Egy botrány beláthatatlan következményekkel járhat…
Juliana Fiori éltető eleme a szenvedély.
Vakmerő, lobbanékony és csak úgy vonzza a bajt; ő aztán tényleg nem egy affektáló angolkisasszony. Esze ágában sincs megfelelni a társadalmi elvárásoknak: ami a szívén, az a száján, és ráadásul figyelemre méltó pontossággal céloz, amikor behúz valakinek. Botrányos természete miatt kedvelt témája London fő pletykafészkeinek, és pontosan az a fajta nő, akit a jó hírnevét féltve őrző Simon Pearson, Leighton hercege a lehető legtávolabb szeretne tudni magától.
A férfi jól rendezett életébe legkevésbé a botrány hiányzik. Gúnynevén a Hencegő herceg szinte csak azzal van elfoglalva, hogy rangjához méltón feddhetetlen maradjon és a titkai ne kerüljenek nyilvánosságra. Ám amikor egy késő este felfedezi a kocsijában rejtőzködő Julianát, akkor minden, számára kedves dolgot kockára téve megfogadja, hogy leckét ad jólneveltségből a zabolátlan szépségnek.
Julianának azonban más tervei vannak: csak két hetet akar, hogy bebizonyítsa, még egy rendíthetetlen nyugalmú herceg is a mindent elsöprő szenvedély rabjává válhat.
Könyvadatok:
Téma: történelmi romantikus
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 414 oldal
Megrendelhető: BOOKLINE
Miért pont ez?:
A sorozat első része, A csábítás kilenc szabálya a 2016-os évben az egyik kedvenc könyvem volt. Tavaly elolvastam a sorozat második részét is, ami szintén nagyon tetszett, így kérdés sem volt, hogy a befejező részt is olvasni fogom. A történelmi romantikusok mindig feldobják a kedvemet, ráadásul Sarah MacLean olvasmányosan és gördülékenyen fogalmaz, így szinte együltő helyemben olvastam ki a regényét.
Véleményem:
Talán Juliana történetére érdekelt a legjobban, a három testvér közül egyedül Ő nő, és hasonló temperamentummal rendelkezik, mint újdonsült sógornői. A mostani történetben az előzőekkel ellentétben nem volt olyan frappáns beköszöntő a fejezetek elején, sajnos. Pedig ezek jelentették eddig az iránymutatást: mit fogunk látni? milyen botrányra számítsunk?
Az egyes szám harmadik személy elbeszélő mód még mindig a kedvencem, ahogyan az írónő stílusa is. Sokat változott az első könyv óta, de ugyanolyan szórakoztató és bájos tudott maradni. A főszereplőről nem mondható el, hogy bájos egy teremtés, de a cselekmények előrehaladtával képes Ő is a változásra. Juliana igazi olasz: nagyszájú, kiáll az igazáért és makacs. Teljesen ellentéte a becsvágyó és gőgös hercegnek, akit fel akar rázni a bágyadtságból.
Drámából, botrányból itt sincs hiány. Azonban kevesebb erotika került a papírra, mégis annak sokkal nagyobb ú.m. ára van. A két szerelmest egyből felfedezik, még akkor, amikor mai értelemben szinte semmit nem csináltak. Juliana testvére, Ralston márki természetesen túlreagálja a helyzetet, és egyből vérre menő harccal akar megküzdeni húga becsületéért.
Nincs túl sok idő arra, hogy ez a bimbózó kapcsolat kiteljesedjen, és nem csak a tettenérés miatt. Leighton hercege ugyanis nőül kíván venni egy jó hírnevű angol kisasszonyt. Ha ez nem lenne elég, további bonyodalmak nehezítik kettejük kapcsolatának pozitív irányban való haladását. Tehát minden szempontból egy izgalmas könyvet kapunk mi olvasók.
A londoni elit soha nem változik, mindig pletykás, rosszindulatú népek gyűjtőhelye marad. Ebben a részben pedig jócskán kijut belőle az olvasónak. Azonban Juliana nem okoz csalódást: botrányt botrányra halmoz, és már a puszta megjelenésével felborzolja a kedélyeket. Néhol igazi lázadóként szál nyeregbe, néhol az idegösszeroppanás szélén táncol.
Igazi macska-egér játékot űz az udvarlójával is. A szerelmi szál nem megszokott módon alakul, bár Sarah MacLeannel semmi sem megszokott. Akinek tetszett az első két rész az most sem fog csalódni.
Már csak egy gondom van a könyvvel: túl gyorsan véget ért.
Összegzés:
