett!
Hát ez a film bebizonyítja, hogy de igenis! Ráadásul, ha ez nem lenne elég, elárulom, hogy a témája a holokausztról szól.A történet meglepően izgalmas. Még  úgy is, hogy tudtam mi fog történni drukkoltam, hogy máshogy alakuljanak a történések, a szereplők élete és a film vége. Az elején nevettem rajta, a közepén összeszorult a torkom és a végén sírtam. Mert szívszorító látni, hogy mi történik egy eredetileg boldog és békés családdal a koncentrációs táborban.
A színészek egytől egyig remekelnek. Nicoletta Braschi, Roberto Benigni, és a kisfiút alakító Giorgio Cantarini mind beleélik magukat a szerepbe és ezáltal sokkal jobban megkedveltem a szereplőket.

Cinema Paradiso

Ezt filmet nagyon élesen két részre lehet szedni: az egyik a múltban játszódik és egy fiú férfivá érését mutatja be, a második pedig a jelenben, ahol a fiú már felnőtt, szakmájában elismert férfi. Őszintén bevallom, hogy az előző részek nekem sokkal jobban tetszettek. Itt szinte minden karaktert megkedveltem, még akkor is, ha a sok elrejtett jelet koromból fakadóan sem megérteni sem átérezni nem tudtam. ((Itt arra gondolok, hogy a filmben nagyon sok filmnek az elejét/közepét/végét levetítik, azonban én ezeket a műveket nem ismerem)) Szerintem nagyjából a 3/4-énél simán abba lehetett volna hagyni a filmet, így viszont kaptunk még nagyjából 45 percet a nagy semmiről. Egyedül a legvége az amire azt mondom, hogy jogosan került bele az egész történetbe.
A film bemutatja a mozi fejlődését és az aranykorát. Azt az időszakot, amikor az egyetlen szórakozási lehetőséget ez a hely jelentette és az emberek élet-halál harcot vívtak a jegyekért. Szerintem ez azoknak való, akik egy kicsivel idősebbek mint én, rajonganak a filmekért és nagyjából ismerik azokat a filmeket, amiket a múltszázadban vetítettek. 
A színészek közül nekem a főszereplő fiatal énjét játszó Salvatore Cacio lett a kedvencem, egyszerűen halálian viccesen hozza a szerepét. 

Mindenki szereti a bálnákat

A Mindenki szereti a bálnákat két állatról szól, akik a befagyott jégtábla közepén rekedtek, de a világon mindenki összefog értük, hogy kiszabadítsa őket onnan. 
Szerintem ez tényleg egy kedves családi film. Az igazság az, hogy évekkel ezelőtt barátnőmmel néztük meg még DVD-n és akkor is nagyon tetszett. Az öcsémnek ezen a héten a bálnákról kellett prezentációt készítenie és nekem jutott eszembe az ötlet, hogy ezzel a történettel kicsit közelebb kerülhetne a témához.
Én nem bántam meg, hogy újra végig néztem, kicsit elpityeredtem a végére, de ez a könyv erről szól: megringatja az olvasót, de közben reménnyel is tölti el, hogy léteznek a világon jó emberek.

Marley meg én

Az összes ujjam nem lenne elég hozzá, ha össze szeretném számolni, hogy hányszor láttam már ezt a filmet. Legelőször 7 éve találkoztam vele és akkor az egyik kedvenc filmem lett. Ezt mutattam be angolórán prezentációba, ezt hoztam fel angol felvételinél és erről magyaráztam nyelvvizsgán is.
Ez egy remek kutyás-családi film. Az ember rengeteget nevet, ugyanakkor sír is rajta. Állatkedvelőknek mindenképpen ajánlom, de még akkor is ha nem szereti valaki annyira a kutyákat ez a történet biztosan az ő szívét is megérinti. 

A film nem csak azért nagyszerű, mert egy ember és egy kutya kapcsolatát mutatja be, hanem ennél sokkal pontosabb képet fest rólunk és a mindennapjainkról. Realitásával megdöbbenti a nézőt. Szerintem nem csak azért kell látni a Marley meg én-t, mert hihetetlen humoros és szórakoztató, hanem azért mert a mi valóságunkat mutatja be, azt a világot, amiben élünk. Igen, néhol szívszorító, de ezt mindenkinek látnia kell. 

"Egy kutyának nem kell luxusautó, se hatalmas ház, se drága ruhák. Beéri egy útszéli talált bottal. Lehetsz gazdag vagy szegény, buta vagy okos, agyafúrt vagy tökkelütött, a kutyádnak mindegy. Ő csak szeretetet kér és ad. Hány emberről mondhatod el ezt? Hány ember szeret feltétlen és olthatatlan szeretettel?"

Read More

Hétvégi Filmnézések #1

Az az igazság, hogy a tévé minden áldott nap háttérzajnak be van kapcsolva, de többnyire házfelújítás vagy kertépítés szokott benne menni, így a filmnézés eléggé kimaradt az életemből mostanáig. Azonban rengeteg olyan történet felgyülemlett már, amit olvastam könyvben, de nem láttam a vászonra vitt változatát, így elhatároztam, hogy egy hétvégét annak szentelek, hogy párat megnézzek közülük. 

Napos oldal 

A szülőket egyáltalán nem így képzeltem el. Az anyját eléggé sikerült eltalálni csak kívülről nem nagyon jött be, viszont az apjával pont fordítva. Teljesen más embert kaptunk. "Minden rendben Patrick, nekem te vagy a legfontosabb." - Ez a mondat az első 7 és fél percben hangzik el a férfi szájából. Míg a könyvben ez elképzelhetetlen lett volna. A főszereplőket viszont nagyon eltalálták, Jennifer Lawrence és Bradly Cooper nagyon jól játszanak benne. Bár az előbbi kicsit rémisztő, de hát Tiffany is az.
A könyv egyik poénját viszont sajnos már a legelején lelövik, ami teljesen igazságtalanság azzal szemben, aki el akarja olvasni. A vége izgalmasabb és teljesebb volt, az biztos :)
A könyvről a véleményemet itt olvashatjátok el.

P.S. I Love You

Sírtam az elején, sírtam a közepén és a végén is. 
A film lényegesen különbözött a könyvtől mind a helyszínek, Holly munkája és a családja, de a lényeg nem változott. Mégis nekem így lett kerek a sztori, együtt a kettő rendkívül jó elegyet alkot. Tetszett az, hogy itt jobban látszik mennyire nem volt tökéletes a házasságuk, de itt is azt mutatja be, hogy végtelenül szerették egymást. 
Gerry a végén azt tanácsolja a feleségének, hogy engedje el. Ezek után nekem is meg kell tanulnom elengedni ezt a történetet, pedig nagyon a szívemhez nőtt. 
A könyvről a véleményemet itt olvashatjátok el.

Csokoládé

Ennél a filmnél nem megyek bele abba, hogy mennyire hasonlított avagy sem az eredeti történethez, aki jobban utána akar járni, annak rengeteg oldal nyújt segítséget. Mégis én azt mondom: EZT LÁTNI ÉS OLVASNI IS KELL!
Minden téren a legjobbat hozzák ki az egész történetből és azokat a részeket, amik a könyvben unalmasak voltak, itt vagy kivágták vagy igazán izgalmassá tették. A csokihalmokról már ne is beszéljünk! 
A szereplőgárdától először kicsit visszahőköltem, mert teljesen máshogy képzeltem el a szereplőket, de végül rengeteget nevettem rajtuk. Juliette Binoche, Judi Dench és Johnny Depp is nagyon jól hozta a szerepét.
Egy kis érdekesség: A szereplőgárda férfi tagjai a forgatás alatt a kelleténél kicsit több csokoládéd fogyasztottak. Alfred Molina miután felfalt egy kirakatnyi csokoládét egész másnap rosszul érezte magát, míg Depp hónapokig nem tudott édességre ránézni sem. 
A könyvről a véleményemet itt olvashatjátok el.


Ízek, imák, szerelmek 

Amikor ma bekapcsoltam a DVD-t, anya megemlítette, hogy pénteken már megint játszották a tévében, amiről persze nem először maradtam le.
Az elejét már szinte kívülről fújtam, mert számtalanszor láttam már azt a 10 percet belőle, csak valahogy sohasem jutottam el odáig, hogy végig is nézzem. Az kell mondjam, hogy ahogyan a könyv is úgy a film is a kedvencem lett!
Julia Roberts szenzációs volt, mást el sem tudtam volna képzelni Liz helyére. Mégis Ketut nőtt a szívemhez legjobban, akinek egy bölcsességét most meg is osztom:
 "Élj úgy, mintha négy lábbal állnál a földön, mert akkor nem veszíted el önmagadat. Ugyanakkor ne az eszeddel lásd a világot magad körül, próbáld meg a szíveddel látni, és ha így teszel, megismered Istent."

A könyvről a véleményemet itt olvashatjátok el.

Szerintem sikerült jó kis csajos filmeket kiválasztanom, de ez most ilyen lett. Kell néha kicsit egy ilyen hétvége is. Szerencsém volt, mert apa és öcsém elutaztak, így anyával együtt sírtunk és nevettünk a történeteken. Egyébként neki az Ízek, imák, szerelmek maradt a kedvence, míg nálam a P.S. I Love You tarolt. 

Read More