Fülszöveg:
A városban, amely sosem alszik, fellángol a románc, de vajon kiállja a szerelem az idő próbáját?
A reménytelenül romantikus Isla azóta van belezúgva a zárkózott művész Joshba, mióta csak megkezdték első évüket a Párizsi Amerikai Gimnáziumban. Egy véletlen nyári találkozás után Manhattanben románcuk nem is tűnik olyan lehetetlennek, mint Isla hitte. Ám ahogy Franciaországban megkezdik végzős évüket, Islának és Joshnak komoly kihívásokkal kell szembenézniük: meg kell birkózniuk a családi drámával, bizonytalan egyetemi jövőjükkel, és azzal az igencsak valószínű lehetőséggel is, hogy talán el kell válniuk egymástól.
A rajongók kedvencei, Anna, Étienne, Lola és Cricket mind felbukkannak ebben az igaz szerelemről szóló, édes és érzelmes történetben – amihez New York, Párizs és Barcelona szolgáltatja a bámulatos hátteret –, Stephanie Perkins népszerű sorozatának lezárásában.
A reménytelenül romantikus Isla azóta van belezúgva a zárkózott művész Joshba, mióta csak megkezdték első évüket a Párizsi Amerikai Gimnáziumban. Egy véletlen nyári találkozás után Manhattanben románcuk nem is tűnik olyan lehetetlennek, mint Isla hitte. Ám ahogy Franciaországban megkezdik végzős évüket, Islának és Joshnak komoly kihívásokkal kell szembenézniük: meg kell birkózniuk a családi drámával, bizonytalan egyetemi jövőjükkel, és azzal az igencsak valószínű lehetőséggel is, hogy talán el kell válniuk egymástól.
A rajongók kedvencei, Anna, Étienne, Lola és Cricket mind felbukkannak ebben az igaz szerelemről szóló, édes és érzelmes történetben – amihez New York, Párizs és Barcelona szolgáltatja a bámulatos hátteret –, Stephanie Perkins népszerű sorozatának lezárásában.
Könyvadatok:
Miért pont ez?:
Rengeteg ifjúsági regényt olvasok minden évben, főleg magyar szerzők tollából a Merítés-díj miatt. Azonban úgy gondoltam, hogy ezúttal jó lenne egy olyan történetet elővenni, aminek ismerem az első két részét, szeretem az írójának stílusát, és külföldi. Így kicsit nagyobb rálátásom lesz az irodalom azon szegletére, amit régebben halomszámra faltam, és felnőttebb fejjel talán átértékelem a külföldi ifjúsági műfajt is.
Rengeteg ifjúsági regényt olvasok minden évben, főleg magyar szerzők tollából a Merítés-díj miatt. Azonban úgy gondoltam, hogy ezúttal jó lenne egy olyan történetet elővenni, aminek ismerem az első két részét, szeretem az írójának stílusát, és külföldi. Így kicsit nagyobb rálátásom lesz az irodalom azon szegletére, amit régebben halomszámra faltam, és felnőttebb fejjel talán átértékelem a külföldi ifjúsági műfajt is.
A történetről és a sorozatról:
Stephanie Perkins nagyon ügyesen tudott úgy trilógiát építeni, hogy a könyvek egyik része se szóljon ugyanazon szereplőkről, ezért 3 különböző féle képen kapjuk meg ugyanazt a sablont. Történetesen két ember találkozását, szerelembe esését, elválását majd újra egymásra találását. Mindegyik új könyvben feltűnnek a régi szereplők is, amely kellemes, nosztalgikus élményeket idéznek fel az olvasóban. A helyszín Párizs, ahol két amerikai fiatal, Isla és Josh egymásba szeret. A lány régóta várt már a fiúra, a fiú pedig teljesen el van ragadtatva az új múzsájától. Előbbi kötött szabályok szerint él, utóbbi túlságosan lazán veszi a szabályokat, és ebből hamar konfliktus alakul ki.
Mi teszi ezt a könyvet kiemelkedővé?:
Az író minden új könyvében megpróbál egy kicsit többet nyújtani, és olyan kérdéseket behozni a történetbe, melyek aktualitás problémaként nehezedik a társadalmunkra. Ebben a történetben nem csak a szürkeegér kislány és a menő srác találkozását láthatjuk, hanem megjelenik egy barát is, aki fontos szerepet kap kettejük mellett. Ez a barát pedig, Kurt, aki autizmusával és a szereplőkhöz való viszonyával színesíti a könyvet. Nem csak az állapotáról tudhatunk meg sokat (berögződött cselekmények, automatizmusok, érzések kifejezésében nehézség), de azt is láthatjuk, hogy egyes emberek hogyan viszonyulnak ahhoz, ha ilyen emberrel találkoznak. Számomra ez a mellékszál volt az, ami megmelengette a szívemet, útmutatást adott, és megmutatta, hogy az emberek nagy része képes empátiával és segítőkészséggel fordulni a másik felé.
Miért olvass ifjúságit?:
Mai napig úgy gondolom, hogy ezek a történetek segítenek abban, hogy egy kicsit vissza menjünk abba a korszakba, amikor még naivan álltunk hozzá az élet dolgaihoz, és belássuk, hogy milyen szép ez a gyermekkorból hozott attitűd. Olyan kérdéseket boncolgatnak, melyekkel mindennap találkozunk vagy az életünk folyamán nagy jelentőséggel bírnak. A világot nem fogják megváltani, de szociálisan érzékenyítenek minket, empátiára és odafigyelésre tanítanak. Az életbölcsességeket azonban nem a torkodon kívánják lenyomni, mint ahogyan azt Coelho vagy Oravecz teszi, hanem a történetbe rejtve, amolyan utóérzés formájában jelenik meg.
Mai napig úgy gondolom, hogy ezek a történetek segítenek abban, hogy egy kicsit vissza menjünk abba a korszakba, amikor még naivan álltunk hozzá az élet dolgaihoz, és belássuk, hogy milyen szép ez a gyermekkorból hozott attitűd. Olyan kérdéseket boncolgatnak, melyekkel mindennap találkozunk vagy az életünk folyamán nagy jelentőséggel bírnak. A világot nem fogják megváltani, de szociálisan érzékenyítenek minket, empátiára és odafigyelésre tanítanak. Az életbölcsességeket azonban nem a torkodon kívánják lenyomni, mint ahogyan azt Coelho vagy Oravecz teszi, hanem a történetbe rejtve, amolyan utóérzés formájában jelenik meg.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése