Miért vállhat egy Agatha Christie regény unalmassá? | Az ​alibi & A ​ferde ház

Az Alibi c. könyvről: 

Mrs. ​Argyle-t holtan találják a nappalijában, a rendőrség fiát, Jackót letartóztatja, majd börtönbe is juttatja. Azonban állítja, hogy a gyilkosságot nem Ő követte el, alibijét azonban senki sem tudja igazolni. A börtönben bekövetkező halálát követően 2 év múlva szinte a semmiből bukkan elő Dr. Calgary, aki utólag megerősíti: a férfit ő maga fuvarozta a gyilkosság idején. Jackót törvényileg rehabilitálják, azonban a család nehezen elnyert békéje odavan. Elkezdődnek a találgatások: vajon ki lehetett a gyilkos?. Senkinek sincs biztos alibije, mindenki gyanús, bárki gyilkolhatott. 

Ennek a történetnek a sajátossága, hogy nem a nyomozó szemszögéből látatja az eseményeket, hanem a lehetséges gyilkosok belső dilemmáit, sérelmeit és múltjukat járja körbe. Ennek megfelelően sok felesleges információ közé van eldugva az igazán lényeges dolog. Azonban emiatt válik igazán izgalmassá és addiktívvá a könyv. Az örökbefogadás, mint erkölcsi kérdés is megjelenik, mely egyaránt traumatizálta Mrs. Argyle 5 különböző gyerekét. Egy lány végtelenül szerette örökbe fogadó szüleit, egy fiú mindig haza vágyott, egy másik gyermeket eladtak a családnak. Emellett megjelennek a házastársok, a szeretők és a személyzet is, mint lehetséges gyanúsítottak. 

Van olyan jelenet, ahol pontosan tudjuk, hogy kik között történik meg a párbeszéd csere, míg van, amikor csak találgatni tudunk arra vonatkozóan, hogy kinek a fejében járhatunk. A szereplők mindegyikének lehetett indítéka a gyilkosság elkövetésére, azonban a csavar ott rejlik, hogy végig egy fátyolos ködön keresztül látjuk az eseményeket. Mire kiderül, hogy mit is kellett volna néni: megtörténik egy újabb gyilkosság, majd egy következő és így tovább. Ekkor pedig eszméletlen sebességbe kapcsol a történet, annyira gyorsan pörögnek az események, hogy egyszer csak azt vesszük észre: nincs több oldal. 

Könyvadatok Az alibi c. könyvhöz:

Téma: krimi

Kiadó: Helikon 

Eredeti kiadás éve: 1958

Oldalszám: 318 oldal
Megrendelhető: LIBRI

Miért pont ez(ek)?:

Pár évvel ezelőtt minden hónapban megpróbáltam egy Agatha Christie könyvet elolvasni, egy teljes éven át. Ebből jött az ötlet, hogy ezt megismételhetném, hiszen anno nagyon tetszett szinte az összes történet, és mai napig rajongok azokért a krimikért, amikben Hercule Poirot vagy Miss Marple szerepel. A sors úgy hozta, hogy a következő két könyvben egyikük sem tölt be nagyobb szerepet, de helyettük számtalan önjelölt detektívvel megismerkedhetünk. 

Egy letűnt világról és annak lakóiról: 

Agatha regényeinek nagy része a zord, viharos Anglia partjain játszódik. Ezek a történetek kevésbé lettek ismertek, inkább az egzotikus tájakon (Tíz kicsi néger, Halál a Níluson, Gyilkosság Mezopotámiában) és extrém körülmények (Orient expressz) között játszódó események keltették fel a nagyközönség figyelmét. Ennek megfelelően mai napig ezekből készül a legtöbb adaptáció is. Azonban ne feledjük el, hogy a maga korában az Az Ackroyd-gyilkosság narrációját tekintve újító volt, míg a  The Mousetrapet 1952 óta 2020 márciusig (a színházak zárásáig) töretlenül játszották Londonban. 

Agatha regényeiben a külföldi szereplőktől eltekintve, általánosságban elmondható, hogy a legtöbben (még a gyilkosok is) egyfajta angliai modorosságot képviselnek. A hűvös, nem törődöm álcájukat pedig a legvégső esetben dobják csak le. A légkör emiatt nyomasztó tud végig lenni. Az olvasó érzi, hogy a zárkózottság mögött igen súlyos titkok lapulnak. És mint minden jó kiállású embernek, úgy a szereplők nagy részének van mit takargatnia. Ilyen téren a mai kor embere tökéletesen tud azonosulni motivációjukkal, gondolataikkal és cselekedeteikkel. 

A ​ferde ház c. könyvről: 
Ez a könyv egy szerelmi történettel kezdődik: egy nő arra kéri választottját, hogy segítsen kinyomozni, ki ölte meg nagyapját. A gyilkosság módja elég egyszerű, és annyit árul el a gyilkos kilétéről, mint a nagy semmi. A szereplők mindegyikének lett volna alkalma és nyomós indítéka a gyilkosság elkövetésére, kérdés: Kinek volt mersze hozzá? 
Alapvetően nálam ez a regény nem aratott nagy sikereket. A karakterek egyikével sem tudtam azonosulni, túl számítónak hatottak, ridegek voltak és a regény vége sem hozott feloldást. Kicsit megrémített az a leírás, amely azt taglalja milyen egyszerűen lehet embereket eltenni láb alól. Bár Agatha regényeiben általában jól megtervezett vagy szövevényesek ezek a dolgok, ez itt túlságosan egyszerű volt. Inzulin helyett mérget beadni: nem egy elmés emberre vall. Ennél sokkal izgalmasabbnak találtam a későbbi merényletek, melyekből könnyeben lehetett tájékozódni. 

Miért vállhat unalmassá?: 

Ebben az egy éves vesszőfutásban még csak a harmadik könyvnél tartok, ezért izgalmakkal teli várom a negyedik történetet is, azonban tudom, hogy egyszer el fog jönni (úgy nagyjából a 8-9 könyvnél) az időszak, amikor már rá sem fogok tudni nézni a krimikre. Ennek fő oka, hogy a történetek mindegyike egy sémát követ: megtörténik a gyilkosság, a nyomozók mindenkit kihallgatnak, aztán történik egy váratlan esemény, újabb kihallgatás, majd az utolsó fejezet környékén a nyomozó felfedi a gyilkos személyét. A gyilkosságokat gyakran találékony módon követték el, melyből az esetek 50%-ában ki lehet találni a tettes kilétét, még akkor is, ha az indíték nem ismert. A ferde ház esetében velem pont ez történt, azonban Az alibi jól összekavarta a fejemet.

Christie regényeiben tapintható a feszült légkör azonban pont az, ami ezt megteremti, rontja el az egész olvasás élményt, ez pedig a lassú tempó. Rohanó világunkban, amikor arra sincs időnk, hogy két percre leálljunk és elgondolkodjuk, amikor másodpercenként több reklámmal találkozunk, melyet ténylegesen felfogunk; nincs idő lelassítani és azon töprengeni, hogy vajon egy kihúzott asztalfiók, egy sámli vagy egy pár síléc mennyire játszhatott szerepet egy elképzelt gyilkosságban. Csak a nagy, éles kontrasztú dolgok tűnnek fel nekünk, ezért néhol fusztráló lehet, amikor rávilágítanak arra, hogy mennyire nem vagyunk precízek, és milyen könnyű az orrunknál fogva vezetni minket. 

Miért és hogyan olvass mégis Agatha Christie regényt?: 

Saját olvasásaimat elnézve, kevés olyan krimi író művét ismerem jól, mint AC munkásságát. Persze randiztam már Jo Nesbø, Alan Bradley, Böszörményi Gyula, Stephen King (igen, nem csak horrort írt), Paula Hawkins, Agnete Friis és Lene Kaaberbøl regényeivel is. Azonban ezek eltörpülnek azon 24 könyv mellett, melyeket a megszokott szereplőkkel és stílusban olvastam. 

Mégis konkluzióként elmondható, hogy az összes fent felsorolt író stílusa más milyen, történeteiket más kor szellemében írták meg (még ha sokuk egymás kortársa is). Ha sikerül kiismernünk egy-egy írót, akkor egy idő után monotonná és megszokottá vállhatnak könyveik. Annyira, hogy visszaidézve nem fogjuk tudni megmondani melyik könyvük miről szól. Éppen ezért azt tanácsolom: Amikor már beleuntál a monotonitásba, válassz egy teljesen más témájú könyvet! Olvass el egy romantikus történetet, egy sci-fit vagy akár egy ifjúságit. Amikor pedig egy kis idő eltelt, térj vissza a szeretett íródhoz/műfajodhoz. 

Mindenekelőtt pedig ha először próbálkozol a műfajjal: ne add fel, ha egy-egy regény, szereplő vagy helyszín nem tetszik! Nem kell mindjárt lemondani a többi könyvről, és az élvezetről melyet egy krimi regény tud nyújtani. Azt az atmoszférát, mellyel egy gyilkosság/rejtély és egy nyomozás jár egy könyv sem fogja tudni olyan jól visszaadni, mint egy hamisítatlan teljesen ízig-vérig krimi. 
Agatha Christienek 97 különböző műve jelent meg magyarul, melyek közül mindegyik megélt legalább 6-7 újra kiadást (valamelyiket évente többször újra nyomnak), mely magában mutatja sokszínűségét és tehetségét. Bőven van miből válogatni. Emellett aktualitását sem veszítette el, bár sok témában már máshogy vélekedik a közízlés. A fondorlatosság, az ármány és a bosszú vágy örökös emberi tulajdonságok.