Top 7 első mondat

#1: Egy közismert elmélet

"Azt mondják, a halálunk percében az egész életünk lepereg a szemünk előtt, de velem másképp történt." - Lauren Oliver: Mielőtt elmegyek

#2: Egy bérgyilkosnő szabadidejében

"Serene Nightingale kellemesebb estét is el tudott volna képzelni magának, mint hogy egy profin kivitelezett gyilkosságot követően London külvárosának egyik sötét utcáján várakozzon, karján szatyorral, kezében pedig a másnapi modern filozófia zárthelyi dolgozatra megtanulandó jegyzetekkel." - Imre Viktória Anna: Kísértés Rt. 

#3: Egy baleset után

"Előbb éreztem a rettegését, mintsem hogy meghallottam volna a sikoltozását." - Richelle Mead: Vámpírakadémia 

#4: Egy minden tinire jellemző tulajdonság

"Vajon én vagyok az egyetlen olyan abnormális lény a világon, akinek százszázalékos módon befolyásolja a hangulatát az a dal, ami reggel, felkelés után egyből az eszébe jut?" - Papp Dóra: Tükörlelkek

#5: Egy klasszikus

"Mr. Jones, a Major gazdája, bezárta éjszakára a tyúkólakat, de már olyan részeg volt, hogy a szellőzőlyukakat nem jutott eszébe elzárni." - George Orwell: Állatfarm

#6: Egy régi és híres kedvenc

"A Privet Drive 4. szám alatt lakó Dursley úr és neje büszkén állíthatták, hogy köszönik szépen, ők tökéletesen normálisak." - J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve

#7: Egy sorozat utolsó része

"A világvége az autóm motorháztetején landoló pegazussal kezdődött." - Rick Riordan: Az utolsó olimposzi 

Read More

George Orwell: 1984

"A háború: Béke 
A szabadság: Szolgaság 
A tudatlanság: Erő"

Véleményem:

Orwellhez szükség van megfelelő életkorra, megfelelő tudásra és megfelelő hangulatra. A három dolog közül én egyikkel sem rendelkeztem, amikor elkezdtem olvasni a könyvet. Az életkort nem tudtam behozni, a tudáson dolgozok, de a hangulat teljes mértékben átjött.
Méltán kijelenthetjük az íróról, hogy egy zseni. Egy zseni, aki megváltoztatta a rálátásomat a történelemre. A történelmet mindig a győztesek írják, ezt eddig is tudtam. Minden összefügg mindennel: Ha Hitler oda figyelt volna az órákon, akkor okult volna Napóleon hibájából (az orosz tél ugyanis minden hadsereget ledönt a lábáról). Eddig azonban azt hittem, hogy a történelem változik az emberekkel együtt. Azonban ebből a könyvből megtanulhattam: Minden egy bizonyos sablont követ. A parasztok mindig parasztok maradnak, a közép és a felső osztály pedig mindig ellentétben fog egymással állni. Az utóbbi kettő mindig kihasználja az alsót, ez mindig is így volt és így is lesz. Ez szomorú. 

Pár kérdés motoszkált a fejemben miközben olvastam: Ki vagyok én? Miért vagyok itt? Báb vagyok valaki kezében vagy magam hozom meg a döntéseimet?
Nehéz kérdések ezek, nehéz is rájuk válaszolni. A könyv nagy része az elnyomó államokról fogalmaz meg kritikát. A polgárok gondolkozását megváltoztatják, a gyerekek feljelentik a szülőket, akik ezért örülnek mert ez azt jelenti, hogy jól nevelték őket. A saját és önálló gondolatok törvénybe ütközőek, halál jár értük. Kérdem én: Milyen világ az ilyen? 
Szívből remélem, hogy sohasem kell hasonló élményeket átélnem, mint a könyvben szereplő bármelyik embernek. 

A világról alkotott kép merőben eltér attól, amit eddig disztópiákban láttam. Zord, kilátástalan és konzervatív. Dan Wells, Suzanne Collins, Az útvesztő és a Metró 2033 sem fest le olyan borzalmas és visszataszító képet az emberi világról, mint George Orwell az 1984-ben. 

Kinek ajánlom?: Mindenképpen olyannak, aki olvasott már Orwell könyvet, szerintem az Állatfarmot például sokkal könnyebb és egyszerűbb megérteni. Akik meg tudják emészteni a kemény könyveket és nem riadnak vissza egy kis politikától sem és végtelenbe nyúló elemzésektől.
Semmiképpen sem iskolai kötelező olvasmányként: Ehhez egy tizenéves nem elég érett. Én sem vagyok az. 

Read More